RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önök előtt fekszik a 406-os szám alatt a törvényjavaslat az árak megállapításáról. Úgy gondolom, hogy elegendő idő állt rendelkezésre ennek a törvényjavaslatnak az áttanulmányozására, ezért a bevezetőt – lehetőség szerint – rövidre fogom szorítani.
Szükségesnek tartom, hogy két témáról szóljak. Az egyik a törvényjavaslat gazdaságpolitikai megalapozottsága, a másik pedig a törvénynek a Kormány számára adott felhatalmazásáról szóló rész.
Az elsőre vonatkozóan: a gazdaságpolitika központjába – mint ahogyan az ismeretes – az elkövetkező időszakban a piacgazdaság kialakítása, illetve az ahhoz szükséges feltételrendszer megteremtése áll. Ennek keretében kerül sor a tulajdonreformra, a tulajdonreform részeként a privatizálásra, kis- és középvállalatok elterjedésére és általában a magángazdaság térnyerésére. A gazdasági politika fontos elemeként megszüntetésre és megvalósításra kerül a versenypolitika, amelyik a gazdálkodókat a lehető legszélesebb körben és a legrövidebb időn belül versenykörnyezetbe kényszeríti. Ennek a keretében az importverseny fokozatos szélesítésével, belföldi gazdálkodók egyre nagyobb hányadát gazdasági kényszerbe hozza, a piacra történő belépés és az onnan történő kilépés lehetőségeit felszabadítja, a külgazdasági orientáció változásaival párhuzamosan a gazdálkodók egyre nagyobb hányadát arra kényszeríti, hogy az exportpiacokon szerezzék meg a fejlődésükhöz szükséges jövedelmeket.
Mindezeket azért tartottam fontosnak kiemelni, mert hangsúlyozni kívánom, hogy a piacgazdaság alapvető sajátossága a gazdasági kényszer, így annak megteremtése egyben társadalmi érdek is. Mindez azt jelenti, hogy a piacgazdasági körülmények között az árak legfőbb szabályozója a piac és a verseny. Az árak megállapításáról szóló törvény alapvetően és elsősorban lehetőséget ad arra, hogy a gazdálkodók egységesen élhessenek az árak kialakításának a jogával, másrészt fontos, hogy az azonos piacon szereplők a törvény által ne különböztessenek meg aszerint, hogy ki a tulajdonos és milyenek a gazdálkodási formák.
A kormányzat és az államigazgatási szervek csak kivételesen és indokolt esetben avatkozhatnak be az árak kialakításába. Ezt a jogkörüket törvényben indokolt rögzíteni. A kormányzat felülvizsgálta a támogatások rendszerét, és a lehetőségek határain belül megszünteti mindazokat a támogatásokat, amelyek torzítják a gazdasági folyamatokat, rontják az erőforrások allokációját, és gazdaságilag irracionális döntések irányába terelik a gazdálkodókat és fogyasztókat.
Az új szabályozás és a támogatások megszüntetése együttesen segíteni fog abban, hogy az üzletfelek, élve az árkialakítás jogával, egymás érdekeit, értékítéletét kifejező reális piaci árakban állapodjanak meg. A törvényjavaslat indokolásának hátterében fontosnak tartom felhívni az Önök figyelmét arra, hogy viszonylag széles körben léteznek olyan nézetek is, amelyek a törvény keretei között megfogalmazott liberális árrendszert túlzottnak tartják, és korainak abból a szempontból, hogy nincs összhangban a piacgazdaság még kialakulatlan intézményi rendjével és korlátozott működési feltételeivel.
Úgy ítéljük meg, hogy a Kormány rövid távon képes megteremteni azokat a viszonyokat, illetve azokat a kereteket, amelyek az ártörvény adta szabad ármeghatározást nem teszik háttér nélkülivé és alaptalanná.
A második pontra vonatozóan – a Kormány számára adott törvényi felhatalmazásokról – a következőket szeretném előrebocsátani. A törvényjavaslat megfogalmazása során abból a kettős követelményből indultunk ki, hogy egyrészt a Kormány rendelkezzen a gazdaságpolitika megvalósításához szükséges minden eszközzel, másrészt a kormányzati beavatkozás a lehető legszűkebb körre korlátozódjék.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az egyedi hatósági beavatkozásnak már a lehetősége is elég ahhoz, hogy a hazai és a külföldi vállalkozókat elbizonytalanítsa, és így közvetlenül akadályozza a piac működését és annak szerves fejlődését. A magántulajdon és a tőke nem szereti az olyan területeket, ahol az érvényesíthető árról a vevőn kívül még az államigazgatással is alkudozni kell. A törvényjavaslat a Kormány számára háromféle meghatalmazást ad. Az egyik az állami ármeghatározás területeinek, módszereinek kijelölése. A másik az áremelés előzetes bejelentési kötelezettségének elrendelése. A harmadik egy rendkívüli lehetőség arra, hogy jelentős gazdaságiszabályozó-módosítás esetén a Kormány irányelveket, szabályokat adhat ki a szabadárak területére is.
Röviden erről a három felhatalmazásról szeretnék szólni. A mai szabályok szerint a kormányzat, ezen belül az ún. árhatósági jogkörrel rendelkező szervek, jelenleg a Pénzügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium igen széles körű felhatalmazással rendelkeznek az árakba való beavatkozás tekintetében. Bármely termékre hatósági árat írhatnak elő, elrendelhetik az áremelés előzetes bejelentését, illetve bármely vállalkozót felkérhetnek az ún. árkonzultációra.
