CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági törvénykezés korában igen nagy jelentőségűnek tartom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Én úgy fogalmaznék, hogy egy hamis üvegházból végre kilépünk egy szabad, nyílt térre. A tervgazdálkodás és a hatósági ármegállapítások hamis üvegházából lépünk ki arra a szabad térre, ahol bizony fúj a szél. Ezért sok minden termékre, szolgáltatásra… de most hadd emeljem ki a benzinárat, hiszen ez egy fő téma, tehát sok árat, elsősorban a benzinárat körülbelül a mostani időtől kezdve egy olyan falevélre írjuk, amelyet könnyen elfújhat a szél. De ezzel meg kell barátkoznunk, és tulajdonképpen ez a helyes, reális és egyedül követendő út.
Én úgy fogalmaznék, hogy amikor egy ilyen falevélre írunk, amiről tudjuk, hogy lehet, hogy holnap már nem az az ár, akkor is a legfontosabb, hogy mi állva maradjunk és állva maradjon a fiatal magyar demokrácia. A magam részéről ezt a gondolatot azért merem itt, ennél a törvényjavaslatnál elmondani, mert ilyen összefüggés van: mert a fiatal magyar demokráciának létérdeke a piacgazdálkodás, a piac és az ahhoz tartozó törvények, minden, ami oda tartozik, megteremtése. És ebben kulcsfontosságú az áraknak a felszabadítása. És ez fog itt most megtörténni.
Úgy vélem, hogy a piac és a verseny nem tűri az árképzés fölötti állami gyámkodást. Bármilyen állami beavatkozás soha nem szabad, hogy megzavarja a piaci folyamatokat. Azt hiszem, hogy ez az alapelv az, ami tükröződik ebben a törvényjavaslatban. Ugyanakkor vannak azonban nyilván korlátok és mégis felmerül olyan szükségesség, hogy az állam bizonyos esetekben beavatkozzon. Ezekkel szeretnék röviden foglalkozni.
Az egyik ilyen a gazdasági erőfölény esetén a bejelentési kötelezettség. Itt felhívnám a figyelmet arra az összefüggésre, ami már elhangzott, hogy a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvény és az ártörvény szoros összefüggésben van egymással; felhívnám a figyelmet arra, hogy a gazdasági erőfölény önmagában nincs tiltva, csak az erőfölénnyel való visszaélés, és erre az esetre írja elő ez a törvényjavaslat a bejelentési kötelezettséget. Ez egy nagyon fontos összefüggés, amit ki szeretnék emelni.
Ugyanakkor a 6. §-sal kapcsolatban aggályomat szeretném kifejezni, hogy nem kellene-e megváltoztatni ennek a szövegezését, tudniillik itt arról van szó, hogy a bejelentési kötelezettség alapján majd a versenyhivatal megtiltja az ár alkalmazását, ha az a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénybe ütközne. Itt egy kettős tiltás esetét látom, tudniillik, ha már egy másik törvénybe ütközik, akkor nyilván nem szükséges megtiltani, hanem legfeljebb eljárni, hogy megszűnjön ez a törvénytelen magatartás. Erre hívnám fel ezzel kapcsolatban a figyelmet.
A korlátok közé szorításnak bizonyos esetei. Elhangzott egy súlyos kritika a 19. §-sal kapcsolatban és azt hiszem, hogy ez itt a legneuralgikusabb pont. Azt hiszem ugyanis, azzal mindenki egyetért, hogy föl kell szabadítani az árakat és bizonyos bejelentési kötelezettséget kell az erőfölénynél előírni. Viszont ez a paragrafus fölhatalmazza a Kormányt arra, hogy egy igazában nagyon meg nem határozható körben, tehát nem eléggé konkrétan megfoghatóan, hat hónapra mintegy szükségintézkedésképpen beavatkozzon az árakba, akkor is, ha azok nem hatósági árak. Hatósági ár nagyon szűk körben van, lényegében ez a teljes árkörbe való beavatkozásra jelent felhatalmazást. Ezen magam is sokat elgondolkodtam, és ami mégis alapjául szolgálhat ennek a rendelkezésnek, az nyilván bizonyos szükséghelyzeteknek az előállása. Bármelyik terméknél előfordulhat.
