LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről 888-as számon benyújtott módosító javaslat kapcsán az a tény, hogy a 3-as, 4-es és 8-as és későbbi indoklás szerint a 13-as pontot visszavonjuk, ez arra utal, hogy a pénzügyi kormányzat kellően képviselve a bizottsági munka hatékonyságát elősegítette, hiszen ígéretet kaptunk a 3-as, 4-es és 8-as pontban – amely lényegében szövegmódosítási javaslat volt, illetőleg pontosítási javaslat – az előterjesztőtől, hogy annak megfelelően, annak tartalma szerint terjeszti elő. Így a módosító javaslatunk ebben a tekintetben fölöslegessé vált.
Úgy gondolom, a viszonylag kevés számú érdemi módosító javaslat azt a feltételezést támasztja alá, hogy az adóigazgatási eljárásáról szóló törvény egy jól sikerült, reményt keltő jogalkotási termék, bár minden törvénytervezetünk hasonló lenne! Sajnos, nem mondhatjuk el ezt minden törvénytervezetről.
Én azonban a kérdést arról az oldalról fogom meg, ha valóban azt kívánjuk, hogy akár központi, akár a helyi adók tekintetében kialakuljon egy adómorál, akkor a körülményeket úgy kell változtatni, hogy ennek a megfelelő jogszabályi feltételei fennálljanak. Hiszen – Brechtet kell idéznem – az ember jó, körülményei rosszak, hát rosszá változik. Feladatunk tehát az, hogy meg kell teremteni a tisztességes adózás és a tisztességes adózási eljárás körülményeit. Ez pedig akkor teremthető meg, ha a múltból örökölt, hatóságtól való félelmüket az adózók levetkőzik, ez pedig oly módon történhet meg, ha megfelelő garanciákkal támasztjuk alá az adózó alanyi, állampolgári és nem utolsósorban emberi jogait.
A módosításunk tehát ezt szolgálja, hogy – amit alapvetően a jogszabály elvégzett – további garanciákkal támasszuk alá az adóalany jogállását.
Ilyen alátámasztás az, hogy "A költségvetési támogatás kiutalására az adó megfizetésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell" – kívánjuk kiegészíteni a 26. § (3) bekezdését, mert csak akkor válik értelmessé a címbeli megfogalmazás. "Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás kiutalása" címet viseli ez a fejezet, holott a költségvetési támogatás kiutalásáról semmiféle rendelkezést nem tartalmaz.
Az 51. § (4) bekezdéséhez kötött módosításunk a nemzetközi joggyakorlatból a strasbourgi emberi jogi bíróságnak – az újabb jogfejlődést figyelembe véve – az ésszerű határidőre vonatkozó elvét kívánja átvenni. Az adózó tehát ne legyen kitéve bármikor, bármilyen ideig az ellenőrzésnek. Úgy gondolom, ezt annál konkrétabban megfogalmazni, mint ahogyan azt módosító javaslatunkban tettük, nem lehet, de mégis bizonyos fajta garanciát ad, és a joggyakorlatnak kell kialakítani az ésszerű határidő elvét.
Régi gondolatom az, hogy valójában még az érdekképviseleti törvényt megelőzve is, valóságos érdekképviselet Magyarországon csak akkor és annyiban lesz, amennyiben jogosítványokkal is rendelkeznek az érdekképviseleti szervek, és nem egyes érdekképviseleti szervekhez kell kötni a jogosítványokat, hanem az érdekképviseleti szervnek. Ezt célozza az a szabály, hogy az ellenőrzés egész ideje alatt az ellenőrzésben az adózó vagy az adózó érdekképviseleti szervének szakértője jelen lehet, a megállapításokra észrevételeket tehet, észrevételeit a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
Az ügyfélegyenlőség csak abban az esetben valósul meg az ellenőrzési eljárásban, ha szakértő alkalmazását az adózó állampolgár akár maga, akár az érdekképviseleti szerve útján igénybe veheti, hiszen az adózó állampolgár ahhoz a tevékenységhez ért, amit folytat, amit vállalt, de nem valószínű, hogy rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel, hogy az ellenőrzés során – különösképpen, ha egy becslési eljárásról van szó – megfelelő szakismeretekkel rendelkezne. Ezt már később, amikor a tényeket rözítették és a jegyzőkönyvben szerepelnek, később, a jogorvoslati eljárásban ezeket nagyon nehéz pótolni. Úgy gondolom, hogy az adózó állampolgár és az ellenőrzés hatékonyságának biztosítása mellett szükséges éppen ezeket a jogi garanciákat beépíteni az eljárási törvénybe, annak érdekében, hogy a törvényesség talaján állva nagyobb és jobb garanciákat kapjon az egész rendszer.
Végezetül bejelentem, hogy a 13-as pontban foglalt javaslatot visszavonom a 60. § (3) bekezdésére tekintettel, bár meg kell jegyeznem, hogy a 60. § (3) bekezdése értelmezésre szorul. Ha maga a becslés jogintézménye maga egy bizonyítási eljárás, akkor az adózónak tudnia kell, hogy a 60. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását az adóhatóságnak legalább valószínűsítenie kellene, a 60. § (3) bekezdése bizonyításaként.
A magam részéről az erősebb jog miatt vonom vissza a valószínűsítést, ugyanakkor nem pontos a megfogalmazás annyiban az én olvasatom szerint, amikor az adóhatóság áttér a becslési eljárásra, akkor valószínűsíteni kell, hogy a 60. § (1) bekezdésben foglalt feltételek közül melyiknek az alapján tért át a becslési eljárásra. Ebben az esetben az adóhatóság még nincs abban az állapotban, hogy ő bizonyítani is tudjon, tehát a büntetőeljárás analógiájára tekintettel úgy gondolom, hogy a magyar nyelv helyessége és értelmezése szerint az adóhatóságnak közölnie kell, hogy milyen tény alapján tér át a becslési eljárásra, és a becslési eljárás végén kerül az adóhatóság abba a helyzetbe, hogy az a feltétele, amire alapozta, tehát valószínűsítette az én olvasatom szerint a feltételezését, hogy valamelyik tény fennáll, az vagy igazolódik, vagy pedig az adóhatóságnak el kell vetnie ezt a tényt. Én ezt megint csak nagyon lényeges garanciális kérdésnek tartom, és megmondom őszintén, hogy erősebbnek tűnik a törvény szövege szerint az a mondat, hogy a becslés esetén az adóhatóságnak kell bizonyítani. Ez a bizonyítás csak egy becslési eljárás végeredménye lehet, ugyanakkor az garanciális kérdés: ha az adóhatóság az ellenőrzés során áttérhet a becslési eljárásra, akkor az adózó állampolgárnak joga van tudni – vagy az adózó állampolgár képviseletének, szakértőjének joga van tudni –, hogy melyik törvényi feltétel alapján tért át az adóhatóság a becslési eljárásra, mi a feltételezése az eljárásnak, és joga van az adózó állampolgárnak ebben az esetben az észrevételét megtenni, amit kötelessége – álláspontom szerint – az adóhatóságnak rögzítenie a jegyzőkönyvben.
Mindezekre tekintettel úgy gondolom, hogy a helyes joggyakorlat kialakul, és ez az értelmezés helyes lesz, én az erősebb jogán a bizonyítás szó meghagyása mellett vagyok, ennek következtében a 13-as pontban foglaltakat visszavonom. (Taps.)
