RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a törvényjavaslat, melyet most a Kormány megbízásából a tisztelt képviselőház elé terjesztek, nem vezet be új adót s nem jelent újabb elvonást. Úgy gondolom azonban, hogy jelentősége ettől nem kisebb, mint mondjuk a személyi jövedelemadónak.
A törvényjavaslat, mely önök előtt fekszik és amelyet a tisztelt Ház bizottsági tagjai megtárgyaltak, nem vállalkozik kisebbre, mint hogy meghatározza és szabályozza azokat a viszonyokat, amelyek az adóhatóság és az adózók között az adózás során létrejönnek vagy létrejöhetnek.
Tisztelt Képviselő Urak! A kiépülő jogállam, a megújult alkotmány támasztotta követelményeknek a közelmúlt és napjaink adójogalkotása megfelel annyiban, hogy adót csak törvényben határoznak meg. Ezzel szemben az adótörvények alkalmazásának feltételeit mind a mai napig csak széttagolt, alacsony szintű, indokolatlanul sokféle, ugyanakkor átfedésektől és párhuzamosságoktól sem mentes jogszabályok halmaza állapítja meg. Ez az ellentmondás, amely az egyes adókat meghatározó törvények és az adózás hogyanját, az adózók és az adóhatóság kapcsolatát szabályozó kormány-, illetve miniszteri szintű adóztatási eljárási szabályok között feszül, a jogalkotás mai követelményei között csak az adózás rendjét átfogó adóeljárási kódex megalkotásával oldható meg.
Az önök elé terjesztett javaslat Magyarországon első ízben kísérli meg összefoglalni és egységesíteni azokat a szabályokat, amelyek garanciális igénnyel biztosítják az adózásban részt vevő felek számára a jogoknak és a kötelezettségeknek egy új típusú konzisztens rendszerét.
Az adózás rendjének törvényi szintű szabályozása iránti társadalmi igény nem új keletű. Már az adóreform bevezetésekor felmerült, hogy az adóigazgatási szabályokat is törvénybe kellene foglalni. Ez ellen ható érv volt az adózási tapasztalatok hiánya és az esetleges gyakori változtatás nehézkessége. Ezt a félelmet az elmúlt három év igazolta is. A jelenlegi helyzet azonban megérett az újraszabályozáshoz és a szabályok törvénybe foglalásához. Az egyes adótörvények és az adózás hogyanját szabályozó eljárási rend szoros kapcsolatban állnak egymással.
Az idén megújítjuk az illetéktörvényt, új alapokra helyezzük az önkormányzatok adómegállapítási jogát és adóztatási gyakorlatát, továbbá kisebb mértékben módosulnak az adótörvények is. Ez adja meg az új törvény adóztatást egységesítő, valamennyi adóra kiterjedő, egységes elveken nyugvó szabályainak kiemelkedő aktualitását.
Az új szabályozás funkciója, hogy stabilizálja az adózás résztvevőinek helyzetét, áttekinthetővé, ellenőrizhetővé és kiszámíthatóvá tegye az adóhatóság tevékenységét, s ezzel egy időben garanciát is teremtsen az adózók számára; másfelől lehetőséget adjon az adóhatóságoknak az adóztatás eredményességére, a közteherviselés alkotmányban foglalt követelményeinek érvényesítésére. A törvényjavaslat megőrzi és egységbe foglalja az adóztatás rendszerének jól működő elemeit. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján korszerűsíti, kiegészíti az adózás működő rendjét. Ennek keretében az európai normák követelményei szerint megerősíti az adózói jogokat, kiküszöböli az indokolatlan párhuzamosságokat és szabályozási eltéréseket. Természetesen az egyes adók – például a helyi adók esetében – a jövőben is szükségesek lesznek sajátos előírások.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a 102 §-ból és 3 mellékletből álló, viszonylag terjedelmes és részletes szabályok ismertetésétől eltekintsek! Ennek nemcsak az időkímélés az oka, hanem az is, hogy e javaslat szabályait az általános és részletes indoklással együtt önök már jól ismerik. Ehelyett néhány új és garanciális tartalmú törvényi megoldást emelnék ki, mely reményeink szerint alapvető változást jelent majd az adózók és az adóhatóság kapcsolataiban.
