SZENDREI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZENDREI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZENDREI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vastagh Pál képviselőtársunk jogtudóshoz illően kellő alapossággal és mélységgel elemezte a törvény szükségességét, a törvényjavaslat erényeit és vélhető hibáit. Én, mint gyakorló jogász a saját szempontjaim alapján figyeltem és nézem a törvényjavaslatot, és most erről kívánnék számot adni, néhány általam felfedett problémára a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni. Azt tudjuk jól, hogy nemcsak a szakterületen dolgozók, hanem egy ország nyomása hozta ide a törvényjavaslatot most a Parlament elé, és az okok között számtalan politikai és számtalan pragmatikus ok is van.
A politikai okok sokaságát az újságok hozták, ezt említenem, azt hiszem, szükségtelen. Néhány praktikus okot is felhoztak a megnyilatkozó köztisztviselők, és ezek közül csak egy elhajlásra szeretném felhívni a figyelmet: míg nincs törvényünk, addig vannak jegyzői kinevezések, és a jegyzők kinevezése során megállapítják az ő illetményüket. Mivel törvény nincs, az illetmény szabad megállapodás kérdése, és bizony az ilyen szabad megállapodásokban mi nagyon engedékenyek vagyunk, és igen gyakran fordul elő, hogy kisebb településen is olyan illetményeket állapítanak meg a jegyzőknek, amely most nagyon jó, de az idő azt fogja mutatni, hogy nagyon sokáig helyben járásra lesz kénytelen az illetmény vonatkozásában a jegyző. Nem ennek a kritikája a feladatom, hanem az általam vállalt néhány észrevételnek az ismertetése.
A javaslat nézetem szerint különbségtétel nélkül magas képzettségi követelményt állít a kinevezendő jegyzőkkel szemben. Az igazgatásszervezői, a jogi egyetemi végzettség ma még csak a városok, a nagyobb települések és a városok környéki települések ellátottságát biztosítja, de csaknem reménytelenné teszi a távoli települések, távoli önkormányzatok szakemberellátását.
Megállapításom indokául hadd említsem megyém, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzetét, ahol 126 tanács működött, és ezeknél 20 helyen nem lehetett VB-titkárt foglalkoztatni, túlnyomórészt azon ok miatt, hogy nem volt meg az iskolai végzettség. Annak ellenére, hogy a működő VB- titkárok körülbelül 10 százaléka így is nem jogász vagy nem államigazgatási főiskolai végzettséggel rendelkezett – most a törvényjavaslat szerinti pályázhatóságuk ezzel a számmal csökkent.
Jelenleg 227 önkormányzat alakult a megyében, ahol a jegyzői igény előreláthatóan 130-140 fő lesz. Biztosat azt nem lehet mondani, mert az önkormányzati törvény előírásai szerint november 30-ig kell a körjegyzőségek felállításában megegyezni az önkormányzatoknak, és ezeknek az önkormányzatoknak az alkui most folynak. Ha tehát minden VB-titkár pályázik, akkor a megnövekedett álláshelyekre 85-90 pályázó jut, hiszen kiesnek a több éve VB-titkárként dolgozó, de más végzettségű szakemberek is. Persze az is igaz, hogy más pályáról is lesznek érdeklődők a megkívánt végzettségűek közül, de az sem vitatható, hogy vannak pályaelhagyó VB-titkárok is.
Így tehát már jó előre érezhető és látható, hogy 50 körüli jegyzői álláshely, amely érinthet akár 150 önkormányzatot is, betöltetlen marad a megyénkben.
Az a véleményem, hogy ennek az oka a magas szakmai, iskolai végzettség megkövetelése. Nézetem szerint nem lehet más megoldás, mint az, hogy engedményeket teszünk a magas szakmai követelményekből – zárójelben jegyzem meg, hogy e követelmények alól már az átmeneti rendelkezések is felmentést adhatnak, tehát a követelményhez fűződő elv nem szenvedne túl nagy csorbát a javaslatom elfogadása esetén.
601-es sorszámmal terjesztettem elő javaslatomat, amelynek egyik pontjában azt szeretném elérni, hogy az 5 ezernél nem nagyobb lélekszámú településeken jegyzővé és közjegyzővé kinevezhető legyen középiskolai végzettséggel és ötéves szakterületi gyakorlattal rendelkező szakember is, aki vállalja, hogy öt éven belül a javaslat szerinti szakmai képesítést megszerzi. Nem ritkán előfordul, hogy kisebb-nagyobb falvakba azonos végzettségű – középfokú és felsőfokú végzettségű – szakemberek érkeznek, és azok, munkahely hiányában párhuzamosan nem foglalkoztathatók, de egyik vagy másik, aki a szakmában nem tud elhelyezkedni, szívesen vállalna köztisztséget – ennek megfelelően jegyzői hivatalt is. Ha ezeknek lehetőséget biztosítanánk a jegyzői állás pályázhatóságára – természetesen az említett korlátozásokkal – elősegíthetnénk a távolabbi önkormányzatok reménytelen helyzetének a megoldását.
