SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő úr! Kézhez kapva a képviselő úr kérdését, természetesen az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz fordultunk, akinek, úgy látszik, nagyobb hatása van a saját beosztott területére, mint a képviselő úrnak – ők ugyanis kaptak választ. Ennek a válasznak az egybevetése azzal a huszonkét konkrét esettel, amelyet a képviselő úr volt olyan szíves a – gondolom, sokkal nagyobb – halmazból kiemelni, néhány érdekes megfigyelésre ad alapot és lehetőséget.
Én nem akarok itt most ilyen értelmű polémiát folytatni, szívesen átadom írásban a hozzám érkezett választ, de kiderül abból, hogy például az első esetben – amelyet említeni méltóztatott – a nyugdíjasnak nem márciusban, hanem május 14-én szűnt meg a munkaviszonya, s ő maga csak július 11-én jelentette be ez irányú igényét, tehát azt, hogy nyugdíjba szeretne menni. Itt tehát nagyon lényeges különbségek vannak. De nem ezekben érdemes elmerülni, hanem a kérdés érdemi részével foglalkozzunk.
Kétségtelen tehát, hogy a problémák egy része abban látható kimutatott tételszámokkal, hogy a nyugdíjas késve indítja a saját ügyét. A másik rész, hogy a munkáltató hibás, hiányos, használhatatlan információtömeggel látja el a nyugdíjintézetet.
Azután van egy bizonytalanabb kategória, amelyben nem szeretnék személyesen állást foglalni, ahol az igazgatóság arra hivatkozik, hogy az ügy bonyolult, s emiatt nehéz elintézni. Itt már gondolkodhatunk azon, ki a hibás abban, hogy bonyolult, vannak persze tényleg bonyolult esetek.
Vannak azután olyan esetek, ahol maguk a nyugdíjigazgatósági emberek elismerik, hogy rossz volt a leírókapacitás, elfektették az anyagot, egyszerű emberi hibák okozták a késedelmet. Arra én semmi mentséget nem találok, s külön fel fogom hívni a nyugdíjigazgatás figyelmét, hogy képviselői beadványra nem válaszolnak. Azt gondolom, ez a jogállamiságban is megengedhetetlen, és szigorúan kell fellépni ellene.
A kérdéssel kapcsolatban legyen szabad még általános megjegyzéseket tenni. A nyugdíjigazgatóság ügyvitele elmaradott, korszerűtlen, a dolgozók munkakörülményei rosszak, folyik egy ügyviteli átvilágítás, annak az egyszerűsítése, és a lehetőséghez képest – külföldi segély lehetőségét is felhasználva – a számítógépesítés modernizálása. Ettől előbbrelépés várható a következő esztendőben.
De nagyon izgalmasnak találom a másik részét, ahol tulajdonképpen nyilván jó szándékú emberek saját nyugdíjügyeikben való tájékozatlansága nehezíti saját ügyeik megoldását. Nyugati nyugdíjtársaságok nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lakosság széles körben ismerje azokat a technikákat, jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a témakör érint. Ilyen jellegű kiadványok tömegére volna szükség, a jelenlegi nehéz helyzetében a nyugdíjigazgatóság erre nem fordít anyagi eszközöket. Érzésem szerint – ha korlátozott körben is – kellene, sőt nemcsak egyszeri kiadványok kiadása szükséges, hanem számos esetben szükségesnek látszana egy folyamatos kapcsolattartás a nyugdíjigazgatóság és ügyfelei között egy időről időre megjelenő ismertető kiadvány formájában. Ezek valószínűleg csökkentenék az ilyen irányú panaszokat, illetve még ellenőrizhetőbbé tennék azokat az emberi hibákat, amelyeket ez az igazgatóság – sajnos ugyanúgy mint más hivatal – elkövet. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