A törvényjavaslat általános rendelkezései között adózási alapelveket határoz meg. Ilyenek: az adóhatóság kitanítási kötelezettsége, a méltányos eljárás, az adózói egyenlőség, a diszkrimináció tilalma és a jóhiszemű joggyakorlás követelményeinek érvényesítése az adójogban. Ezek az alapelvek az államigazgatási eljárás általános szabályaiban megfogalmazott elveken túl, az adózás sajátos viszonyaira tekintettel meghatározott, az alkotmányból is következő biztosítékai és elvei az eljárásnak.
Itt kell megemlíteni azt a változást is, amely az adótitok és a személyiségi jogok tiszteletben tartását szabályozza. Ezt kétféle módon éri el a javaslat. Egyrészt meghatározza, korlátozza azoknak az állami nyilvántartásoknak a körét, amelyet az adóhatóság fölhasználhat, és azt is kimondja, hogy mely célokra lehet a más nyilvántartások adatait hasznosítani. Az így rendelkezésre álló adatok titokként való kezelése az, amely a magántitok és az üzleti titok védelmét igazán biztosítja. Itt nem egyszerűen az adóra vonatkozó jövedelmi vagy vagyoni helyzet adatait védi a törvényjavaslat, hanem bármely, az adózás során rendelkezésre álló vagy felmerülő adatot, tényt, körülményt. A titokvédelmi eljárás előírása pedig nem pusztán az adóhatóság alkalmazottaira ró ilyen kötelezettséget, hanem mindenki számára, akinek hivatali eljárása során jutnak a tudomására az információk.
A törvényjavaslat a továbbiakban is az önadózás módszerét helyezi előtérbe az adómegállapítási módok közül. Ennek megfelelően, pontosan meghatározza az adóellenőrzés feltételrendszerét, és korlátait. Növelni kívánja az ellenőrzött adózó jogbiztonságát, amikor kimondja az ismételt ellenőrzés korlátozását, illetőleg tilalmát. Az adóigazgatási eljárás során tehát, amikor az adózás rendjében az adóhatóság határozata fejezi ki az állami akaratot, szintén jelentős változásokat hoz a javaslat. Bármilyen módon történik az adómegállapítás – kivetés, kiszabás, utólagos adómegállapítás formájában –, az adóhatóság tényfeltáró kötelezettségét erősítő rendelkezés, hogy az adózó javára az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül bármikor, terhére azonban csak a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül lehetséges a határozat megváltoztatása.
A jogkövetkezmények területén végrehajtott változások ugyancsak nem elhanyagolhatók. Kikerültek a rendszerből a külön eljárás során alkalmazható szabálysértési szankciók. Ezzel nem csak egyszerűsödött és áttekinthetővé vált a rendszer, de egyszersmind szakít a javaslat azzal a – piacgazdaság körülményei között már nem tartható – megoldással, amely szerint jogsértés esetén egyidejűleg szankcionalizáljuk az adózót, mint szervezetet, és személyre szólóan büntetjük annak alkalmazottját.
Az adókötelezettségek megsértői adózóként válhatnak a szankciók alanyává, és egységesen, az adó százalékában meghatározott pótlólagos fizetési kötelezettséget, vagy ritka esetekben, konkrét öszszegben előírt pót-befizetési kötelezettségek meghatározását kockáztatják.
A bírságok, pótlékok új rendszere lényegesen szűkíti az adóhatósági mérlegelés terét, ugyanakkor erősíti azt az elvet, hogy a meg nem fizetett, be nem vallott adó, mint az állam pénze, csak a késedelmi pótlékban kifejeződő ellenértékért használható.
A jogkövetkezményektől az adózási fegyelem javítása is várható. Az adózás mint alkotmányos kötelezettség, alkalmas eszköz lehet az adózók életviszonyainak, működésének jelentős befolyásolására. Az adóhatósági intézkedések, az Alkotmány előírásának megfelelően, a független bíróságok előtt felülvizsgálhatók, a jogszabály-sértő határozatok pedig megváltoztathatók, megsemmisíthetők. Ez az adózás új, törvényes rendjének egyik legfőbb biztosítéka.
Tisztelt Törvényhozás! A törvényjavaslat expozéjának hallgatása közben önökben nyilvánvalóan több olyan kérdés merül fel, amely egy ilyen téma tárgyalása során nem kerülhető meg. Mennyiben van összhangban ez a törvényjavaslat a Kormány vállalkozásbarát politikájával? Nem kerül-e többe az adóztatás a törvény elfogadásával? Változnak-e a láthatatlan jövedelmek földerítésének és megadóztatásának lehetőségei?