Vannak olyan információim, amelyek szerint a – remélhetőleg hamarosan egyetemi ranggal rendelkező – Államigazgatási Főiskola esti vagy levelező tagozaton vállalná, önköltséges alapon, a szakképesítés megszerzésében való közreműködést.
Gondot okoz számomra a javaslat 24. §-ában foglalt előmeneteli szabályozás is – amit Vastagh Pál képviselő úr szintén jelzett. A javaslat szerint a felsőfokú végzettségű köztisztviselő 15 év, a középfokú végzettségű pedig 25 év várakozás után éri el a csúcsot. Ha ez a tisztviselő ezt eléri, akkor a legtapasztaltabb, a legnagyobb ismeretekkel rendelkező, negyven-valahány éves, előmenetelében azonban a csúcson van, és ha nem ígérünk a számára semmit, akkor ez, bizony, pályaelhagyásra inspirál. Hogyan lépjen tehát tovább, milyen legyen az inspiráció? Nézetem szerint ezt meg kell oldani.
Hasonló a helyzet az illetménybeli előrehaladásnál is, ugyanis harminc évig van az illetményben előrehaladási lehetőség. Utána megáll a fizetési, a magasabb jövedelemhez jutási lehetőség, és a 30 évnél több időt a pályán töltő köztisztviselőnek nincs esélye rá, hogy magasabb jövedelme legyen ezen a pályán – ami ugyancsak arra inspirálja, hogy hagyja el a pályát, amikor a legképzettebb és a legjobban ért a szakmájához. Így tehát a körülbelül ötven éves, és a nyugdíjtól még nagyon távol álló tisztségviselőnek nincs anyagi érdeke ezen a pályán maradni.
Felvetem a tisztviselők minősítésével kapcsolatos észrevételeimet is. A javasolt rendszer kísértetiesen hasonlít a monarchiában 1884-ben bevezetett szolgálati és minősítési táblázatra. Az a táblázat azonban összekapcsolta az előmenetelt, a képzést és a vezetővé válást – a javaslat ebben némi hiányt hagy. Nézetem szerint pedig erre nagy szükség lenne, hiszen a jó minősítési rendszer jó szűrővé válhat, egyrészt az alkalmatlanság kiszűrésében, másrészt pedig a vezetők kiválasztásában. Ha igaz a sejtésem, és a törvény bizonyos rendelkezéseinek, a törvény bizonyos rendelkezései újraélesztésének ez az alapja, akkor nézetem szerint indokolt lenne a pontrendszert is megtartani a korábbi hagyományból, amelynek a minimalizálásával az alkalmatlanság szintjét megállapíthatnánk, és nem későbbi, bonyolult procedúra során volna megállapítható annak szükségessége, ha valakit alkalmatlanság címén próbálnak eltávolítani a pályáról.
Még egy jelentősebb kritikai észrevételt tennék, a fegyelmi felelősség módját illetően. A javaslat szerint a fegyelmi vétség elkövetése alapos gyanúja esetén az eljárás megindítása kötelező. Mivel a fegyelmi vétség a köztisztviselői jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése, így az ügyintézésre rendelkezésre álló idő elmulasztása vagy túllépése automatikusan fegyelmi vétséget valósítana meg. Ebben az esetben, természetesen, mozgásba kell hozni a javaslat szerinti fegyelmi kivizsgálási mechanizmust, és a fegyelmi meghallgatás lefolytatásának a bonyolult szabályát. Úgy vélem, ez túlontúl szigorú szabály, ahogyan nagyon szigorú és különleges az a mód, ahogyan a fegyelmi vétséget ki kell vizsgálni, és ahogyan a fegyelmi büntetést ki kell szabni.
Nézetem szerint a köztisztviselőre szükségtelen lelki terhet ró az a procedúra, amely az elkövetőre várna, emiatt a javaslatból történő törlésére tettem javaslatot a bizottságok előtt, és szükség esetén a részletes vitában ennek a további indokait is fel fogom hozni.
Csak egy-két szóval említeném meg, megakadt a figyelmem azon a témán is, hogy a közszolgálati jogviszony létesítéséhez kívánalom a cselekvőképesség igazolása. Én kiváncsi lennék, hogyan tudom igazolni a cselekvőképességemet! Vagy pedig, amit Vastagh Pál képviselő úr is mondott, a besorolásnál miért maradt el a főiskolai végzettségűeknél a főiskolai időtartamnak, illetve a sorkatonai szolgálatnak a beszámítása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
