HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy olyan törvény módosító javaslatát tárgyaljuk, ami közel 20 évvel ezelőtt született. Nem is törvény, hanem törvényerejű rendelet formájában. Azt jelenti, hogy még az akkori parlamentnek sem volt sok beleszólása, hiszen tabutéma volt a fegyveres testületek egésze, akár a munkásőrség, akár a fináncság, akár a rendőrség vagy a honvédség legyen is az.
Nagy örömünkre szolgál az, hogy ebben a törvénykezési hajszában, ami még előttünk áll, a Kormány előterjesztette ezt a javaslatot – ahogy a miniszter úr is utalt rá, valamint az előttem szóló képviselőtársam is –, amely a rendszerváltásnak tulajdonképpen integráns részét képezi.
Néhány szóval kénytelen vagyok rávilágítani – a vita lényege már talán nem is az –, hogy azzal mindenki egyetért, hogy polgáriasítani kell a rendőrséget, bizonyos olyan igazgatási tevékenységeket, amelyet általában nem indokol, hogy rendfokozattal és fegyverviseléssel ellátott tisztviselők lássák el, akár az osztályok irányítását, ebben úgy érzem, teljes az egyetértés. Teljes az egyetértés abban is, hogy pályázati rendszer kell, hiszen a rátermettség megítélése a nyilvános és pályázat útján történő jelentkezések alapján sokkal kézzelfoghatóbb, mint korábban a politikai megbízhatóság alapján kiosztott különböző stallumok, melyek hitbizományszerűen, szinte a kihalásig vagy a nyugdíjazásig tartottak. Ezért azt hiszem, ebben is egységes a Parlament, hogy pályázati rendszer kell. A minőségi különbség tulajdonképpen abban van, hogy hogyan oldjuk ezt meg, kinek legyen ebbe beleszólása, maradjon-e ez a minisztérium, azaz a Kormány hatáskörében, vagy kerüljön az önkormányzatok hatáskörébe.
A tegnapi vita során kikristályosodott és nagyon egyértelművé vált, hogy amikor a javaslat megszületett, még senki nem tudta az önkormányzati választások eredményét sem értékelni, sem mérlegelni. Ezért a javaslat teljes jóhiszeműséggel született meg az eredeti előterjesztésben. Azóta történtek bizonyos belpolitikai változások, eltolódások. Teljesen értelemszerű, és a magam részéről megértem, hogy a szabad demokraták olyan javaslattal állnak elő, hogy ez lehetőleg az önkormányzatok kezébe kerüljön. Megmondom őszintén, mint kívülálló harmadik, nagy örömmel vettem azt, hogy tegnap kompromisszumkészség született, és kompromisszumkészséget tanúsított a Kormány, mert mára előterjesztett egy olyan újabb javaslatot, amiben már a rendőrkapitányi tisztségben megfelelő szerephez juttatja az önkormányzatokat, függetlenül attól, hogy az az önkormányzati testület milyen politikai összetételű.
Azért az önkormányzati rendőrség és az állami rendőrség történeti múltjával érdemes egy kicsit foglalkozni. Magyarországon az I. világháború előtt az 1881-es XXI. törvénycikk alapján a budapesti és az 1903-as VIII. törvénycikk alapján kizárólag a határrendőrség volt állami szerv. A különböző városi rendőrségek helyi törvényhatóságok, illetve a vármegyei hatóságok hatáskörébe tartoztak. Ezeknek az államosítása és az önkormányzati rendőrség megszüntetése Magyarországon az 5047/1919-es miniszterelnöki rendelettel történt. Érdekes a dátum egybeesése a proletárdiktatúra után. Tehát egy diktatúra után állami kézbe vették a rendőrséget.
Megnéztem, hogy az 1938-as évben – érdekes módon erre van adat, a mai rendőrségben azt hiszem, senki nem találna arra adatot, hogy hány főből áll, és a fegyverviselésre hányan jogosultak, legalábbis nem hozzáférhető, nem nyilvános adat – hatósági jogokat gyakorolt a fogalmazói kar, felügyelői kar, az altisztek, rendőrök és a nyomozó testület. Ők voltak jogosultak fegyverviselésre. Ezek álltak – a fogalmazói kar, a főkapitányok, főkapitány-helyettes, főtanácsos, tanácsos, kapitány, fogalmazó, a gyakornok – 592 főből. A felügyelői kar, amely állt – a rendőrfőparancsnok, rendőrfőfelügyelő, rendőrfelügyelők mint az őrszemélyek közvetlen parancsnokai és gyakornokok – 188 főből. Az altisztek és a rendőrök 7766 fő, a nyomozótestület összesen 1021 fő. Tehát 9567 főből állt a magyar rendőrség fegyveres testülete.
Természetesen ebbe nem tartoztak bele az igazgatásrendészetet végző dolgozók.
Úgy gondolom, egyáltalában nincs különleges jelentősége, hogy azt vitassuk: kell-e nekik fegyver vagy sem. Ha már ott tartunk, hogy kiterjesztjük ezekre a közszolgálati munkaviszonyra vonatkozó kérdést, akkor tisztelettel javasolnám mind a javaslat előterjesztőjének, mind az alkotmányügyi bizottságnak, akik az együttes jelentésükben azt írják – és támogatják a módosító javaslatot –, hogy a polgári munkakörben foglalkoztatottak munkavégzésére, fegyelmi és anyagi felelősségére vonatkozóan az államigazgatási dolgozókra vonatkozó munkajogi szabályokat kell alkalmazni.
Azt javasolnám, hogy töröljük az "államigazgatási" szót, és ha egyszer közigazgatási törvényről beszélünk,valamint közszolgálati viszonyról, akkor írjuk ide azt, hogy a közszolgálati dolgozókra vagy a közigazgatási dolgozókra vonatkozó munkajogi szabályokat és felelősségi szabályokat kell alkalmazni.
Elnézést kérek, hogy már talán egy kicsit ez a részletes vitára tartozott volna, de nem akarok kétszer felszólalni. Nem akarom ezt ott is megemlíteni. Úgy gondolom, hogy a javaslat előterjesztője, valamint az illetékes bizottság ezt a szövegpontosítást és értelemmódosítást könnyedén végrehajthatja.
Végezetül szeretnék egy olyan dologra kitérni, amit az előttem felszólaló képviselőtársam mondott, aki azt mondta, hogy ellentmondást lát a miniszterelnök úr által elhangzottak és az előterjesztésben foglaltak között. Azt mondja, hogy az állomány megerősítéséről beszél a miniszter úr, ugyanakkor a pályázati rendszer egy nagyfokú bizonytalanságot teremt a régi rendőrkapitány elvtársakban. Úgy értelmezem, és úgy értelmezhető minden magyar állampolgár számára, hogy egy állomány megerősítése történhet úgy is, hogy az arra alkalmas és rátermett emberek kerülnek kinevezésre. Ennek szellemében kérem a módosított, a Kormány által előterjesztett javaslat elfogadását. Köszönöm türelmüket. (Taps jobbról.)
