EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy rendkívüli horderejű törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés. Hogy miért olyan fontos ez a törvényjavaslat, arra tulajdonképpen kitért Bethlen István, amikor a költségvetési bizottság véleményét mondta. Valóban, azt hiszem, hogy mindenki, aki a Parlamentben ül, egyetért abban, hogy az ország gazdasági kilábalásának egyik nagyon fontos eleme a privatizáció. A privatizációra az országon belül nincs pénz, tehát nyilvánvaló, hogy nagymértékben hagyatkozik a privatizáció a külföldi tőkére. Folytatva a gondolatmenetet, ha a külföldi tőkét nem tudjuk valamilyen módon az országba csalogatni, akkor az egész privatizációs eljárás kerülhet majd veszélybe.
Összefoglalva a törvényjavaslat jelentőségének a méltatását, ha nem sikerül olyan törvényt elfogadnunk, amelynek alapján a külföldi tőke áramlása felgyorsul, akkor az egész privatizáció, ezen keresztül az egész gazdasági rendszerváltás kerülhet veszélybe. Kádár miniszterelnök úr (közbeszólás: nem!) bocsásson meg. 30 nap múlva talán többet tudunk. (Taps, derültség.) Kádár Béla miniszter úr elmondta a törvényjavaslat fő elemét. A törvényjavaslat egyik fő eleme, hogy az eddigi engedélyezési rendszert megszüntetni kívánják. Az eddigi jogszabályok értelmében egy vegyesvállalat alapításához, ha külföldi többségű volt a vegyesvállalatban a létrejövés, akkor különböző minisztériumok engedélyét kellett kérni – egyetértünk abban, hogy ez teljesen felesleges és formális határozat volt. Az SZDSZ, lévén egy liberális párt, azt gondolja, hogy egy olyan helyzetben, amikor korábban valamilyen engedélyre szükség volt, ha az új jogszabály értelmében az engedélyezésre nem lesz szükség, akkor liberálisabb megoldást nem tudunk elképzelni, tehát teljes lelkesedéssel támogatjuk a törvényjavaslatnak ezt az elemét.
A törvényjavaslat másik eleme valóban az adózással kapcsolatos. A törvényjavaslat néhány vegyesvállalatot megillető adókedvezmény megvonását célozza, illetőleg szigorítást tartalmaz akkor, amikor az adókedvezmény feltételéül megszabott alaptőkét elég radikálisan megemelni célozza.
A törvényjavaslat ezen elemének a fő indokát Kádár miniszter úr főképpen a nemzeti elbánás elvével indokolta, amivel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy nálunk egyrészt fejlettebb országok is a külföldi tőke bevonása tekintetében kedvező jogszabályi feltételeket tartalmaznak, jogszabályi kedvezményekkel támogatják a külföldi tőke bevonását. Ennek ellenére értem azokat a megfontolásokat – Palotás János képviselő szavaira utalnék –, amelyek amellett szólnak, hogy a nemzeti elbánás elve érvényesüljön. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az összefüggésben, hogy a korábbi jogszabály a nemzeti hazai tőkét és a külföldi tőkét kezelte, megmondom őszintén, hogy nem érzékeltem azt, hogy a külföldi tőke kedvezményben részesülne. Én inkább úgy érzem, hogy a hazai tőke volt megsarcolva. Amikor a nemzeti elbánás elvéről beszélünk, én a magam részéről helyesebbnek tartanám, ha inkább a hazai vállalkozásokat terhelő adókötelezettségeket közelítenénk ahhoz a szinthez, amelyet a jelenleg hatályos jogszabályunk értelmében a külföldi beruházások élveznek, ugyanis meggyőződésem szerint ez volt az a szint, amely körülbelül az elviselhetőségnek a maximuma körül járt. Ennél szigorúbb adózási feltételek se hazai, se külföldi, semmilyen tőkének nem kedveznek.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetés rendkívül szorult helyzetében nagyon nehéz véleményt nyilvánítani arról, hogy önmagukban ezek a javaslatok, amelyeket a Kormány beterjesztett, ezek helytállók, vagypedig sem, ezek szükségesek, elkerülhetők vagy pedig nem. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy ellenzéki képviselőnek, ellenzéki pártnak nem állnak a rendelkezésére azok az adatok, amelyek alapján a Kormány ezt a döntését meghozta, el tudom képzelni, hogy ez helyes döntés volt, azt is, hogy nem volt – egyszerűen nem áll módomban ezzel érdemben ily módon foglalkozni. Mindenféleképpen fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, függetlenül attól, hogy ezek az adózásban bekövetkezésre javasolt változások önmagukban helyesek vagy önmagukban helytelenek, fel kell hogy hívjam a figyelmet arra, meg kell vizsgálni önmagában azt a kérdést, hogy maga a változás az, hogy változnak a külföldiek befektetésének az adózási feltételei, ezek helyesek-e vagy pedig sem.
