VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az államtitkár úr, amikor a törvényjavaslat miniszteri expozéját megkezdte, utalt arra, hogy mennyire örül annak, hogy a javaslat tárgyalásához a Parlament hozzákezdett. Valóban, hosszabb késedelem után kezdtük meg ennek a javaslatnak a tárgyalását. Nos hát, örömében mi is osztozunk – a szocialista párti képviselőket mondom ez alatt –, viszont a tegnapi nap folyamán is, és más alkalmakkor is szót emeltünk amellett, hogy minél hamarabb kezdje meg a Parlament ennek a fontos és kiemelkedő törvényjavaslatnak a tárgyalását.
Ugyanakkor szakmai szempontból is szerencsésnek tekinthetjük azt a – talán nem szándékolt, de véletlen és egyben szerencsés – egybeesést, hogy tegnap, illetőleg a mai nap folyamán foglalkozott a Parlament a bírák és ügyészek előmeneteli, jövedelmi viszonyaival, az erre vonatkozó törvényjavaslattal, ma pedig utolsó napirendként a közszolgálati és a köztisztviselők jogállására vonatkozó törvényjavaslattal. Azért szerencsés ez szakmailag, mert azt hiszem, hogy az elmúlt hónapok jogalkotó munkájában világosan kirajzolódott az a probléma és az a gond, hogy a korábbiakban egységesnek tekintett munkaviszony nem tartható fenn, és számos olyan szabályozási tárgy került a Parlament elé, amely ezt a korábbiakban egységes munkaviszonyszemléletet merőben szétfeszítette, szétbontotta – gondoljanak tisztelt képviselőtársaim az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény előkészítésére vagy a polgármesterek jogállásáról szóló törvény előkészítésére, amikor ebbe az egységesmunkaviszony-problematikába falként ütközött bele a jogalkotó és a törvény-előkészítő.
Nyilvánvaló, hogy ebből az a következtetés adódik a törvényhozó számára, hogy célszerű megalkotni egy egységes közszolgálati jogi dogmatikát, amely a közszolgálat szélesebb értelmére tartalmazza a legfontosabb alapelveket, legfontosabb jogtételeket, és ezekre tekintettel kell kidolgozni az egyes foglalkozási csoportokra szóló részletes szabályozást. Jelen törvényhozási gyakorlatunk ezt a metódust követi. Ezt mi jónak tartjuk, megfelelőnek tartjuk, ez egyben eligazít a törvény személyi és tárgyi hatályát, szervezeti hatályát illetően is. Támogatjuk az alkotmánybíróságnak azt a kezdeményezését, hogy a törvény szervezeti hatálya ne érintse az alkotmánybíróság apparátusát és személyzetét.
Részleteiben kell majd kidolgoznunk a továbbiak során – ahogy az államtitkár úr is említette – a rendőrségi törvény keretében vagy a fegyveres erőkben szolgálatot teljesítők jogviszonyára vonatkozóan, a tanárokra, a tanárok előmenetelére vonatkozó jogszabályok megalkotásában a – széles értelemben vett közszolgálati dogmatika alapján – az egyes konkrét foglalkozási csoportokra vonatkozó jogszabályokat. Ez összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, az osztrák, a francia és a német jogi megoldások hasonlóképpen ezt az irányt követik.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotása nem előzmény nélküli, erre az államtitkár úr is utalt. Vannak ennek ma már kifejezetten jogtörténeti előzményei, amelyeket – úgy érzem – csak illik megemlíteni egy parlamenti vitában, amelyek elsősorban az elmúlt évszázad utolsó harmadához kötődnek, és ettől kezdve folyamatosan fellelhetők a magyar jogalkotás történetében. Utalni kell azonban a legközelebbi múlt eseményeire is, amelyek szintén előzményértékűek a törvény megalkotása szempontjából, hiszen a magyar közigazgatás-tudományban régóta folynak a kutatások atekintetben, hogy miként kellene szabályozni a köztisztviselők jogállását, és a kormányzati erőfeszítések is az utóbbi néhány esztendőben már ezt a célkitűzést szolgálták, és ennek eredményeképpen alakult ki az a szabályozási koncepció a nyolcvanas évek legvégére, amely – azt hiszem, hogy nem túlzás – ennek a konkrét törvényjavaslatnak is az alapját, a fundamentumát képezi és jelenti.
