BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az illetéktörvény indítványához 685-ös és 816-os sorszámok alatt kiosztott módosító indítványokkal éltem. Ezeknek a módosító indítványoknak négy célja volt. Az egyik a családon belüli vagyonátruházás preferálása abban a gondolatkörben, ahogyan erről Mészáros István az előbbiekben szólt. A másik a lakásforgalom ösztönzése és a lakásátruházás preferálása. A harmadik a privatizáció támogatása ebben a sajátos eszközrendszerben. A negyedik az ún. fix összegű peremhatárok reális értékű valorizálása az elmúlt időszakban bekövetkezett inflációs hatásokra nézve.
A benyújtott módosító indítványok közül háromhoz szeretnék röviden néhány gondolatot elmondani és az Önök figyelmébe ajánlani. Az első a családon belüli öröklési és ajándékozási illeték. Azokkal a gondolatokkal, amelyeket Mészáros István az előbb elmondott, mélyen egyetértek. Rögtön hozzáteszem, hogy itt egy lépéssel a módosító indítványok, amelyek az eddigi réteges progresszió helyett a lineáris kulcsokat ajánlják, előremennek, és megelőzik azt az 1-2 év múlva bekövetkező valós magyar állapotot, amikor már a vagyongyarapodást vagyon jellegű adóval, a gyarapodás mértékétől függetlenül nem célszerű terhelni. De mert ez egy előremutató lépés, én is csatlakoztam ehhez a javaslathoz, és a saját öröklési és ingyenes vagyonátruházási, tehát ajándékozási illetékekre vonatkozó csökkentett mértékű ajánlataimat visszavontam.
Szeretném azonban a Tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, hogy ezzel az ügy nincs megoldva, hiszen a Ház előtt két módosító indítvány fekszik, mindkettő lineáris kulcsokat ajánl ebben a körben, mégis alapvető koncepcionális különbség van a két indítvány között. Az egyik indítvány Matyi László és dr. Török Ferenc 289-es sorszámon beadott módosító indítványa, amelyhez magam is csatlakoztam, a másik pedig dr. Balás István, majd ehhez később kiegészítésként dr. Remport Katalin 857-es sorszám alatt beadott módosító indítványa. Mi a különbség? Az elvi különbség abban van, hogy az első – Matyi László és Török Ferenc módosító indítványa – figyelembe veszi azt az alapvető véleményt, hogy a családon belüli ingyenes vagyongyarapodás esetében a fizetendő illeték mértéke kisebb családi rokonsági fok esetén haladja meg a visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték mértékét. Az ő javaslatukban 3-6-10% szerepel. Akkor még az eredeti kormányjavaslat a 6%-os visszterhes vagyonátruházási illetékmértéket ajánlotta.
Elvileg azt gondolom, ez az előremutató, hiszen, ha egy családon belül elfogadjuk azt az alapállást, amelyről Mészáros István beszélt, és amelyet magam is osztok, hiszen családon belül aligha lehet abszolút vagyongyarapodásról beszélni, abban az esetben semmiképpen nem indokolt, hogy a lineáris kulcsok esetében magasabb legyen a családon belüli vagyonátruházás illetéke, mint a visszterhes ingatlan vagyonátruházási illetéke.
Ezt az elvet a 2. asztalon lévő javaslat, amelyet Balás István terjesztett elő, már megtöri. Itt ugyanis a lineáris kulcsok 5%-nál kezdődnek, miközben az ingatlanvagyon-átruházási illeték eredeti 6%-os kulcsát is 5%-ra ajánlják csökkenteni, 5 és 8, illetve 10% a három kategóriában a javasolt illetékkulcs az ingyenes ingatlanvagyon-átruházás esetében. Mit jelent ez? Annyit, hogy még az 1. családi fokozaton belül, az egyenesági leszármazottak között is ingyenes vagyonátruházás esetén is akkora mértékű illetéket kell fizetni, mint a visszterhes, tehát a vásárlás alapján lebonyolódó vagyonátruházás esetén.