Tehát az első megközelítésem az volt, hogy ezt a felhatalmazást mégis meg kellene adni a Kormánynak. Viszont a közelmúlt eseményei is előhozták – és már egyébként is napirenden van – az érdekképviseleteknek a szerepét.
Azt hiszem, ha az érdekképviseletek, az Érdekegyeztető Tanács jól működik, itt nagyon komoly partner tud lenni mind a Kormány, mind a Parlament részére. Ezért én anélkül, hogy ezt a paragrafust kivenném a törvényből, felhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy mielőbb meg kell alkotni az érdekképviseleti törvényt. Amennyiben az érdekképviseleti törvénynek nyilván kapcsolata lesz a gazdaság, az élet más területeivel is, amennyiben ez megalkotásra kerül, abban kellene majd azt kimondani, hogy a nyilván szükséghelyzet alapján fellépő intézkedésnek, amelyet a Kormány esetleg 6 hónapra megtesz, az a mechanizmusa és a megoldási módja, a kihirdetése, hogy azt mindenkor egyeztessék a törvényesen működő érdekképviseletekkel.
Szintén az érdekképviseletekhez kapcsolódik egy másik gondolatom. A szabad árnak vagyok a híve. Semmiképpen nem szeretném visszacsempészni, még burkolt formában sem a hatósági árat, a fix árat, az irányárat. De ugyanakkor emlékeztetek arra, hogy bizonyos területeken jól működtek az úgynevezett irányárak, amelyek már nem voltak kötelezőek, de mégis adtak egy fogódzót. Elsősorban az építőiparra gondolok. Azt hiszem, hogy sok képviselőtársam találkozott már a gyakorlatban olyannal, hogy építőipari egységár-gyűjtemény, amivel dolgoztak hivatalos szervek is, valamikor régen kötelező ár volt, később már csak ajánlott ár volt, de a megrendelők, a kivitelezők igen gyakran keresték és komoly fogódzót jelentett. Annak idején, amikor ezeket megszüntették, kicsit úgy tekintettük, mint egy mankót, amelyet végre ledobhatunk. Az én megítélésem szerint, mint mankó semmiképpen nem kell, hogy visszajöjjön, mert a mankót a beteg ember használja, de az egészséges embernek is szüksége lehet fogódzóra. És itt gondolok arra, hogy akár az építőipar területén vagy akár más területeken is az érdekképviseletek is – megint az érdekképviseleteket hozom előtérbe – meghirdethetnek olyan irányárakat, amelyek nem kötelezőek, de amelyek fogódzók, amelyek mégis képviselik a szakmát, amelyek egy árakban teljesen járatlan ember számára valamiféle eligazítást adnak. Föl lehet mérni, hogy ettől mennyiben térnek el a reális árak.
Ezt nem azért mondom el, mintha itt egy módosításra lenne szükség, hanem ezt is a minél hamarabb megalkotásra kerülő érdekképviseleti törvényben kellene kimondani, hogy ilyen nem hatósági jellegű árakat az érdekképviseletek is kihirdethetnek, és ennek bizonyos funkciói lennének.
Összefoglalva: a magam részéről messzemenően támogatom a törvényjavaslatot és ha nem is tűnik olyan nagy jelentőségűnek, mint mindazok, amelyek a napirenden kívüli hozzászólásban felsorolásra kerültek, de én úgy vélem, hogy mégiscsak – az induló hasonlatomhoz visszatérve – a szabad levegőre való kijutást törvényesíti a gazdaság területén. Köszönöm szépen. (Taps.)