A szocialista párti képviselők észrevételeit összegezve, most már a törvényjavaslat konkrét tárgyát illetően, elsősorban az előnyök és az érdemek oldaláról kiindulva ezt a törvényjavaslatot mi a modernizáció egyik fontos lépésének és állomásának tekintjük, amely a politikai pluralizmus és jogállamiság követelményeit érvényesíti a közigazgatás és a politika szétválasztásában. Ilyen értelemben tehát korszakos jelentőségű törvényről van szó, amely mentesíti – reményeink szerint mentesíteni fogja – a közigazgatás állományát a politika változásaitól, a politika hullámveréseitől.
Egy szakszerű és egy biztonságos közigazgatás működését teszi lehetővé. Elismeri a közigazgatást mint szakmát, világos szakmai követelményeket állapít meg, amelyben a teljesítményelv döntő motivációs tényező. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy álláspontunk szerint a törvényjavaslat túlságosan az államigazgatási vagy közigazgatási szervezői munkakört, illetőleg a jogászi képzettséget igénylő munkakört preferálja és veszi alapul. Ennél a szakmai összetétele a közigazgatás személyi állományának jóval tágabb. Helyesen honorálja azt, hogy ha valaki gyorsabban tudja letenni az előmenetelhez szükséges vizsgákat, helyesen preferálja a tudományos tevékenységet. Új szempontokat is fel lehet sorolni: hadd említsem példának okáért a nyelvtudást, amelyet fel lehet általános értelemben is vetni – azt hiszem, elengedhetetlen követelmény egy modern közigazgatásban –, de fel lehet vetni különös értelemben is, mint a nemzetiségi területen dolgozó köztisztviselővel szembeni konkrét követelményt, amely esetlegesen preferálható egy-egy tiszviselő esetében.
Szeretnék azonban néhány kritikus pontra utalni a szocialista párti képviselők nevében, amelyek további revíziót, átgondolást, vitát kívánnak meg a törvényhozás menetében. Először is hiányoljuk, hogy nem kapunk, nem kaptunk egy átfogó vagy legalábbis arra törekvő szociológiai hátteret a problematikáról. Nem tudjuk, hogy a közigazgatásnak a személyi állománya miképpen néz ki, milyen képzettségi arányok, milyen életkori arányok, milyen nembeli megoszlás. Ezeket nem tartalom nélkül említem, mert példának okáért, ha tudnánk, meg lehet egyébként minden különösebb nehézség szerint ismerkedni ezekkel az arányokkal és számokkal, hogy a közigazgatásban milyen arányban dolgoznak nők, akkor például ennek alapján joggal kérhetnénk a jogalkotótól azt, hogy sokkal több jogi jellegű biztosítékot építsen be az egész rendszerre a nőkre vonatkozóan, ami egyébként összhangban van – egy másik szempontból még erről szeretnék beszélni – azokkal a nemzetközi követelményekkel, amelyeket összhangba kell hozni a törvényben foglaltakkal.
Mindenképpen elgondolkodtató és meggondolandó, hogy helyes-e olyan törvényhely megszövegezése, mint például a 29. szakaszban összefoglalt, a besorolás alapjául szolgáló időtartam meghatározásánál például a sorkatonai szolgálat előnyként vehető figyelembe – betudható, pontosabban –, de egy GYED-en eltöltött idő már nem tudható be. Azt hiszem, hogy ezeket végig kellene nézni a jogszabály egész tervezetében, hogy hogyan és miképpen lehet ezeket korrigálni.
