FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Évtizedekig elképzelhetetlen volt, hogy egy egyszerű képviselő belekontárkodjék az állam pénzügyeibe, és megkísérelje, hogy javaslatát a nagyhatalmú pénzügyminiszter elképzelései ellenében diadalra vigye. A jég 1986 elején – tavaszán – tört meg, amikor Tallóssy Frigyes, akkori képviselő kísérletet tett arra, hogy azt a törvénymódosító javaslatát, amellyel előzőleg a jogi bizottság sem értett egyet, a Parlament plénuma előtt érvényre juttassa. Ő is kissé félve fogott hozzá a mondókájához. Így kezdte: "Felszólalásomban egy lehetetlennek tűnő dologra vállalkoztam. Megkíséreltem meggyőzni Önöket, hogy a miniszter elvtárs által előterjesztett törvény tervezetéhez további kiegészítő javaslatot tegyek."
Mi volt ennek a javaslatnak a lényege? Röviden az, hogy a házastársak közösen szerzett lakástulajdonának a túlélő házastárs általi öröklése legyen illetékmentes. Ma sem tudnék emellett a javaslat mellett jobb érveket felhozni, mint annak idején Tallóssy Frigyes hozott fel. Ez a javaslat egyébként majdnem szó szerint, de azért mégis némi eltéréssel megegyezik Lukács Tamás képviselőtársunk 777-es szám alatt előterjesztett módosító javaslatával.
Tallóssy Frigyes ezeket mondta: "Ezt a lakást a házasfelek közösen vették. Munkájukkal szerzett pénzükből vették. Jószerével úgy fogják föl, hogy ez a lakás mindkettőjük munkájának eredménye. Tehát sajátjuknak érzik, nem a felét, hanem az egészet. Ettől függetlenül a jog itt közös tulajdonról beszél. Úgy érzem, hogy a társadalmi értékítélet csak abba az irányba tendálhat, hogy az ilyen öröklést ne tekintsük illetékkötelesnek. Rendszerint idős emberek problémájáról van szó, örökölni szerencsére csak az élet rendje folytán lehet, amikor az egyik házastárs eltávozik. Ez azonban zömében nyugdíjaskorra tevődik. Nyugdíjas időszakban az embernek a pénze már kevés, és sajnos a nyugdíj sem úgy emelkedik, ahogy az kívánatos lenne. Ennélfogva úgy érzem, feltétlenül méltánytalan a túlélő házastárssal szemben, hogy a társ elvesztése után még külön terheljük a gondjait azzal is, hogy illetékfizetési kötelezettséget írjanak elő számára."
Ezekkel a számomra meggyőző érvekkel szemben, úgy látom, hogy a kormányzatunknak most – sőt a régi kormányzatnak sem – financiális érvei nem voltak. Most a Lukács Tamás-féle módosítási javaslatot a költségvetési bizottság támogatja, méghozzá ellenvetés nélkül támogatja, az alkotmányügyi bizottság nem támogatja, és a kormányzat is ellenzi. A jelenlegi – az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott – kormányzati ellenvetésekben én egy kicsit visszhangozni éreztem Hetényi István akkori pénzügyminiszter érveit.
Ezek a következők voltak: "Itt egy sajátos megkülönböztetés alakulna ki: akik gyermektelenek voltak, és valljuk be, törvényszerűen és az esetek többségében könnyebben éltek – nem könnyelműen –, azok most pótlólagos előnyhöz jutnak. Erre való tekintettel, hogy ez az indokolatlan különbségtétel megvalósulna, kérem, az Országgyűlés ettől a módosítástól itt tekintsen el."
Nekem meggyőződésem, hogy a családtervezés nagyon magas színvonalon áll már nálunk. Mégsem tudom elhinni, hogy a húszas-harmincas éveikben lévő fiatal házasok már arra tekintettel döntenének a gyermekvállalás, vagy gyermek-nemvállalás kérdésében, hogy majd negyven-ötven év múlva pótlólagos előnyhöz juthatnak akkor, ha gyermeket nem vállalnak. Nem beszélve arról, hogy a dolog nem is mindig a vállaláson vagy a nem vállaláson múlik. A helyzet akkor is előállhat, ha voltak gyermekek, de azok további örökös nélkül, további leszármazó nélkül haltak meg. Ami pedig a megkülönböztetést illeti, azzal semmiképpen nem tudok egyetérteni. Ha van leszármazó, akkor a túlélő házasfél a haszonélvezetet örökli, ami illetékmentes, és a hátralévő idejében háborítatlanul élhet emlékei között a közös lakásban. Ha viszont nincs leszármazója, és a túlélő házastárs fizetni sem tud, akkor vagy eladja a házát, és elköltözik, vagy ha a sors netán hosszú élettel veri meg, akkor várja, hogy elárverezzék a feje fölül a házat.
Tisztelt Országgyűlés! Annak idején Tallóssy Frigyes javaslatát az akkori Országgyűlés, minden miniszteri ellenkezéssel szemben, 193:90 arányban, 9 tartózkodás mellett elfogadta. A javaslat akkor nagy szenzációt keltve Lex Tallóssy néven bekerült az illetékkódexbe. Én biztos vagyok abban, hogy a kormányzatunkat nem valamiféle revanstörekvés irányítja akkor, amikor most az első adódó alkalommal ezt a Lex Tallóssyt kihagyta az illetékkódexből.
Viszont úgy gondolom, hogy kellően át nem gondolt, indokolatlan és bizonyos szociális érzéketlenséget tükröző kormányzati szemléletről van szó. Különösen ha arra gondolok, hogy a hatályos illetéktörvénnyel szemben talán ez a legjelentősebb kedvezményelvonás. Továbbá ha azt látjuk, és szembeállítjuk a Kormány álláspontját azzal, hogy a mostani illetéktörvény-javaslat a házértékeket gyakran meghaladó értékű gépkocsikat mindenfajta vagyonszerzési illeték alól mentesíteni kívánta.
Békesi László képviselőtársam az előbb a másik törvényjavaslat vitája során azt kérte, hogy azokban az esetekben, amelyekben a költségvetési bizottság egy módosító javaslatra igent mondott, azt a tisztelt Ház a Kormány véleménye ellenére is fogadja el. Én nem akarok egy ilyen általános kérést előterjeszteni, de mégis azt kérem, hogy ebben az esetben a tisztelt Ház a költségvetési bizottság javaslata alapján a Kormány álláspontja ellenére döntsön. Köszönöm. (Taps.)
