ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársaim! Az Alkotmány 46. §-a alapján a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. A bíróságokról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az ülnökök megbízatása ötéves időtartamra szólt. Legutóbb 1985-ben volt ülnökválasztás és csak azért nem járt le az ötéves idő lejárta ellenére az ülnökök megbízása, mert az Országgyűlés az 1990. évi LXVI. törvénnyel december 31-ig meghosszabbította, viszont rövidesen ez az időtartam is letelik, és az ítélkezés zavartalanságának biztosítása szükségessé teszi az ülnököknek az újraválasztását.
A megyei és a helyi bíróságokhoz 1980-ban 9725, 1985-ben pedig 11945 ülnököt választottak meg, és az Igazságügyi Minisztérium felmérései szerint ebben az évben a hatályos eljárásjogi szabályozást alapul véve a bíróságok 12 450 népi ülnök közreműködésére tartanak igényt. Az ülnöki létszámnak ez a látható fokozatos emelkedése összefügg a bíróságokhoz érkező ügyek állandó növekedésével.
Mielőtt rátérnék a javaslat leglényegesebb intézkedéseinek az ismertetésére, engedjék meg, hogy egész röviden csak néhány szót szóljak a társas bíráskodás, a néprészvételnek az elvéről, ugyanis e két alapelv először a polgári átalakulás folyamatában tett szert alkotmányos jelentőségre.
Az angol polgári forradalom időszakában ezt az esküdszéknek a közbeiktatásával oldották meg, és a büntetőügyekben jóformán általános gyakorlattá vált. A XVIII. században már az is felvetődött, hogy ez az intézmény a nép igazságszolgáltatásban való részvételének a biztosítására is szolgál. A polgári társadalmak bírói szervezetének kialakításakor angol példára más országokban is jelentkezett a zsűri bevezetésének a követelése, és később például Németországban a zsűri intézménye mellett megjelent az ülnökbíráskodásnak az intézménye is.
A német jog hatása alatt lévő országokban a zsűribíráskodás helyettesítőjeként általában elterjedt az ülnökbíráskodás, és Ausztria például mindkét rendszert ismeri, tehát az ülnökbíráskodást és az esküdtbíróságot is. Mindenütt szakmai viták középpontjában áll a laikus elemek részvétele az igazságszolgáltatásban.
Az igazságügyi kormányzat is szükségesnek tartja az ülnökbíráskodás rendszerének a felülvizsgálatát, és nyilván át kell majd tekinteni a polgári és a büntetőeljárás szabályait, és elemezni és hasznosítani kell a nemzetközi tapasztalatokat. Nyilvánvaló viszont, hogy az új eljárási szabályoknak a kidolgozása, részben a tapasztalati adatok beszerzése szempontjai miatt is hosszabb időt vesz igénybe, viszont a népi ülnöki rendszer átalakításáig biztosítani kell, hogy a népi ülnökök az ítélkezésben továbbra is részt vegyenek.
A javaslat rendelkezései közül valójában csak a következőket szeretném kiemelni. A népi ülnökök jelölési jogának a szabályozásánál az volt a vezérelv, hogy a bekövetkezett politikai, gazdasági változásokhoz igazodó és a szereptévesztést és funkciózavart okozó rendelkezéseket a bíróságokról szóló törvényből kiiktassuk. Ezért a jelölés lehetőségét az állampolgárok, a helyi önkormányzatok és a társadalmi szervezetek számára biztosítja a javaslat, és a népi ülnök megbízatásának időtartama alatt semmiféle pártszempontot nem vehet figyelembe, hiszen éppen ezért maradt ki a jelölő szervek közül, maradnak ki a pártok.
A bíróságok függetlenségét és a pártatlan ítélkezést védelmezve megengedhetetlen ugyanis egy olyan helyzet kialakulása, ami az 1985-ös választással létrejött. Az adatok szerint ugyanis az 1985-ös választás után a népi ülnökök 53 százaléka volt az MSZMP tagja.
