BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy milyen adópolitikát érvényesítünk ebben az országban és ennek milyen a hatékonysága, az nem ettől a törvényjavaslatól függ. Hogy a Parlament elhatározott szándékai érvényre jutnak-e és hogy mindez törvényes keretek között történik-e, az azonban ennek a törvénynek az alapos, jól kidolgozott részletes szabályaitól függ. Ezért tehát egyetértek a miniszter úr expozéjával: jelentős törvényjavaslatról van szó és vitatkozom azokkal, akik az előkészítő munka során gyakran állították, hogy nem történik más, mint az eddigi, különböző szintű jogszabályokban már létező eljárási szabályok törvényi szintű megalkotása, összegezése; kisebb korrekcióktól eltekintve.
A pénzügyminiszteri expozé megkönnyíti a dolgomat, hiszen a leglényegesebb gondolatok abban elhangzottak, ezért csak néhány apróságra szorítkoznék.
Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot alaposnak tartjuk és ezért a szocialista frakció kisebb módosítási, kiegészítési javaslatokkal azt a Háznak elfogadásra fogja ajánlani.
Valójában kettős szempontból vizsgáltuk a törvényjavaslatot: 1.Tényleg az adózók autonómiájára épít-e? 2. Megfelelő garanciákat tartalmaz-e az esetleges hatósági eljárások törvénysértő vagy méltánytalan eszközeivel szemben?
Ami az adózók autonómiáját illeti, a koncepció végigvonul a törvényjavaslat konkrét szabályain. Két esetben lép ki ebből a körből. Az egyik, amikor az adóztatás szakmai indokai ezt az autonómiát nem engedik meg érvényesíteni, a másik, amikor a költségvetés bevételeinek biztonsága szükségessé teszi, hogy kilépjen eme autonómia keretei közül.
Azt kell mondanom, hogy nincsenek szélsőséges kilengések a törvényjavaslatban, ezért tehát ebből a szempontból alapvető módosításokat nem kell ajánlanunk.
A második a garanciák kérdése. Egyetértek azokkal az új garanciális elemekkel, amelyekről a Miniszter Úr szólt. Kettőt emelnék ki, amelyet perdöntőnek érzek.
Az egyik – és azt hiszem talán a legfontosabb – új elem a bírósági ügy teljessé tétele az adóztatási eljárás valamennyi eleménél. Alapvető garanciális szabályról van szó. A másik: az adótitok védelme, összhangban a személyiséget illető jogok védelmével.
Ezek után mégis mi az, amiben esetleg módosításokra szorul a törvényjavaslat? Az első, azt hiszem, egy szemléleti kérdés. Én tudom, hogy azok, akik az adóztatás törvényességét, az adómorál javítását tűzik zászlajukra, azok örökké dilemmával küzdenek. Ennek a dilemmának az a lényege, hogy vajon az elrettentő szankciók növelése lineárisan javítja-e az adómorált, az adóztatási fegyelmet. Azt kell mondanom tisztelt Ház, hogy nem. Önmagában véve kizárólag a szankciók növelése még sehol a világon nem hozott lineárisan javuló adóztatási végeredményt, az adómorál javulását; különösen nem egy olyan gazdaságban, amely lassan piacosodik, és ahol azt gondolom, van már egy objektív mérce, amihez ezeket a szankciókat érdemes igazítani. Hétköznapi nyelvre fordítva azt mondhatnám: legyen drágább az államnak tartozni, mint a bankoknak tartozni. Azaz tehát: a szankciók mértékét egyértelműen a pénzpiacon kialakuló kamatokhoz célszerű igazítani, hiszen ezek valóban a piac megítélésétől, a piaci kereslet és kínálat viszonyaitól változnak, ha a szankciók túllépik ezeket a kamatokat, akkor már nem éri meg tartozni az államnak, ez elégséges visszatartó erő.
Általában érvényesül ez az elv, néhány ponton nem, ahol nem, ott benyújtott módosító indítványainkkal szeretnénk ilyen korrekciót ajánlani.
A második izgalmas kérdés, hogy vajon csak az adót be nem valló és meg nem fizető adózó állampolgárok, illetve vállalkozások vagy vállalkozók azok, akik sújthatók ilyen hátrányokkal. Túlfizetés esetén, amikor az adózó hitelez az államnak, akkor vajon nem léphet-e fel ugyanezekkel a jogokkal és követelményekkel? Azt gondolom, a két ügy nehezen érvényesíthető, azt a minimális követelményt azonban, hogy egy-egy adózó adóalany esetében az adófizetési kötelezettségtől való elmaradást és más adónemeknél a túlfizetést, illetve az igénybe nem vett állami támogatást egyenlegében tekintse, minősítse és szankcionálja a törvény, azt gondolom, ezt a célt mindenféleképpen el kell érni. Ez ma még nem érvényesül a törvényjavaslatban, ezért kiegészítő módosító indítványaink egy része erre irányul.
A következő dolog azt hiszem, testidegen az egyébként komplexitásra törekvő törvényjavaslatban, ez pedig az adóhatóságnál dolgozó apparátus érdekeltségi vizonyainak szabályozása. Nem itt a helye, tisztelt Ház, ez a törvényjavaslat az adózók és az adóhatóság közötti jogok és kötelezettségek jogviszonyait szabályozza. Az adóhatóság érdekeltségi viszonyai költségvetési kérdés, miután a Pénzügyminisztérium önálló költségvetési fejezet, benne az APEH egy önálló intézmény, ott kell rendezni a költségvetési törvény szabályozásakor, hogy milyen részt lehet kihasítani az érdekeltségi viszonyokra adóból, bírságból, pótlékokból, nem pedig ebben a törvényjavaslatban.
Az illetéktörvény vitája kapcsán már egy kicsit tréfás gondolattal jeleztem, hogy egyedül az illeték az a háborús bűnök mellett, amely Magyarországon nem évül el. Itt van az ideje, hogy ezt a fajta problémát korrigáljuk, ennek a törvénynek a kapcsán célszerű egy méltányos, tisztességes elévülési határidőt az illetékkiszabási jog tekintetében is megállapítani.
És végül, de nem utolsósorban azt gondolom, ez egy állandó harc kérdése, nem lehet azt az illúziót kergetni, hogy egyetlen lépésben a feladat megoldható. Bizony az adminisztrációs terhek csökkentését, lényeges csökkentését – bár tesz kísérletet, talán néhány ponton eredményes kísérletet ez a törvényjavaslat – valójában még nem sikerül elérni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy miközben az adóhatóság és az adózók jogviszonyát szabályozó törvényről van szó, belép egy harmadik szereplő is, ez pedig azoknak a munkáltatóknak a köre, akik lényegében az adóhatóság helyett hajtanak végre hallatlan széles körű, nagyon jelentős, nagy tömegű adóztatási adminisztrációs feladatot. Félreértés ne essék, nincs jobb, vagy ha lenne, az drágább lenne a jelenlegi megoldásnál, hiszen egy nagy adóapparátust kellene kiépíteni. Pusztán figyelemfelhívásul, kell azt hiszem, most is, ezen a fórumon és ebből az alkalomból is elmondani, hogy amíg adóztatási eljárási kérdésekkel foglalkozunk, nem szűnhetünk meg az adminisztrációs terhek csökkentéséért küzdeni, akár kisebb módosításokkal, már ennek a törvényjavaslatnak a keretében is.
Egyebekben elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
