HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ma már több millióra szaporodott az alapvető napi megélhetési gondokkal küszködők száma. A lakosság többsége, de különösen a létminimum körül tengődők, joggal várják azokat az intézkedéseket tőlünk, amelyek révén helyzetük belátható időn belül kedvezően változik. És ha árakról van szó, ma már mindenki felkapja a fejét, hiszen az elmúlt időszak tapasztalatai alapján igencsak érzékennyé váltunk e kérdésre.
Éppen ezért nagy körültekintéssel és felelősséggel kell döntenünk az előttünk álló törvénytervezetről. Felelősségünk sokrétű. Meg kell értenünk és meg kell értetnünk mindenkivel, mire szolgál az előttünk lévő törvénytervezet. Ne tápláljon senki illúziókat, hogy az ár vagy az árszínvonal szubjektív elhatározásoktól függ, lesz magasabb vagy alacsonyabb. Az elmúlt évek gyakorlata és ennek egyenes következményeként kialakult gazdasági helyzetünk ezt egyértelműen bebizonyította. Éppen ezért a jövőre vonatkozó árszabályozási gyakorlatnak változnia kell.
A változás tényéről és a változtatás szándékáról kell meggyőződnünk.
Az erre való utalás után hadd kezdjem rendhagyó módon felszólalásomat a törvénytervezethez. Rendhagyó módon azért, mert a törvénytervezet legvégén található és egyben a törvénytervezet leghosszabb paragrafusára szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni. Ez a paragrafus tartalmazza a hatályukat vesztő jogszabályokat. A felületes olvasó számára ez a paragrafus formai részének, függelékének tűnhet, szerintem azonban igenis lényeges tartalmi kérdésre utal. Tengernyire szaporodott, több éves, sőt évtizedes jogszabályok vesztik most hatályukat, s ez a sikertelen paternalista beavatkozásnak vetne egyszer s mindenkorra talán véget.
A már szakemberek számára is áttekinthetetlen szabályhalmaz eltűnik, és ezzel egyidőben a vállalkozók magatartását, ármagatartását új módon szabályozó törvény lép majd életbe. Megítélésem szerint jelentős tartalmi változást fejez ki az általános rendelkezés is, amely szerint a jövőben a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben és a most tárgyalt ártörvényben meghatározott feltételek és magatartásformák betartása mellett a vállalkozók, a szerződő felek állapodhatnak meg önállóan az árban. Ez az ár meghatározásának, az árak értelmezésének teljesen új módja.
Közismert, hogy a rendszerváltással a piacgazdaság kiépítése és a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása mellett köteleztük el magunkat. Új vállalkozók tömeges megjelenésére kell számítani; a korábbi kormány-, illetve parlamenti határozatok is ezt célozták. Ahhoz, hogy ez szándékaink szerint valósuljon meg, a vállalkozók számára biztosítani kell az árban történő megállapodás lehetőségét. Csak így tudunk Európához közelíteni! És hogy hogyan, azt is pregnánsan deklarálja a törvénytervezethez csatolt indoklás, amely szerint az árnak egyetlen valós normája van, hogy az áru a vevő részére adott áron, tisztességes körülmények között legyen eladható.
Az indoklás itt rögtön kitér arra, hogy az előttünk álló törvénytervezet elveti – szerintem nagyon helyesen – a korábbi politikai gazdaságtani alapelveket, az úgymond tértől és időtől független indokolt költségeket és piaci viszonyokat.
Mindenki számára könnyen belátható, hogy vállalkozó és vállalkozó között különbség van; lényeges különbség lehet a hatékonyságot illetően: az egyik vállalkozó alacsonyabb termelékenységgel dolgozik, rosszul szervezi meg a munkát. Ennek nyilvánvalóan túlzottan magasak a ráfordításai.
Ezeket a ráfordításokat az árban szerinte indokolt elfogadtatni, azonban a társadalom és miszerintünk az árban ezt elfogadtatni lehetetlen. Persze joggal felvetődik, hogy vajon mi garantálja, hogy a vállalkozók ne tudják kikényszeríteni gyenge teljesítményük árban történő elismerését? Ezt garantálja a versenytörvény, amely szerint, ha a vállalkozók valamilyen elítélendő összehangolt magatartást folytatnak, kartellmegállapodást kötnek, azt a versenytörvény szankcionálja.
A továbbiakban még egy olyan kérdésről szeretnék szólni, amely az állampolgároknak, a fogyasztóknak napi bosszantó gondjává vált. Mindenki előtt ismert, hogy a korábbi gazdaságpolitika következményeként az indokoltnál nagyobb mértékű szervezeti egységek, vállalatok jöttek létre, amely vállalatok a piacon gazdasági erőfölényben vannak. Az ilyen vállalatoknak, vállalkozóknak nem kell külön kartell-megállapodást kötniük, hogy áraikat rákényszerítsék a környezetükre, hiszen gazdasági erőfölényük ezt lehetővé teszi.
Az ilyen típusú vállalkozók ármagatartását is praktikusan szabályozza ez a törvénytervezet, nevezetesen ilyen esetben előzetes bejelentési kötelezettséget írhatnak elő.
Mindezek után engedjék meg, hogy a továbbiakban ne az előttünk álló törvénytervezethez szóljak, hanem éppen a törvénytervezet olvasása és értelmezése kapcsán bennem felmerült egyéb hiányérzeteimről számoljak be. Hogy mire gondolok? Melyek ezek? Például az áruhiányt mérséklő, a kínálatot növelő és egyben az alternatív kínálatot biztosító import, az ehhez tartozó szabályozási, pénzügytechnikai kérdések tisztázása és parafálása nagyfokú garanciát jelenthetne arra vonatkozóan, hogy bármely termék ára a tartós vagy csupán az átmeneti hiány miatt is ne többszöröződhessék meg. Ide tartoznak a vámkérdések, az export- és importengedélyezési rendszer, a támogatási, benne az exporttámogatási rendszer és nem utolsósorban a mezőgazdaság külön szabályozása.
A felsoroltak pozitív megoldása erősítheti mind a verseny, mind az ártörvény helyes érvényesülését, ugyanakkor hiányuk vagy deformált megoldásuk szinte lehetetlenné teszi a racionális, a fogyasztó számára is elfogadható vállalkozói magatartást. Az előbbieknek gyors, a most tárgyalt törvényekkel harmonizáló megoldása nélkül csak jó szándékot és tényleges gazdasági erőt jelent az előttünk álló törvénytervezet, amelyet magam is elfogadásra javaslok. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
