SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szólok, mert szomorú folyamat modellje lehet mindaz, ami dr. Balás István leglényegesebb módosító javaslatával történt az illetéktörvény kodifikációs munkái során. Szomorú, de érthető folyamat.
Képviselőtársam először november 12-én a 757-es számon kezelt indítványának 4. pontjában az öröklési vagy ajándékozási illetéket a legközvetlenebb hozzátartozók vonatkozásában nullakulcsosnak szerette volna megállapítani, vagyis magyarán: el kívánta törölni. Érvelése szerint az egyenesági rokonok között erkölcsileg indokolatlan az öröklési illeték alkalmazása. (Szórványos taps.) Egyrészt, mert a vagyon gyarapításában a rokoni kör közösen vett részt, másrészt, mert a vagyonadóztatás majd szintúgy együtt sújtja őket.
Ez az álláspont felelt meg a Magyar Demokrata Fórum 1989 őszén megjelent programjának, amelyre szemérmesen Balás István is utalt, és Mészáros képviselőtársunk is.
Két nap múltán, november 14-én képviselőtársam már alább adta, 3 százalékos illetékkulcsot kívánt megállapítani. Érveléséből kimaradt az erkölcs szó, és csak annyit állapított meg, hogy magas öröklési illeték kiszabása nem volna indokolható, hiszen az érintetteket feltehetőleg vagyonadó is sújtja majd.
November 20-ra aztán fordult a kocka, Balás képviselő úr csapot-papot és pártprogramot feledvén a közvetlen hozzátartozók körére ugyanolyan 6 százalékos illetékkulcsot kívánt megállapítani, mintha a gyászra készülők megvásárolták volna agonizáló szeretteiktől az örökséget. Sőt, ezzel egyidejűleg a visszterhes vagyonátruházás illetékét 5 százalékra szerette volna csökkenteni. Az érvelés most már kizárólag arra korlátozódik, hogy a lineáris kulcsok alkalmazásának előnyeit ecsetelje, szemben a sávosan progresszív módszerrel. Ezzel egyet is értek. A vagyonadóról vagy pláne az erkölcsről most már szó sem esik.
A költségvetési bizottság természetesen örömmel üdvözli a javaslatot, sajnos azt is megjósolhatom, hogy jövő héten majd a Parlament is elfogadja. Így lesz úrrá szép lassan mindannyiunkon az MDF programjában említett fiskális mohóság, és tűnnek el az elvek a pártprogramok süllyesztőiben.
Tudom, mindez tiszta matematika. Dr. Balás Istvánnak abban tökéletesen igaza van, hogy a mai áldatlan gazdasági viszonyaink közepette a kieső illetékbevétel pótlásáról gondoskodni kell. Az azonban nem jut eszébe sem neki, sem a költségvetési bizottságnak, hogy akár e törvény keretein belül is más forrásokhoz nyúljon, olyanokhoz, amelyek eme mostani csődállapot rendkívüli körülményei között inkább összhangban vannak az arányos közteherviselés szellemével.
Hiszen például a gépjárművek tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték lehetne magasabb is. Tekintettel az inflációra és az elöregedő járműparkra, a növekvő gépkocsiárakra, valamint figyelemmel arra, hogy a hengerűrtartalom nem változik, az illeték úgyis egyre csekélyebb százaléka lesz a gépjármű vételárának. Mellesleg, aligha a legszegényebb rétegek fogják mostanában csereberélni autóikat. Indítványozom tehát, hogy a dr. Balás István által javasolt új 23. § (1) bekezdésében az illetéket három évnél fiatalabb gépjárművek esetében köbcentiméterenként 10 forintban, három-hat év közötti gépjárművek esetében köbcentiméterenként 8 forintban, hat éven felüli gépjárművek esetében köbcentiméterenként 5 forintban állapítsuk meg. Ez kapcsolódó módosító indítvány, tehát a részletes vitában is elmondhatom.
Remport Katalin egyébként 890-es számú módosító indítványában valamelyest megszánja az egyenesági örökösöket, mondván, ne fizessenek többet, mint a vásárlók, csak ugyanannyit; az így keletkező illetékkiesés pótlásáról azonban ő sem gondoskodik. Erre is gondolok.
Még egy módosító indítványról szeretnék néhány szót szólni. Találtam egy pontot az illetéktörvény tervezetében, ahol véleményem szerint indokolhatatlanul vagyunk nagyvonalúak, ez pedig a 21. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 százaléka. Véleményem szerint az általános érvényű illeték helyett ez a kedvezményes 2 százalékos kulcs csak azokat kellene, hogy megillesse, akik a tulajdonszerzéssel a saját lakáskörülményeiken szeretnének változtatni.
Ezzel tehát kapcsolódom támogatólag Bossányi Katalinnak a 684-es számon benyújtott módosítása 4. pontjához, bár vannak kételyeim is. Úgy gondolom, hogy az eredeti törvényjavaslat indoklásával kell egyetértenünk, amely szó szerint a jellemzően alapszükségletet kielégítő lakástulajdonok megszerzéséhez kíván illetékkedvezményt nyújtani. Magyarán: nem ahhoz, hogy a lakosság a megtakarításait holt tőkébe, gyorsan növekvő értékű lakásingatlanokba fektesse ahelyett, hogy értékpapírokat vásárolna, vagy vállalkozásokba kezdene. Ne azoknak akarjunk kedvezményt nyújtani, akik tíz, drágán kiadott lakásuk éves béréből épp ma veszik meg a tizenegyediket, hanem azoknak, akik albérletben nagynehezen összekuporgatták az egy lakásra valót, avagy végre kétszobásba költöznének az egyszobásból.
Ez a megszorítás felelne meg az alkotmány 70/A § (3) bekezdésében említett esélyegyenlőségre való törekvésnek is. Ez a megszorítás nem fékezné a lakásmobilitást, hiszen az illetéktörvény 25. § (1) bekezdésének e) és f) pontja teljes vagy részleges illetékmentességet biztosít a lakástulajdonok értékesítésére, újraértékesítésére jogosult gazdálkodóknak.
Ugyanakkor – és ebben ellent kell, hogy mondjak Bossányi Katalinnak – a kedvezmény megadását nem befolyásolhatja, hogy a lakásvásárló miképp értékesítette az esetleges előző lakástulajdonát. Nem értek egyet azzal sem, hogy a kedvezmény kijárhat azoknak is, akik majd egy éven belül eladják előző lakásukat. Ha ezt megtehetik, akkor fizethetnek nagyobb illetéket is.
Legnagyobb aggodalmam ugyanakkor az ő módosító indítványával kapcsolatban az, hogy nem tudom, hogy a gyakorlatban kivitelezhető-e. Van-e olyan intézményi apparátus, amely ezt ellenőrizni tudja? Mert ha csak újabb visszaélésre ad alkalmat, akkor semmi értelme nincsen.
Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
