HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gondolom némi nehézséget okoz annak a megsárgult papírnak a megtalálása, amit 264-es számon tart nyilván az Országgyűlés. Javaslatunkat július 16-án nyújtottuk be Dornbach Alajossal. Akkor arra kértek bennünket, hogy ne terjesszük elő ezt a törvényjavaslatot, hiszen rövid időn belül meglesz az Országgyűlés új Házszabálya, tehát a javaslatunk értelmét vesztette.
Talán legrosszabb várakozásaink sem mondatták velünk azt, hogy november elején még mindig aktuális lesz a javaslatunk, de a tények azt támasztják alá, hogy ebben az évben még bizonyos, hogy nem lesz az Országgyűlésnek új Házszabálya, és az is kétséges, hogy a jövő év első hónapjaiban el tudjuk kezdeni a munkát egy új Házszabály alapján. Ezért ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe törvényjavaslatunkat, illetve módosító javaslatunkat, amely mindössze egy mondatból áll, tartalmilag azonban egy nagyon fontos kérdést érint.
A javaslatunk azt célozza, hogy az Országgyűlés különböző bizottságai közül megkülönböztetett módon kezeljük az úgynevezett vizsgálóbizottságokat. Mindketten, Dornbach Alajos és én is tisztában vagyunk azzal, hogy a parlamenti demokrácia alapszabálya, hogy a különböző országgyűlési bizottságok leképezzék az Országgyűlés összetételét, tehát a bizottságokban a képviselőcsoportok az általuk elnyert mandátumok arányában vegyenek részt. E javaslatunk azonban egy ettől eltérő felosztást, ettől eltérő képviseletet céloz a vizsgálóbizottságoknál. Azt javasoljuk, hogy a vizsgálóbizottságba minden képviselőcsoport azonos számú tagot delegáljon.
Ennek az az indoka, hogy a parlamentarizmus gyakorlatában a vizsgálóbizottságok speciális feladatot töltenek be. Általában a parlamenti bizottságok sem technikai felszereltségük, sem apparátusuk, sem összetételük folytán nem rendelkeznek előnyökkel a kormányzati vizsgálóbizottságokhoz képest. Hiszen a kormányzat sokkal több pénzzel, sokkal több lehetőséggel rendelkezik, hogy vizsgálatokat folytasson le bármilyen, általa fontosnak tartott kérdésben. Mégis nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy vannak olyan esetek, amikor a kormányzati vizsgálóbizottságok nem tölthetik be igazán azt a funkciót, melyre kiküldik őket, ezért nem a Kormány, hanem az Országgyűlés vagy a Parlament az, amely egyes kérdésekben vizsgálatot folytat le.
Csak akkor értelmes ez a megoldás, hogy ha más szempontok vezetik a parlamenti vizsgálóbizottságot a tények feltárásában, mint amely egy kormányzati vizsgálóbizottságot vezetne. Ezért a nemzetközi gyakorlat különböző megoldásokat alkalmaz, részint azt, amit mi javasolunk, tehát azt, hogy a parlamenti pártok a vizsgálóbizottságban azonos létszámban jelennek meg; részint azt a megoldást, hogy a vizsgálóbizottságban nem mandátumarányosan történik a szavazás, vagy kétharmados, vagy konszenzusos döntés szükséges.
Hozzáteszem, hogy a magyar parlamenti gyakorlattól, a magyar Parlament jelenlegi gyakorlatától sem idegen ez a megoldás. Vannak olyan bizottságok, amelyek nem állandó bizottságok, tehát nem törvény-előkészítéssel foglalkozó bizottságok; ilyen például a házbizottság, ahol az arányos képviselet elvét nem alkalmazza a Parlament, hanem egyenlő képviselet van, minden parlamenti párt egy képviselővel rendelkezik, de van például a mandátumvizsgáló bizottság is, ahol minden parlamenti párt azonos számú képviselőt delegál, amely a dolog természeténél fogva azt eredményezi, hogy a tények megállapításában egyenlő mértékben vehetnek részt a parlamenti pártok.
Amikor ezt a kérdést eldöntjük, szeretném a Ház figyelmét felhívni arra, hogy nem egyszerűen arról dönt a magyar Parlament, hogy hány tagja legyen a vizsgálóbizottságoknak, illetve pontosabban, hogy hogyan legyen a képviselet a vizsgálóbizottságokban. Hanem arról dönt, hogy kívánja-e az átmenet időszakában a vizsgálóbizottságok intézményét használni egyáltalán vagy sem. Ha úgy dönt a Parlament, hogy elveti módosító indítványunkat, ezzel amellett foglal állást, hogy nem akar vizsgálóbizottságokat, hiszen nincs értelme a kormányzati leképezés arányában parlamenti vizsgálóbizottságokat létrehozni, eleve kudarcra ítélt ezeknek a vizsgálóbizottságoknak a működése, eleve bizonyos, hogy nem használhatja ki azt az előnyt, amely a Parlamentben van, tehát helyesebb ilyen esetben is – ha a Parlament szavazatával emellett foglal állást –, hogy a Kormány küldjön ki vizsgálóbizottságot, és az állapítsa meg azt, amit akar, azt, amit tud, és ennek a konzekvenciáit a Kormány vonja le, a Parlamentet ne terheljük ezzel.
Az arányosság elvének feladása és az általunk javasolt megoldás elfogadása viszont amellett jelent állásfoglalást, hogy igenis szükség van vizsgálóbizottságokra, és a Parlament szeretné ezeket alkalmazni, szeretné ezeket használni, és én erre szeretném Önöket biztatni. Meggyőződésünk szerint az átmenet időszakában nagyon nagy szükség lenne arra, hogy parlamenti vizsgálóbizottságok tisztázzanak kérdéseket, és ez az általunk javasolt módon elérhető lenne.
Hozzáteszem, talán a döntést valamennyire befolyásolja, hogy az a házszabálytervezet, amely ugyan még az Országgyűlés elé nem került, de az előzetes munkálatok már folynak rajta, ez a házszabálytervezet is a hozzánk hasonló, pontosabban a mienkkel azonos megoldást javasol a vizsgálóbizottságokra, és azt mondja, hogy a vizsgálóbizottságoknál egyenlő képviseletet lát megvalósíthatónak, a nemzetközi gyakorlattal egybehangzóan.
Tehát tisztelettel kérem a Ház képviselőit, hogy amennyiben azt kívánják, hogy vizsgálóbizottságok működjenek közre a demokratizmus kiépítésének következő hónapjaiban, akkor fogadják el a javaslatunkat, és a Ház kétharmadának szavazatával ez kerüljön be az Országgyűlés Házszabályába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