Az elmúlt évek hazai tapasztalata – gondolom, hogy a világ más tájékán ez nem az elmúlt évek tapasztalata, hanem sokkal régebbi tapasztalat –, hogy a tőke alapvetően két dolgot nem bír elviselni: az egyik ha sarcolják, a másik pedig az, ha állandóan változásoknak van kitéve.
A sarcolás részével nem kívánok foglalkozni, nem tudom azt, hogy milyen költségvetési megfontolások késztették a Kormányt, azonban mindenféleképpen szeretnék foglalkozni a stabilitással, mint önálló értékkel. Én úgy tapasztaltam, hogy a politikai rendszerváltást követően a külföldi tőke érdeklődésének a homlokterébe került Magyarország és körülbelül egy, háromnegyed éve most jutunk el arra a szintre, hogy a külföldi tőke megtanulta azt, ha Magyarországra jön, ha Magyarországon beruház, akkor milyen jogszabályi feltételek között tud működni. Én nem kívánok belemenni abba a vitába, amely az elmúlt időben a külföldi sajtó és a Kormány között zajlott, ennek a lényege az, hogy a külföldi sajtó egy része bírálta a Kormányt a gazdaságpolitikáért, a Kormány pedig idehaza a nyilatkozatokben ezeket cáfolta. Én erre szeretném felhívni a Kormány, az Országgyűlés figyelmét, hogy a külföldi tőke képviselői nem a Kormány idehaza adott nyilatkozatait vizsgálják, hanem a külföldi sajtót olvassák, a külföldi szaklapokat tanulmányozzák, tehát rendkívül fontos az, hogy a külföldi sajtóban Magyarország megítélése kedvező legyen.
Úgy érzem, hogy az a javaslat, amit a Kormány letett az adózás tekintetében – és nem győzöm hangsúlyozni: függetlenül attól, hogy ez önmagában jó vagy önmagában nem jó javaslat, azt az üzenetet hordozza a külföldi tőke felé, hogy Magyarországon még mindig jogbizonytalanság uralkodik, azok a feltételek, amelyek közepette a külföldi tőke mozogni tud, ezeket évente megváltoztatják.
Feltéve tehát, hogy sok külföldi vállalkozó már hónapok óta gondolkozik azon, hogy Magyarországra beruházzon, de a végső döntést nem hozta meg, csak a kalkulációt kezdte el végezni, ezeknek a vállalatoknak nagy része félő, hogy meg fogja magát gondolni, mert azok a jogszabályok, amelyek alapján a kalkulációt megkezdte, holnaptól kezdve nem lesznek érvényesek.
Szeretném tehát a Kormány figyelmét felhívni a stabilitásra mint értékre, kivált az adózás területén.