Az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseivel áll összhangban az a rendelkezése a javaslatnak, hogy a népi ülnökök megválasztását a települési önkormányzat képviselő-testületének a kizárólagos hatáskörébe utalja. Tapasztalatok szerint az önkormányzatok képviselő-testületei megalakulásuk pillanatától és megalakulásuk pillanatában számos azonnal megoldandó problémával és feladattal kerülnek szembe, és anélkül, hogy az önkormányzatok egyenlőségének az alapelvét csorbítanánk, ezért nem kívánunk a javaslatban a képviselő-testületek egészének újabb feladatokat adni.
Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy a minden önkormányzati képviselő-testületet megillető választás már pusztán az ülnökök és az önkormányzatok nagyságrendjének összevetéséből is következően gyakorlatilag valójában kivitelezhetetlen. Ezért úgy véltük, indokolt a választás jogával a helyi bíróságok esetében a bíróság székhelye szerint illetékes települési önkormányzatot felruházni, ez a megoldás ugyanis azzal az el nem hanyagolható előnnyel is jár, hogy a bíróságok hatékonyan segíthetik az önkormányzatok ez irányú tevékenységét.
A helyi bíróságok illetékességi területén tevékenykedő többi önkormányzatnak ugyanúgy megvan a jelölési joga, tehát a jelöléssel működik közre a népi ülnökök kiválasztásában. A fővárosban működő bíróságok tekintetében további sajátosságok tették szükségessé az előző szabálytól való eltérést.
Az igazságszolgáltatásban közreműködő népi ülnököket megillető díjazásról és egyéb költségekről szóló jelenlegi rendelkezés a munkáltatók alapvető jogait és érdekeit érinti, szükséges ezért törvényi szintű szabályozása. Ugyanakkor indokolatlan volt az a megkülönböztetés, amely a munkáltató által a népi ülnöknek kifizetett átlagkereset megtérítésénél a- szerint differenciált, hogy az ülnök milyen típusú munkáltatóval van munkajogi jogviszonyban. A népi ülnökök közreműködésének költségei ugyanis kétséget kizáróan az igazságszolgáltatás költségeihez tartoznak, így azoknak a fedezetét minden esetben a bíróságok költségvetéséből kell biztosítani. Az 1990. évben a népi ülnökök tiszteletdíjának az összege a társadalombiztosítási járulékkal együtt körülbelül 6 és fél millió forint lesz. Nem határozható meg pontosan, hogy a törvénymódosítás hatására a térítések összege majd mennyivel emelkedik.
Figyelemmel azonban a népi ülnökök közreműködésével kapcsolatban kifizetett tiszteletdíjak és a térített átlagkereset nagyságrendjére, az esetleges növekedés az igazságügyi költségvetésből fedezhető, tehát ehhez külön költségvetési támogatás nem szükséges. Jövőre azonban mindenképpen szükségessé válik majd a tiszteletdíjak növelése, ugyanis a tiszteletdíjra jogosult népi ülnököt jelenleg az ülnöki működésének minden napjára 125 forint illeti meg. Nyilvánvaló, hogy ez az alacsony összeg minden további indokolást szükségtelenné tesz, és a tiszteletdíjak emelésének költségeit a jövő évi költségvetés összeállításánál az igazságügyi kormányzat már figyelembe veszi, illeve megkezdte az ezzel kapcsolatos szabályozásnak a felülvizsgálatát.
A polgári perrendtartás módosításával a javaslat megszünteti a népi ülnökök közreműködését azokban az ügycsoportokban, ahol az ülnökbíráskodás formális jellegét az ítélkezési gyakorlat igazolta.
Tehát ennyiben összefoglalva az előterjesztett törvényjavaslatnak a rövid lényegét, én tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy az előterjesztett javaslatot szíveskedjék elfogadni. (Taps.)
