PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először, saját módosító javaslataimat megelőzően, két dolgot szeretnék megerősíteni. Semmilyen szakmai indokát nem látom annak, hogy az örökösödési illeték ne lineáris legyen. Egyértelmű, hogy az ilyen típusú örökléshez a vagyongyarapodásnak legfeljebb ilyen megközelítésű illetékelvonása kapcsolható. Szeretném azt is megerősíteni, hogy én ezen belül azt a megoldást támogatom és javaslom képviselőtársaimnak, amelyik nem engedi meg ennek a lineáris kulcsnak, hogy magasabb legyen, mint egy visszterhes vagyonátruházáshoz tartozó illetékkulcs. Ehhez azt szeretném hozzákapcsolni, hogy magának az adott tárgynak a családi megszerzése esetében maga az új tulajdonos is szerepet vállal abban. Itt egy családról van szó. Ő is lemondott annak idején, a családjával együtt egy fogyasztásról, tehát ez egy közös szerzemény, ami most jogilag kötődik valakihez. Ezt a jogi kötődést adom át a családon belül valaki másnak. Én az illetékmentességet is messzemenően támogatni tudnám, de a vagyonátruházási illetéknél magasabb kulcs alkalmazását önmagában elképzelhetetlennek tartom.
A másik: minden körülmények között szeretném Békesi László képviselőtársam javaslatát megerősíteni. Én nem tudom, akarunk-e privatizálni Magyarországon. Remélem, hogy olyan törvényeket fog a képviselőház elfogadni, amelyekből tényleg az derül ki, hogy akarunk privatizálni, tényleg akarjuk a tulajdonosváltást, és ezt tesszük egyes számú szempontnak, a tulajdonosváltás létrehozását a gazdaságban. Az olyan tulajdonosváltásnál, amelynek során egyértelműen itthon cserélünk egy tulajdonost, abban gondolkodunk, hogyan teremtjük meg a fedezetét úgynevezett kedvezményes kölcsönöknek, milyen nagyságrendű hitelkamatokat tudunk kiszorítani, hogy fizetőképes legyen az új vállalkozói kör. Akkor ne adjanak hitelkamat-kedvezményt, ha mellette viszont illeték formájában büntetni akarom a privatizáció szereplőjét. El kell dönteni – ez esetben egyszerűsítsük a szabályokat: nem kell illetékkötelezettség alá vonni, hanem tessék megemelni a kamatokat! Együtt kell büntetni az egészet! Ha valamit meg akarunk akadályozni, azt tegyük nyíltan, tisztán, úgy, hogy minden szereplő számára nyilvánvaló legyen. Ha pedig a privatizációt szeretnénk elérni, azt is tegyük ugyanilyen nyíltan, nézzük meg, hogy hol nem kell büntetni, hol, milyen eszközökkel lehet ezt a váltást valóban segíteni, például kamattámogatással vagy más módon.
A két módosító javaslatom közül az egyiket, az előző elvek elfogadása esetén – beadtam írásban – természetesen visszavonom. Ez a magánvállalkozások esetében az üzleti vagyon öröklését jelenti. Lineáris adóztatási elvek elfogadásánál, pláne, hogyha annak mértéke a visszterhes vagyonátruházási illeték alatt marad, elfogadható egy ilyen típusú örökösödési illeték fenntartása az üzleti életben is, tehát ahol a család, az üzleti vállalkozás vagyonát örökli meg az a jogutód, aki a vállalkozói tevékenységet folytatja.
Gondolják el, képviselőtársaim, mi van akkor, ha az előterjesztés eredeti formája életben marad, és egy családban létrehozott, most már remélhetőleg jelentősebb magánvállalkozásoknál egy családi tragédia történik, a tulajdonos meghal, és a család kívánja folytatni a vállalkozási tevékenységet. Miután itt nagy, a privatizálás következtében akár 10 milliós üzemekről is szó lehet, az előterjesztés esetében ezt 30-40 százalékos nagyságrendű illeték terhelné. Szeretném megnézni a nyugati világ bármelyik olyan vállalkozását, amelyik elviselné, hogy egyidőben 40 százalék mobil pénzeszközt kelljen a teljes vagyona után kifizetni. Azt hiszem, ez semmiképpen nem alkalmazható. Abban az esetben, ha az örökösödési illeték progresszív illetékrendszerben marad, tehát megmarad az előterjesztés progresszivitása, egy olyan módosítási javaslatot terjesztettem be, hogy üzemi örökösödés esetén, tehát amikor a vállalkozó örökli meg a vállalkozási tevékenységet, a visszterhes vagyonátruházási illetéket használják, tehát az az illetékkulcs kerüljön alkalmazásra, tehát annak a mértéke valamilyen módon elfogadható.
