KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter:
KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter:
KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az interpellációra adandó válaszom legelején utaljak arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét szabályozó törvény kérdése a Kormány számára változatlanul kiemelkedő belpolitikai kérdés. Nemcsak kiemelkedő belpolitikai kérdés, hanem egyszersmind olyan kérdés is, amely hazánk nemzetközi megítéltetését is nagymértékben befolyásolhatja. Éppen ezért azt gondolom, hogy a Kormány számára ez a kérdés nem lehet valamiféle programfeladat, hanem csak és kizárólag olyan feladat, amely illeszkedik egyrészt az általános európai jogelvekhez, a magyar jogrendszer általános elveihez, továbbá a kisebbségek – mind a nemzeti, mind az etnikai kisebbségek – valódi tényleges helyzetéhez, és ennek megfelelően valóban érdemben, a gondokat mélyében megoldva próbálja a törvényt megalkotni.
Én azt gondolom, hogy ezek a szempontok voltak azok, amelyek annak idején a kormányprogramot arra motiválták, hogy még 1990-re előirányozták ennek a törvénynek a Parlament elé hozatalát. Jól tudjuk azonban, hogy azóta milyen gondokkal, problémákkal küszködik ez a Parlament. Mindannyian látjuk, és saját bőrünkön érezzük, hogy az ország gazdasági működtetéséhez nélkülözhetetlenül szükséges gazdasági jellegű törvények vonatkozásában is egy drasztikus csökkentést kellett végrehajtani, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a Kormány eredeti szándéka szerint hetvenegynéhány törvényt kívánt a Parlament elé hozni még ez évben, ez a szám végül is 24-re redukálódott.
Én azt gondolom, hogy ilyen körülmények között nem lehet vitás az, amire maga az interpelláló is utalt, nevezetesen, hogy a kisebbségi törvény ilyen körülmények között ebben az évben nem kerül a Parlement elé. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy szándékaink szerint 1991 áprilisáig legkésőbb a Parlament elé kívánja terjeszteni a Kormány a kisebbségi törvényt. Azt gondolom, hogy amikor időpontokról és törvényekről beszélek, akkor csak és kizárólag egyfajta időrendi sorrendiségről van szó csupán és semmi egyébről. Szó nincs arról, hogy a Kormány a kisebbségi törvényt politikai értelemben leértékelte volna. Kérem, hogy ezt a tényt, figyelemmel a fentebb elhangzottakra, ekként értékeljék és ne másként. Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel – noha konkrétan nem fogalmazódott meg az interpellációban – mégis foglalkoznom kellett.
Már ami a konkrétan feltett kérdéseket illeti, engedjék meg, hogy a feltett kérdések közül elsőként arra válaszoljak, amely az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkamegosztására vonatkozik. Tudott dolog mindanynyiunk előtt, hogy a Kormány 34/1990. korm. számú rendelettel ez év szeptemberében – tehát két és fél hónappal ezelőtt – felállította a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. Ennek a hivatalnak számos egyéb mellett feladatát képezi az, hogy a szaktárcáknál jelentkező és kormányzati szinten megjelenő kisebbségi feladatokat koordinálja. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt egyfajta koordináló tevékenységről van szó, nem pedig arról, hogy ez a hivatal átvállalná ezeknek a szaktárcáknak a feladatait.
A hivatal mint országos hatáskörű államigazgatási szerv működik, és mint ilyen, számos egyéb feladatot is ellát.
Már ami konkrétan a kérdést illeti, nevezetesen azt, hogy hogyan működik együtt az IM és a hivatal, szabadjon utalnom arra, a Hivatal feladata elsődlegesen az, hogy politikai tartalmat, politikai igényt fogalmazzon meg az adott kérdésben; politikai alapelveket, politikai koncepcionális kérdéseket. Ehhez képest az IM feladata az, hogy ezt a politikai tartalmat jogi formába öntse, olyan törvényi formába, olyan normaszöveggel, amely illeszkedik mind az európai jogrendhez, mind pedig az általános magyar jogelvekhez. Persze akkor, amikor ilyen karakterisztikusan különválasztom a hivatal és az Igazságügyi Minisztérium feladatát a megalkotandó törvény vonatkozásában, akkor a teljesség kedvéért arra is utalnom kell, hogy természetesen ez a mindennapok gyakorlatában nem így néz ki, hanem egész egyszerűen közös munkavégzésről van szó.
Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy az interpelláló képviselő úr konkrét kérdésként fogalmazza meg, hogy mivel magyarázható a törvény előkészítetlensége és szupertitkos kezelése. Ki kell jelentenem, szó nincs előkészítetlenségről, hiszen éppen az eddigi előkészítő munkák eredményeképpen, jelen pillanatban elkészült egy olyan törvénytervezet, amely jelenlegi első munkafázisát éli. Ez annyit jelent, hogy ebben a szakaszban egyfajta szakmai egyeztetési munkálatok folynak, mégpedig az igazságügy-miniszter, a Kisebbségi Hivatal, továbbá a kapcsolódó szaktárcák, így a Belügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium között, külső szakértők bevonásával.
Ez az előkészítő munka tehát jelen pillanatban, napjainkban is folyamatban van – legutóbb október 31-én és november 14-én volt ilyen érdekegyeztető munka az említett szaktárcák között, mint hangsúlyoztam, külső szakértők bevonásával. Szó sincs tehát a törvénytervezet titkos kezeléséről.
Az természetesen igaz, hogy ez a törvénytervezet mind ez idáig nem jött ki a közvélemény elé. Ennek oka egész egyszerűen az: azt gondoljuk, egy törvénytervezettel akkor lehet megjelenni a közvélemény előtt és a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek és a parlamenti pártok előtt, ha az szakmailag kellő szinten kimunkált és kidolgozott. Terveink szerint ez az első szakasz ez év december közepére zárul, akkorra lesz ez a törvénytervezet olyan szakmai szinten, hogy kibírja a külső megmérettetést. Természetesen én tökéletesen egyetértek az interpelláló képviselővel abban, hogy semmiféle politikai elit egyezkedése nem pótolhatja a társadalmi párbeszédet és a társadalmi érdekegyeztetést. Ezt mi magunk is így gondoljuk, csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy ennek várható időpontja ez év december második felével kezdődik, akkorra lesz ez a törvénytervezet azon a szinten.
Ebben a körben természetesen elsősorban a kisebbségek érdekképviseleti szerveire koncentrálunk, de jól tudjuk azt is: úgy törvényt alkotni, hogy az nem találkozik a parlamenti pártok konszenzusával, nagyon nehéz, lehetetlen. Tehát fontosnak tartjuk azt is, hogy a hatpárti konszenzuson alapuljon végül is ez a kisebbségi törvény.
Én azt gondolom, mindezeket a szempontokat figyelembe véve, és azon tényeket is, amelyekre utaltam válaszomban, mindannyian megfogalmazhatjuk ezt az igényt, hogy – figyelemmel a törvény súlyára és jelentőségére – itt nem néhány nap által determinált, esetleg kapkodás szülte és később használhatatlan törvényt akarunk alkotni, hanem egy jól előkészített, szakmailag megalapozott és a közvélemény által elfogadható kisebbségi törvényt. Ennek pedig ez a jogalkotási folyamata, amiről volt lehetőségem az elmúlt néhány percben beszámolni.
Azt gondolom, ez mindannyiunk érdeke. Kérem tehát, hogy ez alapján az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék, Önöknek pedig köszönöm a figyelmet és a türelmet. (Taps.)