Mérlegelnie a Parlamentnek azt kell, hogy megtartja-e ezt az elvet, ami szerintem védhetetlen, nevezetesen a családon belüli vagyonátruházás esetén olyan jövedelmekről van szó, amelyek létrehozásában a család minden tagja nem vett részt, ezért a vagyongyarapodást jobban kell sújtani vagyonadóval, illetékkel, mint a visszterhes vagyonátruházás esetén, ahol a vásárlás fedezete egyszer már adózott jövedelem. Azt gondolom, családi kötelékekben nem védhető ez az elv. Éppen ezért azt ajánlom a Tisztelt Háznak, hogy a két módosító indítvány közül az elsőt, a 3-6-10%-os változtatot támogassa. Az felel meg azoknak az elveknek, amelyekről itt a képviselőtársaimmal együtt többen beszéltünk.
Ehhez egy módosító indítványt tettem, ami rímel azzal az érveléssel, amit Mészáros István elővezetett, hogy ebben a körben is egy minimális értékhatárig, 300 ezer forintig az első két rokonsági fok esetén nulla legyen az illeték kulcsa. A második ügy az állami privatizációban részt vevők illetékterhelésének az ügye.
Tisztelt Ház! Rettenetesen nehéz az illetéktörvény kapcsán igazán konzisztens, kielégítő és minden tekintetben egymással harmonizáló véleményt mondani, mert, gondolják végig, mi mindenre készülünk a különböző törvényjavaslatok kapcsán ebben a körben. Egyszer preferáljuk helyesen az állami tulajdon privatizálásában részt vevő magánszemélyeket, társaságokat azzal, hogy forráshoz, olcsó forráshoz juttatjuk őket, kedvezményes kamatozású hitelekkel, állami támogatásból származó egzisztenciaalappal, minden olyannal, amivel a vállalkozókedvvel igen, de forrással nem rendelkező honfitársaink beszállhatnak a privatizációs folyamatba. Ösztönözni akarjuk a kiosztott személyi jövedelemadó törvényjavaslat szerint is, méghozzá nem is akármilyen mértékben. 50%-ig leírható lenne az adóalapból a privatizációra fordított befektetés. Ezzel szemben az illetékek esetében a privatizációból származó vagyongyarapodás után is meg kellene fizetni a most már 5%-ban javasolt vagyonátruházási illetéket, majd a helyi adóknál újabb terhet rovunk azokra a vállalkozókra, akik akár a privatizáció keretében indulnak, részben a kommunális adó, részben az iparűzési adó formájában.
Enyhén szólva is tehát nincs konzisztencia az egymással nagyon szorosan összefüggő törvényjavaslatok azonos céljai között. Ha abból a feltételezésből indulok ki, hogy a Parlament a személyi jövedelemadó tárgyalásán jóvá fogja hagyni az 50% adóalap mérséklési lehetőséget a privatizációban részt vevő állampolgáraink esetében, akkor a saját javaslatomat itt, az illetékeknél máris vissza kell vonnom. Ez ugyanis sokkal nagyobb preferenciát jelent, mint az az illetékmentesség, amit én átmeneti időszakra a privatizáció élénkítése, ösztönzése irányába teszek. Mégsem vonom vissza, mert az a véleményem, hogy konzisztens javaslatokra van szükség. Az egyik adótörvénybe nem kell iszonyúan magas preferenciát, a másikba pedig egy plusz terhet beépíteni. Ez enyhén szólva nem logikus. Ezt is azért ajánlom a Tisztelt Ház figyelmébe, mert nemcsak ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán, hanem majd a személyi jövedelemadónál és a helyi adókról szóló vitában is szembetaláljuk magunkat ezzel a problémával.
Végül az utolsó, a harmadik megjegyzés: a 685-ös számú módosító indítvány kilencedik elemét, amely a lakásforgalom preferálását van hivatva segíteni, visszavonom, hiszen időközben olyan más módosító indítványokat támogatnak az érdekelt bizottságok, amelyek ezt a célt megoldják, nincs szükség tehát ennek a módosító indítványnak a fenntartására.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
