POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
Nehogy úgy járjak, mint az imént, hogy egyetlen kérdésre nem adok választ, igyekszem szó szerint válaszolni.
Mennyi 1 kg propán-bután gáz tényleges előállítási költsége? 14,70 Ft/kg a termelői ár, a teljes önköltség 12 és 13 forint között van kilogrammonként.
A fogyasztói árról biztos tudják, hogy a nyári ár 8 forint, a téli pedig 12,20. 8,80 a nyári, a téli 12 forint, tehát a nyári áron 5,92 forint támogatás van kilogrammonként, a télin 2,72 forint.
Történt-e kísérlet arra, hogy milyen haszonnal járna? A propán-bután gáz világpiaci beszerzési lehetőségként létezik a közlekedésben használható energiaforrásként, hiszen az ország mai propán-bután gáz termelése 330.000 tonna, annak durván kétharmada földgáz, kőolajipar előállítása és egyharmada a feldolgozás terméke, tehát hazai termelési bővítésre nincs lehetőség. A világpiaci ár 320 dollár körül van tonnánként, fuvarköltségekkel 340-350 dollár/tonna, ez forintra átszámolva 20-21 forint, tárolás, elsődleges tárolást bekalkulálva 25 forint körüli költség, ha semmi más adóval nem számolunk, csupán a kereskedelem forgalmazási költségeivel, 30 forint alatt aligha forgalmazható.
Ebben az esetben egyértelmű, hogy felmerül a sűrített földgáz hasznosításának lehetősége, amire Magyarországon folyamatban vannak kísérletek Debrecenben, illetőleg a Fővárosi Gázműveknél. Ennek a megoldásnak nyugat-európai alkalmazási köre létezik, és ha a konkrét kérdésre utalok: milyen haszonnal járna, forintosított értékkel, a minisztériumunk nem bír arra vonatkozóan, hogyha 500-600-700 ezer autó is átállna a földgázüzemű közlekedésre. Lehet, hogy a társminisztériumban, a környezetvédelmiben vagy a népjólétiben erre vannak adatok. Az alkalmazásról csak annyit: a földgáz ára a közlekedésben egyértelműen nem az előbb vázolt importból határoztatik meg, hiszen ilyen stratégiai eszköz esetén a kiváltott anyag ára az, ami szóba jön, és nyilvánvaló, hogy a közlekedési célú hasznosításánál a környezetkímélő pozitív hatások, amit vázolt, azok amik felvetik, hogy netán kisebb fogyasztási adóval terhelten jelenjék meg. De semmiképpen nem nagyon képzelhető el 30 forint alatti ár. Ha azonos adóterhet alkalmaznánk, mint a kiváltott motorbenzinek esetén, akkor az ár itt is 50 forint/liter körüli értéken adódna.
A szomszédos Ausztriában a motorbenzin ára a 9-9,50 schilling/literből és a fajsúlyból adódóan 10 schilling körüli kilogrammonként, míg a gáz ára 12 schilling. Ez körülbelül megfelel a két energiahordozó energiatermelésének, kilogrammra vetítve a 12 000 vagy 13 000, illetőleg a 10 500 kalória/kilogramm értéknek. Foglalkozik megengedhetővé tenni, az állampolgárnak megéri-e. Ahogyan jeleztem, ez az államnak körülbelül nem is annyira a műszaki problémát jelenti, mint az átállás megszervezése. Hatszáz töltőkút van az országban. Ha teljeskörűen biztosítani akarjuk több százezer gépjármű gázüzemét, akkor reálisan számolva, gépjárművenként, személygépkocsinként a 6,7 kilogramm/10 kilométer fajlagos fogyasztással, ez körülbelül 300-400 ezer kocsi esetén 300-400 ezer tonna gázt kívánna. A kompresszor állomástartályok megépítése állomásonként valószínűleg 5-6 millió forintos beruházás, a legtakarékosabb megoldás esetén ez körülbelül 3-5 milliárd forint, valamint gondolom, vannak ismeretek és hihetők a számok, hogy a gépjárművek pótlólagos felszerelése a nyomásálló tartállyal, az olasz, illetve a nyugati piacokon beszerezhető megbízható karburátorokkal mintegy 30 ezer forint. Eszközönként tehát újabb 10 milliárd forintos pótlólagos beruházás, ezt összevetve körülbelül 15-16 milliárt forint kiadás 300 ezer gépkocsi ellátása esetén. Ezek állnak szemben az igen nehezen forintosítható környezetvédelmi előnyökkel.
Hogy az állampolgárnak megéri-e, arra a kérdésre azt hiszem, a bevezető részekben az áralkalmazásnál egyértelműen utaltam. Az egyértelmű, hogy ma szociálpolitikai szempontok szerint a propán-bután gáz háztartási célú ára a háztartási tüzelőolajból vagy azzal arányosítva kerül meghatározásra. A vidék, a kisvárosok, tehát ott, ahol nincs vezetékes gázellátás ezzel a fontos energiaforrással és a bizonyos idősebb rétegek viszonylag könnyű energiaforrással való ellátása. Nem valószínű, hogy a háztartási tüzelőolajjal azonos módon a propán-bután gáz főleg főzési és nem termelő célú energiaforrási felhasználása esetén áremelést, drasztikus áremelést jelenthetne, tehát az állampolgár számára körülbelül ezek az előnyök jelennek meg. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
