TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP) Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek folyamatai és eseményei különös élességgel világítottak rá több alapkérdés közös újragondolásának szükségességére.
Ilyen alapvető kérdés, hogy rövid és hosszú távon miként alakul Magyarországnak a Szovjetunióhoz fűződő viszonya.
Úgy hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatrendszert kivegyük a napi politikai csatározások köréből. Megtehetjük ezt azért is, mert a magyar Parlamentben helyet foglaló erők közül senki sem külső hatalomnak köszönheti politikai jelenlétét és erejét. Ez lendíthet túl valamennyiünket a magyar-orosz és a magyar-szovjet kapcsolatok XIX. és XX. századi történelmének drámai fordulatain, a ránk erőltetett sztálini szovjet modell és nemzeti szuverenitásunk több évtizedes csonkításának súlyos tehertételén.
Az átalakuló európai viszonyrendszer, a német egyesítés, a Varsói Szerződés és a KGST széthullása arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk Magyarország gazdasági, katonai védelmi, nemzeti, etnikai biztonságának valamennyi összetevőjét.
Egész történelmünk arra int bennünket, hogy az egyoldalú külpolitikai függés mindenkor nemzeti katasztrófához vezetett. Az elmúlt évek bel- és külpolitikai törekvései nyomán a mostani magyarországi helyzet elősegítheti egy minden szempontból kiegyensúlyozott, több pilléren nyugvó nemzeti külpolitika kialakítását.
Az Antall-kormány a Németh-kormány nyomán, bizonyos terhektől szabadulva, továbbléphetett a nyugat-európai és észak-amerikai kapcsolatrendszer erősítésében. De nem lenne célszerű, ha e pozitív folyamatnak kísérő jelensége lenne a közép-európai államokkal, népekkel és a Szovjetunióval folytatott együttműködés túlzott lazítása, esetleg leépítése.
Ezekre a kérdésekre az MSZP frakciója több ízben felhívta már a figyelmet, utalnék itt Szűrös Mátyás szeptember eleji interpellációjára és Horn Gyula különböző lépéseire, nyilatkozataira.
Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, hogy közösen gondoljuk át a magyar-szovjet, ukrán, baltikumi és más viszonylatok összes lényeges kérdését. A Szovjetunió – ma még – tagköztársaságai esetében elsősorban ennek a hat pártnak kellene egyetértésre jutnia az alapirányok kérdésében, a stratégiai problémákban. Amiként Finnország valamennyi politikai ereje egyezségre jutott a Szovjetunióhoz fűződő viszony fő kérdéseiben, ha nem is ilyen hosszan tartó megszállás, de tragikus háborús események, sőt területvesztések után is, nekünk is – a múltat természetesen nem feledve – országunk mai és jövőbeni érdekére kell tekintenünk. Félre kell tenni a hangulatkeltést, a választási szólamokat, a plakátokat, a mesterségesen gerjesztett indulatokat.
A történelem fura fintora lenne – és tartok tőle, hogy nem vezetne messzire –, ha a múlt bűneiért a számlát a gorbacsovi Szovjetuniónak nyújtanánk be. Ez a Szovjetunió már rég nem az a Szovjetunió. Ez a hatalmas ország eljutott a rendszerváltás küszöbére és nem biztos, hogy türelmetlen számonkérésünk segítheti ezt a szinte megoldhatatlannak tűnő mutatványt.
Ha ideológiai követelményekkel terheljük meg Magyarország és a Szovjetunió viszonyát, akkor újra visszacsempésszük az ideologikus vagy az érzelmeken alapuló külpolitizálás hatékonyságcsökkentő elemeit.
Tisztelt Ház! A teljesség igénye nélkül célszerű lenne a következőket végiggondolnunk.
Először: mielőbb lépéseket kell tennünk, hogy a Szovjetunió és tagköztársaságai piacain, ha szűkülnek is pozícióink, de ne vesszenek el.
Másodszor: erre azért is szükség van, mert a nyugati tőke számára Magyarország sok esetben mint a Szovjetunió piacának hídfőállása érdekes. Jelentős előnyünk lehet a nyelvet is tudó szakembereink piacismeretei és kapcsolatrendszere. Hídfőállás azonban csak akkor lehetünk, ha nem mi magunk bontjuk le a ma még meglévő hidakat. Konkrét programra van szükség reális közvetítő szerepünk felmérésére.
Harmadszor: az energia- és nyersanyagszállítások terén meglévő egyoldalú függésünket csökkentve, de a Szovjetunió apadó szállítási képességeit is figyelembe véve, egy bizonyos szinten jó lenne stabilizálnunk a szállításokat.
Negyedszer: a birodalom felbomlásával kapcsolatosan annyit, hogy amíg létezik a Szovjetunió, mint központ, azt realitásként kell kezelni. A tagköztársaságok irányába pedig nem kinyilatkoztatásokra, hanem mielőbbi konkrét lépésekre van szükség. Amíg mi itt tétovázunk, addig például a Cseh és Szlovák Köztársaság a Szovjetunió 12-13 városában és köztársaságában már kereskedelmi irodákat nyitott.
Magyarország a 80-as évtized második felében több köztársasággal tartott fenn önálló gazdasági együttműködést, ezt kellene mielőbb újraéleszteni és kibővíteni.
Ötödször: a súlyos gondoknál is nagyobb problémának látom azt, hogy erősen visszaesett a két ország párbeszéde. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának kivételével alig folyik olyan szintű érdekegyeztetés, amelyre szükség lenne. Ezért alakulhatott ki mára az a helyzet, hogy hiányoznak vagy nem kielégítően működnek a konfliktuskezelés, az érdekegyeztetés politikai mechanizmusai. Mielőbb szükség van ezért a kormányzati külpolitika aktivizálására. A jelenlegi helyzeten hatékonyan segíthet Antall József miniszterelnök úr tervezett moszkvai tárgyalása.
Hatodszor: célszerű lenne, ha a külügyi bizottság zártkörű megbeszéléseken szakértők meghallgatásával hatpárti egyeztetésen vizsgálná meg a magyar-szovjet együttműködés tényleges helyzetét, jövőbeni feladatait.
Hetedszer: javaslom, hogy az Országgyűlés tegyen lépéseket, a szovjet, az orosz, az ukrán, az észt, a litván, a lett, az örmény, a grúz és a moldáviai parlamentekkel érdemi kapcsolatok kialakítására.
És végül, befejezésül: a magyar külpolitikának a Szovjetunió vonatkozásában nemcsak rövid távú válságkezelő, hanem hosszú távú feladatai is vannak. Legfőbb partnereink közül Franciaország már aláírt egy új szerződést, a közeli napokban Németország is alapszerződést ír alá a jószomszédságról, a partneri viszonyról és az együttműködésről. Magyarországot semmi sem tarthatja vissza attól, hogy hozzákezdjen egy új elveken alapuló alapszerződés előkészítéséhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