Jó lenne tudni – hiszen a költségvetés vitája előtt áll a tisztelt Ház –: az 1992-ig még megvalósuló átsorolás, új bérek beállítása, megállapítása milyen hatással van, hogyan kell ezt a költségvetés vitája előtt egyáltalán megközelíteni.
A második ilyen problémakör, amit szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, szóba került már, újra megemlítem: nemzetközi kötelezettségeinkkel való összhang. Fontosnak tartjuk, hogy általánosságban mondja ki a törvény: tekintettel van a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire, ezt tiszteletben tartja. Itt egy nagyon széles körről van szó: munkaügyi szervezet egyezményeiről, az Európa Tanács által elfogadott szociális chartáról, számos olyan okmányról, amely az Európa Tanácsnak például a helyi és regionális közigazgatási kérdésekkel foglalkozó megállapodásaiból kiderül. Ez nemcsak általánosságban jelenthet problémát, hanem konkrét törvényhelyeken is megtalálhatjuk ezeket, amelyek feszültséget és ellentmondást jelentenek. Nem kívánom ezzel untatni a tisztelt Házat, szeretnénk a részletes vitában ezekre külön-külön is rámutatni. Jó néhány törvényhely van, amely megítélésünk szerint nem áll összhangban a nemzetközi kötelezettségekkel. Hangsúlyoznunk kell a dolgozók, a köztisztviselők védelmét, érdekvédelmi szervezeteinek a szerepét a törvényben szabályozott különböző eljárásokban, és szólni kell a minősítés, a képzés és az előmenetel kérdéseiről a törvénytervezetben.
A minősítésnél szinte feloldhatatlan alapproblémák állnak előttünk, hiszen a törvény egyik oldalról azt mondja, hogy a minősítés csak a tényeknek megfelelően, a tényekre alapozva történhet, ugyanakkor számos olyan – különösen a mellékletben felsoroltak esetében – kategóriát, fogalmat találunk, amelyet nagyon nehéz tényekkel megalapozni. Azt hiszem, ennek a feloldására mindenképpen törekednünk kell.
Szeretném a figyelmébe ajánlani a tisztelt Háznak, hogy a törvény ugyan szól a képzésről, a továbbképzésről, de nem tesz említést az átképzésről. Úgy gondolom, hogy az átképzésben is a munkáltatónak, a munkahelynek vannak kötelezettségei az ott dolgozó tisztviselőkkel szemben.
Végezetül szeretném egy általános dilemmánkat megismertetni a tisztelt Házzal, tisztelt képviselőtársaimmal. Szó esett arról, hogy ez a rendszer zárt vagy nyitott, dinamikus vagy nem dinamikus, stabil vagy mobil. Nekünk az a véleményünk és meggyőződésünk, hogy ennek a rendszernek lehetnek számottevő diszfunkcionális hatásai. Úgy látjuk, hogy ez a rendszer elsősorban egy vertikális mozgást biztosít a tisztviselő számára. Kicsit talán abból a XIX. század végi és XX. század eleji ideából indul ki, amikor még állami tisztviselőnek lenni valóban társadalmi rangot és biztos egzisztenciát jelentett, és aki egyszer erre adta a fejét, az rendkívül boldog volt, ha ott tudta befejezni hivatali pályafutását egy állami apparátusban. Azt hiszem, hogy ezek a viszonyok ilyen formában Magyarországon nem ismétlődnek meg. Biztosítani kell a köztisztviselői állományban az oldalról történő beáramlás lehetőségét is. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy egy zárt, hierarchizált hivatalnoksereg marad, amelynek léte ugyanolyan társadalmi veszélyeket rejt magában, mint egy átpolitizált tisztviselői kör. Ezért javasoljuk, hogy a rendszer merevségét elősegítő jogi megoldásokat ebből a tervezetből iktassa ki a törvényhozás menetében a Parlament.
Összegezve: a törvényjavaslatot a szocialista képviselők támogatják, módosító javaslatainkkal ezeknek az általunk említett céloknak megfelelően szeretnénk javítani, korrigálni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
