PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módom van arra, hogy rendkívül röviden szóljak hozzá, hiszen az elhangzott hozzászólások zömével egyetértek és megismételni ezeket nem kívánom. Mindössze arról a dilemmáról szeretnék beszélni, amelyet mi is átéltünk akkor, amikor válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy ebben a formában és most aktuálisnak érezzük-e ezt a törvényjavaslatot vagy jobban félünk az inflatorikus hatásoktól, mint a piac építő hatásaitól.
Arra jutottunk, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot, alapjaiban elfogadjuk az itt lefektetett koncepciót, bár dilemmáink nem bizonyultak egészen megalapozatlanoknak.
A törvényjavaslat első mondata azzal kezdődik, hogy az árak meghatározásának legfontosabb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Valamennyien tudjuk, átérezzük – és a hozzászólások is utalnak rá, de Rabár miniszter úr bevezetőjében is utalt rá –, hogy vannak korlátai ma még a magyarországi piacnak és a magyarországi gazdasági versenynek.
Ezek a korlátok sajnos árnövelő tényezőként jelentkezhetnek az elkövetkező időszakban az árak ilyen mértékű felszabadítása esetén. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy egynéhány ponton a törvénytervezet meghatározza a Kormány azon beavatkozási lehetőségeit, amelyekkel élni kell akkor, ha az infláció felszabadulásának a veszélye növekszik. Ilyenre felhatalmazza a Kormányt a 3. §, felhatalmazza valahol a 19., bár vitatott paragrafus, érdemes lenne megnézni, hogy ezeket hogyan hozhatnánk jobban összhangba, hogy a Kormány ne élhessen vissza az adott felhatalmazásokkal.
Kerestük a kapaszkodókat a törvény kapcsán a gazdaságpolitikai általános elgondolásokban, ezek mennyire támasztják azt alá, hogy itt a közeljövőben már a piac feltételeivel sokkal jobban számolhatunk. Osztjuk a Tardos Márton gondolataiban elhangzott szempontokat, hogy van bizonytalanság, hiszen maga a Kormány sem tudja egészen pontosan, hogy mivel is számolhat az elkövetkező években. Nem szeretnék részleteket idézni a nemzeti megújhodás programjából, annak gazdasági programjából, csak egy elemét emelném ki, s nem azért, hogy bosszantsak bárkit, csakhogy jellemezzem a helyzet teljességét.
Azt írja a rövidebb anyag, hogy "A központi elhatározásból eredő áremelkedések körét szűkíteni kívánjuk". Ezzel egyetértünk. "Kormányzati intézkedés keretében szükséges továbbra is megoldani az energiahordozó- és üzemárak, a tej, a vasúti és vízgazdálkodási díjak emelését." Ez egy hónappal ezelőtt került az asztalunkra, s azóta az élet elvitte az eseményeket. A Kormány ugyan aláhúzta, hogy január 1-jétől maga meg kívánta lépni már az energiahordozók tekintetében az árak felszabadítását. Ebből úgy tűnik, hogy nem rég még nem volt biztos benne. A dilemma itt is tükröződik, átéljük, átérezzük és készek vagyunk, mint ahogy Békesi úr is elmondta, együttműködni abban, hogy ezek a dilemmák közös konszenzussal kerüljenek megoldásra.
Még két kérdésre szeretnék kitérni. A gazdasági erőfölénnyel járó visszaélés lehetőségét, illetve ennek kizárását az anyag megfelelő módon kezelni kívánja. Szerepel azonban egynéhány olyan fogalom ma már közéletünkben, törvénytervezeteinkben, amely a gyakorlatban rendkívül nehéz problémák elé fogja állítani azt a hivatalt, amelyiknek az érintett piacokat specifikálnia kell, s a gazdasági erőfölény tényét specifikálnia kell, hiszen egy érintett piac a faluban maga a falu, s itt gazdasági erőfölénybe kerülhet az egyetlen hentes. Gondolom, ilyen problémákkal szembekerülve, a versenykérdésekkel foglalkozó hivatal nagyon meg kell hogy fontolja, a hentes áremelési törekvéseit napirendre fogja-e tűzni, s vizsgálni fogja-e. Önmegtartóztatásra is szükség lesz, de élni is kell ezzel a joggal – mint mondottuk – abban az esetben, ha fennáll a veszélye az árak elszabadulásának.
Még talán egy kérdést, amit szintén megfontolásra ajánlunk még a további gondolkodás során, ez a külföldi érdekeltségű magyarországi vállalatoknak a helyzete, bejelentési kötelezettsége vagy esetleg – ahogy a 19. § írja – a Kormány által elrendelt árintézkedések kérdése. Én azt hiszem, hogy komoly gonddal fogunk szembekerülni akkor, ha egy külföldi érdekeltségű magyarországi vállalat számára a Kormány elő kíván írni bármiféle szabályozást. Ennek a feloldási módjára még pillanatnyilag nem rendelkezünk javaslattal, a problémára szeretném felhívni a figyelmet.
Alapvetően egyetértünk azzal, hogy ez a törvény megszülessen; jelentősen fog hozzájárulni a magyarországi piac kiépüléséhez, de a tyúk–tojás-probléma előttünk van, előbb piac, utána törvény vagy előbb törvény, azután piac. Mi azt hisszük, az helyes megoldás, hogy ez a lépés megtörténik, ha a hatálybalépés időpontját mozgatni lehetne, akkor megfontolandó, hogy esetleg egy kicsit később szülessen meg, ezt akkor látjuk igazán, amikor a többi kapcsolódó törvényt is elfogadta az Országgyűlés. (Taps a Szocialista Párt részéről.)
