SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár kétségtelen tény, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet jelentőségét tekintve nem tartozik a legfontosabb gazdasági jogforrások közé, és az inkább csak a versenytörvény kiegészítőjének, mintegy oldalkocsijának tekinthető, megszületését tekintve mégis mindenképp nevezetes törvényként vonul be a magyar gazdasági törvénytárba, hisz annak megalkotásában maga az élet kért részt, és a legmerészebb indítványt nem mi, képviselők nyújtottuk be, hanem az a tisztelt Ház falain kívülről érkezett.
A kőolaj és kőolajtermékek kivétele a törvénytervezet hatósági áras termékeket tartalmazó mellékletéből kétségtelenül olyan horderejű kérdés, amit egyikünk sem gondolt, nem gondolhatott reálisan javasolhatónak. Az most mégis itt van, és ráadásul a sors furcsa iróniája folytán úgy van itt, hogy azt fordított szereposztásban, az Érdekegyeztető Tanácson keresztül a társadalom, vagy annak legalábbis egy jelentős része követelte ki a piacgazdaságot hirdető Kormány vonakodása ellenése. S mindezek után, bár a kérdés száraznak, elméletieskedőnek tűnhet, óhatatlanul felmerül a kérdés, van-e választási lehetősége a tisztelt Háznak, vagy kényszerpályára kerültünk-e a döntés meghozatalát tekintve.
Mi szabad demokraták mindenesetre a kőolajlibero elfogadását javasoljuk. Nem azért, mert azt ránk oktrojálták, hanem azért, mert ez tűnik célszerűnek és piackonformnak, hozzátéve, hogy az ilyen fontos nyersanyagok forgalmazásában a piacot jelenleg uraló nagyvállalatok saját nyereségükön túl a piac stabilitását is alapvetőnek kell, hogy tekintsék, törvény által előírtakból következően.
A törvénytervezet legértékesebb fejezete és fő ereje kétségtelenül a 22. §, mely a korábbi alacsony szintű jogszabálydzsungelen keresztül vág rendet, azt deregulálva.
Az ember szinte megszédül attól a mennyiségű különféle szintű árszabályozó rendelettől, határozattól, rendelkezéstől, amivel eddig együtt éltünk, de amivel együtt természetesen egy piacgazdaság nem funkcionálhat. Így ezért is, meg azért is üdvözlendő a törvénytervezet, mert annak filozófiája alapvetően elismeri az árak abszolút szabadságát és csak ott rendelkezik, ahol korlátozni akar.
A törvénytervezet szerintünk tán legnagyobb tévedése a 19. §, mely mostani formájában számunkra elfogadhatatlannak tűnik. Vajon hogyan adhatna a Parlament szabad felhatalmazást a Kormány részére, hogy az az általa szükségesnek ítélt esetekben szabadon rendelkezhessen nem hatósági árak területén is? Ha ilyen automatikus, bianco jogosítványt adnánk a Kormánynak, jelentős adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozóeszköz-változás esetére, akkor ezzel igen könnyen elérhetjük, hogy nemcsak élni, de visszaélni és hajlamos lenne azzal a felhatalmazott.
A tapasztalat azt tanítja, hogy az ilyen rendkívüli intézkedések egyébként is csak rövid ideig tartó szükségállapotok esetén lennének hatékonyak. Így, ha a Kormány – reméljük ritkán – ilyen eszközökhöz akarna nyúlni, úgy azt csak egy törvényben meghatározott árukörben tehesse meg – például a liberalizált alapvető élelmiszerek vagy alapvető nyersanyagok esetében –, s utólagosan ahhoz is a Parlament jóváhagyását kell kérje.
Egyébként itt jelezném, hogy erre vonatkozó módosítási indítványt kíván a Szabad Demokraták Szövetsége még a törvénytervezethez kapcsolódóan beadni a mai nap folyamán.
További jelentős hiányossága a törvénytervezetnek az, hogy a hatósági árak megállapítását egyoldalú rendeletekkel képzeli el. A magabiztos hályogkovács módján elrendelt benzináremelés következményeiből leszűrhető tapasztalat ízelítőül szolgálhatott a társadalmi tolerancia jelenlegi mértékéről, állapotáról. Ebből, úgy gondolom, úgy gondoljuk, legyen elég ez az egy tapasztalat!
Ezért mi a magunk részéről teljes egészében támogatjuk Katona Kálmán képviselőtársunk vonatkozó módosító javaslatát, mely a hatósági ár megállapítójának az illetékes érdekképviseleti szervekkel történő előzetes egyeztetést indítványozza előírni. Érthetetlen, hogy a gazdasági bizottság legutóbbi, e tárgykörrel foglalkozó ülésén a Kormány jelenlévő képviselője mégis, a fájdalmas eseményeket és a miniszterelnök úr emlékezetes parlamenti felszólalását követően is ellenezte ezt a módosítást. Mindenesetre biztató, hogy ezen véleményével akkor egyedül maradt.
Végül még valami: a törvénytervezet indoklási része azzal kezdődik, hogy nálunk a verseny szabadságát csak törvény korlátozhatja, a beavatkozások köre szűk és feltételei törvényben szabályozottak. Fel kell, hogy hívjam arra a figyelmet, hogy nincs jogszabályunk, mely afelől rendelkezne, hogy Magyarországon a versenyt csak törvény korlátozhatja. A versenytörvényhez kapcsolódóan egy ezt célzó módosító indítványt volt szerencsém beterjeszteni, amit a Kormány képviselője nagy vehemenciával lesöpört az asztalról; engem is meggyőzött annak visszavonásának szükségességéről. S íme, most nagy meglepetésemre az ártörvény indokló része erre való hivatkozással kezdődik!
Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Elnök Úr! Az itt felsorolt fenntartásokkal együtt a Szabad Demokraták Szövetsége úgy érzi, hogy az ártörvény némi módosítások után tulajdonképpen elfogadható és hasznos célt fog szolgálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