Ezekre a kérdésekre összefoglalóan a következőkben tudnék válaszolni. Az adózás rendjének egyidejűleg két – egymástól elszakítva értelmezhetetlen – követelményt kell kielégíteni: a törvényességet és az adózás eredményességét. Az egyensúlyt úgy kell megteremteni, hogy az államháztartás működésének feltételei az adózókat védő garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok az ellenőrzés lehetősége nélkül kivonják magukat a közteherviselés alól, ezzel más adózói rétegek helyzetét nehezítik, hiszen a terheket akkor másoknak kell viselniük. Amikor tehát védjük a privát szférát, a vállalkozásokat, ugyanakkor meg kell teremtenünk az adórövidítés feltárásának a feltételeit is. Az adózás rendje, amelyet most ajánlok elfogadásra, úgy gondolom, egészében adózó: és így vállalkozásbarát. Természetesen sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem tartalmaz. Biztosítja azonban a joggyakorlás feltételeit, sőt, könnyíti azokat.
Kiemelést érdemlő, ilyen típusú szabályok: az adóhatóság kitanítási kötelezettsége, a méltányos eljárás kötelezettsége, a központi és helyi adók közös eljárási szabályai, az ismételt ellenőrzés tilalma, a becslés feltételeinek részletes szabályozása, a korlátlan bírói felülvizsgálat, az adóbevallási és befizetési rend egyszerűsítése, az adózói nagyságrendhez igazítása. Nem csak a pénzügyi, az adózói fegyelem is kétségtelen javításra szorul. A láthatatlan jövedelmek kezelésére, feltárására a javaslat nem tartalmaz sajátos jogintézményeket, nem intézményesít adórendőrséget – egész rendszere azonban biztosítja mindazokat az ellenőrzés során fölhasználható módszereket, amelyeket a nyugat-európai országok többsége alkalmaz. Az adóhatóságok ellenőrzési tevékenységének látványos megújítására azonban most nincs módunk. Részben nem kívántuk a költségvetés terheit növelni, hiszen ennek tárgyi és személyi föltételei vannak; részben pedig előttünk áll az adó-szervezet korszerűsítése, amely nélkül a pusztán extenzív növekedés nem biztos, hogy kellő eredményt hozna. Úgy gondoljuk, az adózatlan jövedelmek föltárása folyamatos feladat. A törvényjavaslat a maga eszközeivel ennek feltételeit a következőkkel kívánja biztosítani: a gyakori ellenőrzés lehetősége, új ellenőrzési módszerek, az adóhatóság információs bázisának meghatározása, más adóhatóságok kölcsönös együttműködése, szankciók egységesítése, szigorítása. Mint említettem, az adóztatás tárgyi, személyi feltételei biztosítottak. Az állami adóhatóságnál az új törvény bevezetése költségnövekedést nem okoz. Az önkormányzatok adóztatási feltételeinek kialakítása folyamatban van. Nem szeretnénk, ha a meglévő eszközök az átalakulás következtében elenyésznének. A kezdetekben azonban nyilván nagyobb központi segítséget igényelnek, mint amikor a rendszer már kiépült. Ehhez minden segítséget megadunk.
Tisztelt Országgyűlés! Szándékaink szerint ilyen, kodifikációs munka eredményeként született törvényjavaslatot terjesztek most Önök elé, amelytől azt várjuk, hogy az adórendszer működési feltételeit hosszabb távra, az időállóság követelményének eleget téve biztosítsa. Ennek megfelelően alakítottuk ki a törvényjavaslat szerkezetét is. Azok a szabályok, amelyek az alapelvektől a végrehajtási eljárásig végig vezérlik az adózási folyamatot, a törvény testét képezik. Azok, a dolog természeténél fogva elkerülhetetlen technikai normák, amelyek az egyes adók bevallási, befizetési rendjét határozzák meg, illetőleg a jövedelemadózási információs hátteret biztosítják, és így a követő jog miatt a javaslat változékony részét képezik, a mellékletbe kerültek. Ha tehát a jövőben változik egy adó, vagy annak elnevezése, az nem indukálja a törvény szerteágazó módosítását. Célunk olyan részletes adózási közlekedési szabályok alkotása, amelyek segítségével a magyar gazdaság vizein hajózók megfelelően tájékozódhatnak a helyes irányokról. Reméljük, hogy a javaslat segíteni fog ebben. Szeretnénk, ha a Magyar Köztársaság adórendszere mielőbb mentesülne a kalózoktól és a zavarosban halászóktól – mindannyiunk örömére.
Mindezek figyelembevételével kérem Önöktől a javaslat megtárgyalását, elfogadását. (Taps.)