A másik módosító javaslatom nem kapcsolódik képviselőtársaim által beterjesztett és általam támogatott módosításhoz: a vállalkozások megszűnése esetén a felosztott vagyonilleték-fizetési kötelezettségnek a tervezetben szereplő elképzelése. Ma már azt is pozitívumnak kell elfogadni egy ilyen tervezetben, hogy nem kívánja a teljes felosztott vagyont illetékkel terhelni, hanem azt csökkenteni engedi a korábban adózott jövedelemből származó, azaz az induló vagyon összetett nagyságával. Csak az esetben keletkezik illetékfizetési kötelezettség, ha a felosztott vagyon nagyobb lesz, mint az alapítók által összeadott vagyonrész. Ez nem elégséges. Bízom benne, hogy egy-egy vállalkozás nem két hétig fog élni Magyarországon, hanem jó néhány éven keresztül. Ebben az esetben viszont, ha tudomásul vesszük, hogy most már hosszabb ideje, és úgy tűnik, még egy darabig két számjegyű infláció van Magyarországon, akkor az alapítói vagyonnak csak mint a vagyon tényleges értékének a figyelembevétele teljesen elértéktelenedik. Ilyen esetben elképzelhető, hogy a valóságban azért kerül felszámolásra egy vállalkozás, mert akkor értékében nagyobb maradvány mint alapító vagyon már sokkal kevesebbet ér, mint amikor azt a vállalkozást létrehozták. A valóságban, reálértékben egy vagyonvesztés miatt számolnak fel egy vállalkozást. Ez azonban, az infláció miatt, meghatározó számértékében akár lényegében nagyobb is lehet, mint az alapításkori induló vagyon. Ilyenkor a tönkrement vállalkozásnál megjelenik az előterjesztő, és azt mondja: "Öreg, te vagyongyarapodásban részesültél, természetesen tönkrementél, ezért engedd meg, hogy ennek az örömében osztozkodjam! De csak akkor tudok örülni, ha tőled még további elvonást tudok rendszeresíteni."
Magyarul: az ilyen típusú vagyonnövekedésnek illetékkel való sújtását elképzelhetetlennek tartom. Csak olyan módon maradhat benn a tervezetben, ha tudja kezelni az inflációt, az infláció értéknövekedését. Ha ezt nem teszi, akkor a javaslat úgy szól, hogy ezt a vagyonfelosztást illetékmentesnek kell tekinteni. Az illetékmentesség mellett nemcsak az elmondottak szólnak – tehát annak hiánya, hogy nem kezeli az inflációt –, hanem az is, hogy azt sem kezeli, ha a vállalkozás vagyont veszít. Ebben az esetben tehát nem jelenik meg egy illetékfizetési kérelem lehetősége.
Engedjék meg, hogy befejezésül ezt egy számpéldán mutassam be. Ha alapítanak két vállalkozást, egy–egymillió forintos törzstőkével, és az egyik nullára tönkremegy, tehát nem lesz vagyona, elveszti az egymillió forintot; a másikat felszámolják vagy eladják, de az nagyon sikeres vállalkozás volt, és kétmillió forintra növekedett az ottani alapító értéke. Amikor kiszáll a vállalkozásból, ugyanannyi pénze van, mint előtte volt, hiszen az egyik egymillióval tönkrement, a másik keresett hozzá egymilliót – a vagyona továbbra is kétmillió. Ezzel szemben a vesztésre azt mondják, gratulálunk hozzá, a nyereségből pedig illetéket szeretnénk elvonni.
Itt az illetékmentességet szeretném javasolni minden körülmények között, hiszen csak egy együttes vagyonvizsgálatnál lehetne elképzelni, hogy az összvállalkozói kevert tevékenységében tényleg gyarapodik vagyonnal, vagy csökken. Úgy tudom, hogy a vagyonadó kategóriája mint gondolat, fölmerült. Kérem, hogy ne az illetéknél, hanem ott kezeljük a vagyon kérdését. Köszönöm. (Taps.)
