GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyan rövid, de körülötte már elég hosszadalmas vita alakult ki. Azt hiszem, hogy ez végső soron abból fakad, hogy ez a rövid törvényjavaslat lényeges kérdéseket – lényeges szakmai és lényeges politikai kérdéseket – is hordoz.
Tulajdonképpen ez két fő részre bontható. Az egyik a Belügyminisztérium polgáriasításával összefüggő szabályokat tartalmazza, a másik pedig a rendőrségi parancsnoki állományra nézve bevezetendő pályázati rendszert. Mind a két kérdéshez szeretnék hozzászólni, és elöljáróban azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat megítélésem szerint ellentmondásos, mert pozitív vonásai mellett hiányosságokat is tartalmaz, és ezeket akkor is szóvá kell tenni, ha mindnyájan tudjuk, hogy ez a kis törvénytervezet egy átmeneti törvény, hiszen azok a kérdések, amelyeknek a szabályozásáról itt szó van, egyrészt valószínűleg a közszolgálati dolgozók jogviszonyáról szóló törvényjavaslatban fognak végleges formát ölteni, illetőleg a rendőrségi törvényben.
Ami a téma első részét illeti – ez a Belügyminisztérium polgáriasítása –, úgy gondolom, mindnyájunk által támogatandó, helyes cél. Támogatandó a Kormánynak az a korábbi időszakban elkezdődött törekvése, hogy a Belügyminiszérium valóban közigazgatási szervezetté alakuljon át. Úgy gondolom azonban, hogy a törvényjavaslat hiányos. Hiányos, mert nem tartalmaz azokra a szolgálati viszonyban lévőkre tartalmi szabályokat, akik a Belügyminisztériumban közigazgatási munkát végeznek. Hiszen nem az a lényeg, hogy azok a rendőrök, akik szolgálati viszonyban állnak, és a Belügyminisztériumban közigazgatási tevékenységet végeznek, azok a rendfokozatukat vagy egyenruhájukat használhatják-e, hanem az a lényeg, hogy milyen szabályok vonatkoznak rájuk akkor, amikor a közigazgatási munkájukat végzik.
Ezért megítélésem szerint feltétlenül ki kell bővíteni a törvényjavaslatot egy olyan szabállyal, amely azt írja elő, hogy ha a szolgálati viszonyban lévők a minisztériumban közigazgatási munkát végeznek, akkor az ő munkavégzésük során keletkező viszonyukra az általános közigazgatási szabályok vonatkozzanak. Hiszen ha ezt nem tesszük, akkor fennmarad a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály rájuk nézve, és ez mondjuk azt a furcsaságot is lehetővé tenné, hogy egy közigazgatási dolgozóra fegyelmi büntetéseként fogdát szabhatna ki az elöljárója. Tehát a munkavégzésük során keletkező viszonyokra – ide értve a fegyelmi és anyagi felelősségüket – az általános közigazgatási szabályokat kell alkalmazni.
Ez természetesen nem érinti azon emberek szolgálati viszonyának a más elemeit, ami nyugdíj- és egyéb szabályokra vonatkozik. Úgy hiszem, a cél az, hogy ha közigazgatási szervben közigazgatási típusú munkát végez valaki, akkor függetlenül attól, hogy milyen minisztériumba és milyen helyről kerül a közigazgatási szervhez, azonos szabályokat kell érvényesíteni.
A másik kérdés a pályázati rendszernek a bevezetése. Azt hiszem, itt is magát az elképzelést és a gondolatot támogatni kell. Természetesen egy pályázat önmagában nem csodaszer, egy pályázat értékét mindig az adja, hogy milyen az eljárás rendje, kik vesznek részt a pályázat elbírálásában és milyen a pályázat nyilvánossága. E tekintetben a törvényjavaslat hiányos, hiszen belügyminiszteri rendeletre bízza ezeknek a szabályoknak a megállapítását.
Ennél is fontosabb, azt hiszem, ezen is túlmutatóan a törvényjavaslatnak az a szándéka, amely szerint a magyar rendőrség parancsnoki állományát egy időben és egyszerre kívánja ennek a pályázati rendszernek alávetni. Bár a törvényjavaslat erre vonatkozólag sem tartalmaz egyértelmű szabályokat, hiszen a belügyminiszternek kívánja adni azt a jogot, hogy a megyei főkapitányokon és a városi kapitányokon kívül más beosztásokra is pályázatot írhasson ki, tehát nyilvánvalóan több mint kétszáz emberről van szó, a magyar rendőrség egész parancsnoki állományáról.
És ha figyelembe vesszük, hogy egy keményen hierarchizált szervezetről van szó, e szervezet egész vezetői állományának egy egyidejű pályázati rendszer alá vetését jelenti a törvényjavaslat, akkor úgy gondolom, jogos az a kérdés, hogy mi indokolhatja ezt az egész akciót. Ebből a szempontból az indokolások megítélésem szerint ellentmondásosak. A törvényjavaslat írásos miniszteri indokolása erre vonatkozólag azt mondja, hogy a rendszerváltás, a vezetői posztokon bekövetkező cseréket szorgalmazó társadalmi igény kielégítése érdekében kell ezt megtenni. A miniszter úr indokolásában azt hallottuk, hogy mintegy meg kell erősíteni azt a parancsnoki állományt, és ezért kell egyszerre és egy időben ezt az óriási mozgást, várható mozgást és várható bizonytalanságot – amely a pályázat lebonyolításával együtt jár – elindítani.
Én megfontolandónak tartom, hogy ez az akció így, ebben a formájában elinduljon. Arra való hivatkozás, hogy társadalmi igény van a vezetőváltások iránt. én úgy gondolom, itt az utóbbi hetek eseményeit tekintve ennek az állításnak az értéke megkérdőjeleződött. Nem hallottunk kritikát ennek a parancsnoki állománynak a szakmai felkészültségére nézve, nem hallottunk kritikát arra nézve, hogy esetleg a felső vezetés utasításait nem elég határozottsággal teljesítik.
Viszont az a bizonytalanság, amely ezzel az egyidejű pályáztatással jár együtt, óriási. Óriásinak ígérkezik, és – mivel ennek az egész pályázatnak a lebonyolítása több hónapot is igénybe vehet – sokáig bizonytalanságban tarthatja a rendőrség parancsnoki állományát, és ennek következtében a rendőrség egész állományát.
Úgy gondolom, hogy az ismert helyzetben ez komoly károkkal járhat. Ezért megfontolandónak tartom a törvényjavaslatnak egy olyan módosítását, amely csak a megüresedések esetén léptetné életbe a pályázati rendszert, amiben természetesen benne van az is, hogy aki szakmailag alkalmatlan a vezetői tevékenység ellátására, annak a megfelelő eljárás keretében váltását el kell indítani, s ezt követően a javasolt pályázati rendszer életbe léphet.
Ez egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb megoldást ígér, anélkül, hogy hosszú ideig bizonytalanságban tartanánk az egész magyar rendőrséget. Azt hiszem, ez az egész kérdés végső soron a rendőrségi törvényben rendezhető lenne anélkül, hogy azt a bizonytalansági helyzetet hosszú ideig fenntartanánk. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