Egyetlenegy kivételt szeretnék említeni az adózás tekintetében, amely területen osztjuk a Kormány előterjesztését. Ez pedig az – amint Kádár miniszter úr szavaiból is kitűnt –, meg kívánják szüntetni azt a jogszabályi lehetőséget, hogy a Kormány vállalatokkal úgymond alkut folytasson a fizetendő adó mértékéről. Ez valóban rendkívül szkeptikus állapotokat hozott létre, és nem kívánatos. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy valamilyen status quo e területen kialakult: néhány vállalatnak a Kormány megadott olyan adókedvezményeket, amelyeket a jogszabály önmagában nem támasztott alá, és feltehető, hogy ezeknek a szerződéseknek – ha szabad így mondanom – a részletei külföldön ismertek, tehát nem lehet kizárni, hogy mások is jelentkeznek, hogy hasonló kedvezményeket nyerjenek el. Ezért én fölvetem annak a lehetőségét, és kérem a Kormányt, fontolja meg, hogy nem lenne-e célszerű azokat az elemeket, amelyek ezekbe a szerződésekbe bekerültek – a beruházott tőke mennyiségéről, a nyereségnek a vissza-beruházásáról volt szó, ha jól tudom, bizonyos számú alkalmazott foglalkoztatásáról volt szó – megfogalmazni egy normában, és a törvényjavaslatba beépíteni. Ha a külföldi vállalatok azokat a feltételeket teljesítik, amelyeket az ismert vállalatok megkaptak, a jövőben is megkaphassák – tehát nem egy alku következményeképpen, hanem a törvény rendelkezései alapján.
Sokat gondolkodtunk azon, benyújtsunk-e módosító javaslatot a törvényjavaslattal kapcsolatban, és végül úgy döntöttünk, hogy e javaslat tekintetében nem tesszük – legalábbis pártfrakció-szinten nem. Ennek az oka alapvetően az, hogy nyilvánvaló a törvényjavaslat, illetőleg a még tárgyalandó adózási törvényjavaslatok összefüggése a költségvetési törvényjavaslatokkal. Ha nem lennének adózási törvényjavaslatok, akkor is kétséges lenne a költségvetési törvényjavaslat helyzete. Nem akarjuk e tekintetben a Kormány helyzetét tovább nehezíteni. Úgy véljük azonban, hogy ha az általunk elmondottakat a Kormány megfontolja, és esetleg saját maga átalakítja a javaslatát, talán könnyebben tudnánk elfogadni ezt a törvényjavaslatot, és ezáltal a költségvetésre gyakorolt hatása is ilyen tekintetben kisebb lenne.
Befejezésképpen, ha tetszik, ilyen apróságot hadd említsek meg – és ezt nem tenném, hogyha az illetékkódex tárgyalása során nem találkoztam volna számtalan esetben azzal, hogy a Parlament kodifikál, mégpedig oly módon, hogy a Kormány előterjesztéseinek nyilvánvaló hibáit kijavítja. Ezt én rendkívül aggályosnak találom, mert ha a Parlament "illetve", "és" "vagy"-okon vitatkozik, akkor elveszi az időt, elveszi az energiát a politikai viták elől – márpedig a Parlamentnek egy törvényjavaslat politikai összefüggésein kellene vitatkoznia, és nem a jogi, jogászi, szakmai megalapozottságán.
Pusztán két dologra hívnám fel a figyelmet. A törvényjavaslat 14. § (1) bekezdése "központi költségvetés"-t tartalmaz, holott a helyes az "állami költségvetés" kifejezés. Azt hiszem, hogy ezt egy kormányzati apparátusnak tudnia kellene. A 15. § javasolt (3) bekezdés b) pontjához a törvényjavaslat a törvény 13. § (3) bekezdésére hivatkozik. Tisztelt Országgyűlés, nincs ilyen paragrafus, a törvénynek nincs 13. § (3) bekezdése! Úgy vélem, joggal várhatjuk el a Kormánytól, hogy ilyen típusú hibák ne kerülhessenek be egy törvényjavaslatba. Ezeknek a kijavítása nem az Országgyűlés feladata, ezeket enélkül kellene az Országgyűlés elé beterjeszteni.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy az SZDSZ támogatja a törvényjavaslatot. Bár szeretnénk, hogyha az általunk megfogalmazott aggályokat esetleg a Kormány megszívlelné, és ezt az előterjesztésében átvezetné – nyilvánvaló azonban, hogy mint megannyi más esetben, a törvényjavaslatról a kormánykoalíció többséget élvező tagjai fognak szavazni, tehát ennek megfelelően támogatjuk, illetőleg tartózkodunk a törvényjavaslat elfogadásától abban az esetben, hogyha az általunk fölvetett aggályokra vagy nem kapunk megfelelő választ, vagy pedig azt a Kormány nem fogadja el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
