BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Tabajdi Csaba Képviselő Úr! Nem kívánom érinteni a válaszban azokat a részeket, amelyre Kiss Gyula miniszter úr válaszolt, csak kiegészíteni kívánom, hiszen egyeztetett álláspontról van szó.
Szeretném a tisztelt képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy a szóban forgó törvényt rendkívül jelentős és hazánk nemzetközi megítélését is befolyásoló jogszabályként kezeli a Kormány, az Igazságügyi Minisztérium is és az imént hallottak szerint a tárca nélküli miniszter felügyelete alatt álló hivatal is. Ennek megfelelően tehát a Kormány számára nyilvánvalóan ennek az ügynek a korszerű rendezése nem propagandafeladat, hanem a kérdés súlyának megfelelő és az európai jogrendhez, a kisebbségek konkrét helyzetéhez igazodó, politikai kinyilvánulás lesz.
Ami a képviselő úrnak arra vonatkozó kérdését illeti, hogy információ szerint a törvény előkészítetlen, Kiss Gyula úr utalt rá a válaszában, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A törvény pontosan olyan értelemben előkészítettnek tekinthető, amilyen stádiumban a törvény-előkészítés, törvénykidolgozás tart. Kétségtelen tény, ahogy említette a miniszter úr, hogy a Kormány programjához, az ismert parlamenti elvekhez képest a néhány hónapos csúszás biztos, hogy bekövetkezik, hiszen jövő év tavaszánál előbb ezt a törvényjavaslatot a Parlament nem fogja tudni megtárgyalni.
Mégis szeretném kiegészíteni azokat az előre nem látható körülményeket – amelyek ennek a törvénynek ilyen értelemben a programhoz képesti késedelmét jelentik – néhány olyan adattal, ami azért figyelembe veendő egyébként is, tehát általánosságban.
Én informálódtam ebben a kérdésben, és tudomásom szerint ilyen súlyú törvények előkészítése a nemzetközi gyakorlatban több évet vesz igénybe, úgyhogy az e téren felhalmozódott feszültségek és a több évtizedes lemaradás miatt nyilvánvalóan természetesnek tekinthető, hogy ha nem is ennyi, de az alapos munkához elegendő idő kell, hogy rendelkezésünkre álljon.
Az előkészítésnél további nehézséget okoz az, hogy a nemzetközi gyakorlatban a kérdés törvényi szabályozása nem is szokásos, nem is igen van rá példa, hogy ilyen típusú nemzetiségi kérdést alkossanak. Ettől függetlenül, természetesen, az egyéb emberi jogokkal kapcsolatosan szabályozásra kerülő törvények sorába fogjuk illeszteni. Annak ellenére, hogy nincs olyan nemzetközi standard, amihez mérhetnénk a jogalkotási feladatot és az elvárásainknak megfelelő színvonalú munkát, természetesen ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni a megalkotásnál, és az időtartamnál ennek is súlya van.
Mint ahogy Kiss Gyula miniszter úr utalt rá válaszában, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a szupertitkos kezelésről lehetne beszélni. Szakmai egyeztetésről van szó – ahogy ő említette. Nem kívánom megismételni: a Belügyminisztérium, egyéb minisztériumok és az érdekelt hivatal, külső szakértők, a hivatal által ismert szervezetek külső szakértőinek és érdekelt képviselőinek a bevonásával most is egyeztetés folyik. Ahogyan említette a miniszter úr, decemberben ennek az egyeztetési fázisnak a végére jutunk, és úgy gondolom, ebben az állapotában lesz olyan a törvénytervezet, amely a közvélemény elé tárható.
A kérdésre konkrétan válaszolva: nem tervezünk úgynevezett társadalmi vitát, hiszen, amikor a képviselő úr még nem volt képviselő úr, az a Parlament ezt a jogintézményt kiiktatta a kötelezően alkalmazandó jogalkotási fázisok közül. Ez nem jelenti azt, hogy nem tervezünk az érdekeltekkel folyamatos, intenzív egyeztetést. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy kétharmados elfogadásra tartozó törvény egyeztetés nélkül nyilvánvalóan nem kerülhet be a Parlament elé, még bizottsági munkára sem lesz alkalmas. Szeretném megnyugtatni a képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést: olyan egyeztetést kívánunk lefolytatni, amely minden vonatkozásban kiállja az e törvénnyel szemben támasztható követelmények próbáját. Habár úttörő jelentőségű, és – mint említettem – szokatlan a nemzetközi összehasonlításban ennek a kérdésnek a törvényi szabályozása, bízunk benne, hogy a tisztelt Parlament és az érdekeltek megértésével fog találkozni a tavaszi vita során.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Azt hiszem, hogy a két válasz így képez egységes egészet, úgyhogy összességében kérem a tisztelt képviselő úrtól és az Országgyűléstől ennek elfogadását. (Taps a jobb oldalon.)
