BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A bíróságokról szóló törvény azért rendelkezik a népi ülnökökről – valójában ez ennek a története –, mert ezelőtt 70 évvel a Szovjetunióban az az álláspont alakult ki, hogy nincs szükség hivatásos bírákra, a népi bölcsesség, a népi jogérzék önmagában mindenre elegendő. Néhány évi gyakorlat után rájöttek arra, hogy a nagyobb bakik elkerülése végett múlhatatlanul szükséges, hogy legalább néhány jogvégzett jegyző üljön ott a tanácskozás alkalmával, majd később bevezették a részben hivatásos bírákra is alapozódó bíráskodást.
Nálunk 1945 után a szovjet mintát mintegy politikailag kötelező erejű sémának tekintették, onnan másoltuk a gyakorlatot. A fejlődés iránya azonban egyértelmű volt: lassan csökkent azon ügyek száma, ahol népi ülnököket is bevontak a bíráskodásba. Bevezették, majd kiterjesztették az egyes bíráskodás intézményét.
Nem vonom kétségbe, hogy az elmúlt évtizedek során a polgári és büntetőügyek igen nagy számában az ítélkezésben elsősorban formailag részt vett népi ülnökök jó szándékkal jártak el, azonban nem hallgathatom el azt a gyanúmat – elsősorban 15 évi ügyvédi praxis alapján –, hogy a népi ülnökök zöme érdemben az ügy eldöntéséhez végül is, lévén, hogy nem szakmája, nem tudott hozzászólni. A fejlődés iránya tehát teljesen egyértelmű: az egyes bírák számának növekedése, illetőleg a népi ülnökök – esetleg bírósági ülnökök – bevonásával történő bírói tanácsok számának a csökkentése.
Úgy gondolom, a kormányzat helyes úton jár akkor, amikor most, az ülnökök mandátumának lejártakor kvázi tűzoltó jelleggel csak az első lépéseket teszi meg, mert az egész bíráskodási rendszer átfogó, átgondolt reformjára ezek a hetek nyilvánvalóan elégtelenek. A magam részéről ezért a Kormány beterjesztését, az ott írt kormányzati szándékot változatlanul pártolom, csak fájlalni tudom, hogy most az egyes bíróként elbírálandó ügyek számának a növelésére, ügycsoportok növelésére várhatóan nem lesz lehetőség.
A törvényjavaslat értelemszerűen a Pp. módosításával is foglalkozik. Ebben a körben előterjesztettem sokszorosítás alatt álló módosító indítványomat, melynek lényege az, hogy a hatályon kívül helyező rendelkezések között a Pp. 386. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata is kerüljön elhagyásra. Nem jogász képzettségű képviselőtársaim kedvéért utalok arra, hogy a hatályos rendelkezések szerint a gazdasági perekben ügyvédi munkadíjat a pervesztes fél terhére megállapítani nem lehet. Nem tudni, hogy mi ennek a rendelkezésnek a jogpolitikai indoka, mert annak idején, amikor ezt a rendelkezést bevezették, elmaradt e törvényhely miniszteri indoklása is.
Manapság azonban, amikor erősen csökken, perspektívában fölgyorsulóan csökken az állami gazdálkodó szervek közötti pereskedések száma, és a magánszféra tör előre a polgári perekben is, egy ilyen rendelkezés elhagyása mellőzhetetlen.
Tudok arról, hogy a deregulációs törvények alkotása során fölmerült e rendelkezés elhagyásának igénye, azonban úgy gondolták, hogy ezt valamikor a Pp. módosítása kapcsán indokolt előterjeszteni. Számomra nem világos, hogy miért maradt el ez az elhagyó rendelkezés az előterjesztésből. Ennek pótlására terjesztettem elő indítványt. Köszönöm szépen.
