KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Három percben vagy öt percben nehéz lesz összefoglalni, de megpróbálom a leglényegesebb és a kérdésre vonatkozó tényeket megemlíteni.
Aki nem tanulmányozta mélyebben a helyzetet, az is nagyon jól tudja, és talán emlékszik rá, hogy már májusban Penz András üdülési főigazgató, szinte úgy mondhatjuk, hogy föllázadt a MaSZOSZ ellen – elnézést, MaSZOSZ-nak mondom, de az olyan rövidítéseket, amelyek nem veszik tekintetbe a magyar nyelv törvényeit, azt hiszem, hogy kerülnünk kéne a továbbiakban –, igényelte a főigazgatóságnak és vagyonának államigazgatási felügyelet alá vonását. A képviselő úr már említette az önálló indítványt, amelyet Palkovics Imre képviselőtársam tett szintén, amely szintén elidegenítési tilalmat kívánt elrendelni erre az akkor 25 milliárd forint értékűnek becsült vagyonra. Talán nem hiábavaló megemlíteni, hogy több mint 90%-ban állami vagyonról van szó, amelyre csupán kezelői jogot kapott a SZOT Üdülési Főigazgatósága, akkor még SZOT.
És azt hiszem, mindjárt itt kezdődnek a gubancok. Ezek között elsőnek említeném, hogy a SZOT-ból származó MaSZOSZ jogutódlását erősen vitatják a szakszervezeti kerekasztal részt vevő érdekképviseleti szervezetei.
Aztán hadd említsem meg, hogy az előző rendszer különös bájaihoz tartozik az a furcsa helyzet, hogy az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság önálló fejezetet képez az állami költségvetésben immár 1955 óta. Ez a 2255/1955-ös minisztertanácsi határozat alapján van. Vagyis ha úgy vesszük, akkor egy társadalmi szervezet, a SZOT-ból főnixként kikelt MaSZOSZ felügyel egy költségvetési szervezetet. Az adott társadalmi szervezet viszont állami vagyont kezel. Így azt az igényeknek megfelelően zárolták is.
A zárolással viszont a Pénzügyminisztérium hatáskörébe került, ebből adódott mindjárt kezdetben az a kis zavarodottság, hogy ki válaszol erre a kérdésre. A Pénzügyminisztériumot pedig kormányhatározat kötelezi arra, hogy november 30-áig nyilatkozzék terveiről a vagyon sorsát illetően.
Ellentmondás és felzaklató hírek kapcsán itt kívánom megnyugtatásul megjegyezni, hogy ez ügyben az 1990. évi LXX. törvény értelmében csak az Országgyűlés dönthet.
A pártállami rendszer elveivel összeegyeztethető volt, hogy állami források fölött egy szakszervezet rendelkezzék. Ez a megoldás azonban nem biztosítja azt, hogy minden dolgozó, sőt szeretnénk úgy használni a szót, hogy minden állampolgár érdekei képviselve legyenek. Ezért a Kormány a jövő évtől a Népjóléti Minisztériumon keresztül szorosabb szakmai felügyeletet akar gyakorolni a támogatás elosztása felett, éppen azért, hogy az elosztás elveinek kialakításába valamennyi érdekképviselet bevonható legyen.
A Népjóléti Minisztérium szükségesnek tartja tehát a kedvezményes üdültetés fenntartását, mivel különösen a szociálisan hátrányos helyzetben lévők esetében az egészség megóvásához és helyreállításához szükséges célvagyonnak tekintjük ezeket az üdülőket. Ezért a szakszervezeti kerekasztal által létrehozott üdültetési bizottsággal és az üdültetési dolgozókkal a kapcsolatfelvétel megtörtént.
Tekintetbe kell vennünk azt a tényt, hogy a Munka Törvénykönyvének 17. §-a alapján a dolgozók üdültetése a szakszervezet, mai helyzetünkben gondolom, értelemszerűen a szakszervezetek feladata.
A tárgyalásokat lényegesen megnehezíti a szakszervezetek eltérő felfogása a helyzet megoldására vonatkozólag. A Népjóléti Minisztérium tárgyalási álláspontja az üdültetésben kialakult monopolhelyzet megszüntetésére, szociális és egészségügyi szempontok hangsúlyos érvényesítésére irányul.
Tisztelt képviselőtársam első kérdésére válaszul mindenekelőtt hadd emeljem ki az ez év szeptember 5-én a pénzügyminiszter, a népjóléti miniszter és a MaSZOSZ elnöke között lezajlott megbeszélésnek ezt a megállapodását, amely szerint az állami költségvetés megadja 1991-re a támogatást. Ez a költségvetés tervei szerint azt jelenti, hogy az ez évi, kereken 970 millió helyett jövőre 1,1 milliárd forint költségvetési támogatást juttat e célra.
A második kérdésre, az eddig elmondottakra is visszautalva, az a válaszom, hogy szeptember óta a Népjóléti Minisztérium megbízottja tárgyalássorozatot folytat a szakszervezeti kerekasztal üdültetési bizottságával. A helyzet megoldására még nem alakult ki egységes szakszervezeti vélemény és távlati elképzelés.
Mivel az elosztási rendszer átdolgozása hosszabb időt igényel, a jövő évi beutalók elkészítése pedig jól tudjuk, hogy halaszthatatlan, ezért a jövő évben lényegileg az eddigi eljárás szerint, de már a részt vevő szakszervezetek teljes körű bevonásával történik meg a beutalók szétosztása.
Egyébként ez – a szakszervezeti kerekasztal megbeszélés-sorozat egyik ülése – a Népjóléti Minisztérium megbízottja jelenlétében jelenleg is folyik.
Egy szubjektív megjegyzést még engedjen meg a tisztelt Ház nekem, bár lehet, hogy ezt nem diplomatikus most említenem. Múltkoriban figyelmeztettek arra, hogy egy interpellációra adott válaszomat elfogadta az interpelláló képviselőtársam, majd jóakaróm vagy nem jóakaróm arra figyelmeztetett, hogy ellene szavazott. Szeretném azt kérni, hogy ezt a fajta magatartást kerüljük a Házban. Köszönöm szépen. (Kis taps.)