Fokozza a problémát, hogy az árhatósági, árellenőrzési jogkör az előzőekben említett árbeavatkozási lehetőségekkel nem érintett termékekre is kiterjed. Az érvényes jogszabályok szerint például bármely termék áremelése felfüggeszthető három hónapra. Ehhez képest alapvető változást jelent az új szabályozás, hiszen az állami beavatkozás lehetőségét a törvény korlátozza. Teszi ezt azáltal, hogy rögzíti azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre az állami szerveknek kell az árat megállapítaniuk. Ebből az is következik, hogy a kör későbbi bővítése vagy szűkítése csak a törvény módosításával történhet.
A hatósági ármegállapításnál érintett árukörre vonatkozó javaslatot e törvény melléklete tartalmazza, egyben jelezve, hogy véglegesíteni azt a Kormány hároméves programjával összhangban kell. A szándék az volt, hogy minden olyan területen, ahol a liberalizált árviszonyok működéséhez szükséges termelési, forgalmazási, vállalkozási és importfeltételek megteremthetők, 1991-től ne legyenek hatósági árak.
Az október 26-i üzemanyag-áremelés kapcsán kialakult krízist követően az Érdekegyeztető Tanácsban a Kormány, a munkavállalók és a munkaadók képviselői közötti megállapodás szerint a kőolajfeldolgozó-ipari termékeknél meg fog szűnni a hatósági árszabályozás. Ezt ebben az évben a Kormány még saját hatáskörében végrehajthatja, de a benyújtott törvényjavaslat mellékletét az árliberalizáció tartós feltételeinek egyidejű megteremtésével módosítani kell. Ennek megfelelően a módosító indítványt benyújtottam az Országgyűléshez, melyet a tisztelt képviselők megkaptak. Ez a kőolajfeldolgozó-ipari termékeken – üzemanyagok, fűtőolaj, tüzelőolaj – kívül nem tartalmaz hatósági ármegállapítást a fehér kenyérnél és a személygépkocsinál sem, a lakbérekre vonatkozóan pedig szövegpontosítás vált szükségessé az Országgyűlés által időközben elfogadott önkormányzati törvény egyes rendelkezéseit is figyelembe véve.
Ez utóbbiakra vonatkozóan egyébként képviselői módosító indítványok is vannak, amelyek egybeesnek a Kormánynak az e témakörben lefolytatott vizsgálatai alapján véglegesített javaslatával. A hatósági ármegállapítással érintett árukör elsősorban azokra a termékekre és szolgáltatásokra terjed ki, ahol a termelés vagy a forgalmazás területén monopolszervezettséggel kell számolni. Ilyenek az egyes energiahordozók, közlekedési, hírközlési és vízgazdálkodási szolgáltatások vagy azok a termékek és szolgáltatások, amelyek a lakosság fogyasztásában társadalompolitikai vagy egyéb szempontból kiemelt jelentőségűek. Például a tej, gyógyszer, lakbér. Az állami ármegállapítás alá vont árukör kb. 10%-át jelenti az összes forgalomnak.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem ellentétes a piacgazdaságú országok szabályozási elveivel és gyakorlatával sem.
Külön felhívom a figyelmet arra, hogy a hatósági ár megállapítása nem történhet önkényesen. A törvényben foglaltak alapján az ármegállapítónak is figyelembe kell vennie a piaci viszonyok tükrében az árak ésszerű kialakításának követelményeit, azaz nem állapíthat meg olyan árat, amely lehetetleníti a gazdálkodót, de olyat sem, amely lehetőséget ad a pazarló gazdálkodásra.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat felhatalmazza a Kormányt, hogy elrendelhesse az áremelési szándék bejelentési kötelezettségét. A jogintézmény – mint említettem – eddig is létezett. Viszont az új szabályozás szerint a tartalma más. A ma érvényes szabályozás mind a bejelentésre kötelezett kör kijelölésében, mind a bejelentett áremelések elbírálása tekintetében szinte korlátlan lehetőséget ad az állami szerveknek. Voltak olyan időszakok, amikor a bejelentési kötelezettség a hatósági ármegállapítással közel azonos beavatkozási lehetőséget jelentett. Most a törvény meghatározott föltételekhez, mégpedig a termékeket előállító gazdasági erőfölényéhez köti a bejelentési kötelezettség előírhatóságát. Másrészről az áremelés csak akkor tiltható meg, ha az emelt ár hátterében lévő vállalkozói magatartás ellen a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény alapján egyébként is fel kellene lépni.
Ennek a törvénynek a tárgyalását a Parlament már megkezdte.
Az új szabályozás azzal is biztosítani kívánja a törvényességet, hogy megteremti a bírói úton történő jogorvoslat lehetőségét. Ez szintén egy alapvető változás a jelenlegi szabályozáshoz képest.
Ismételten fölhívom tehát a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat megszünteti az árakba való általános beavatkozás lehetőségét biztosító hatósági jogkört.
Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat nem olyan nagy formátumú, széles körű törvény, mint amilyen a versenytörvény, amit viszont rendezni kíván, az szintén hozzátartozik a piacgazdaság normáihoz és a törvényes állami működéshez.
A Kormány nevében kérem ezért Önöket, hogy a javaslatot tárgyalják meg, és fogadják el. (Taps.)
