SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előzőleg tisztelettel bejelentem, hogy már Isépy államtitkár úr expozéja alatt jelentkeztem, valószínűleg technikai hiba folytán nem került fel a monitorra a nevem.
Csak nagyon röviden szeretnék olyan szempontot megvilágítani a törvény vonatkozásában, illetve a tervezet vonatkozásában, amelyről még mindig nem esett szó. Nagyban-egészben a törvényt magam is alkalmasnak tartom arra, hogy az elfogadásra kerüljön, mégis bizonyos vonatkozásban hadd fejezzem ki az aggályaimat. Ezek a következők:
Vitatom és aggódom amiatt, hogy ez a törvény, azon belül szervezeti formájában a Gazdasági Versenyhivatal mint egy központban működő egység, hivatal alkalmas-e a feladat ellátására, amire tulajdonképpen született volna vagy születni fog?
Nevezetesen az a problémám, hogy miért nincs megyei, vagy megyei városi szinten, vagy valamilyen más területi szinten egy jelző szerepet betöltő, egy olyan információszolgáltató és helyi feladatokat ellátó – nevezzük kirendeltségnek vagy bármi egyébnek – a hivatalon belül, amely – megítélésem szerint – ha nem lesz, kérdésessé teszi ennek a hivatalnak a működőképességét. Arra gondolok, tisztelt Bíró… bocsánatot kérek (derültség) elnézést, a szokás hatalma (derültség) sajnálnám, ha ez lenne a legértékesebb gondolat az egészben (derültség) arra gondolok, tisztelt Országgyűlés, hogy a piacgazdaságra való áttérés lényeges, de nem csupán egyetlen eleme a hatósági árak korlátainak megszüntetése. Továbbra is hiányzik a piacgazdaságot jellemző számos tényező. Többek között a piaci szereplőknek kedvező komplex szabályozórendszer, kedvező beruházási és hitelpolitika, a piacgazdaság gyakorlati tapasztalatai, a megalapozott piaci információs rendszer működése, a piaci zavarok preventív kezelésének módozatai, a piaci intervenciós alap hatékony pénzügyi működése, a piacgazdasági termelés műszaki-technikai-technológiai háttere, a bel- és külföldi fizetőképes kereslet.
A korábban létrehozott és lényegében még napjainkban is működő monopolszervezetek évtizedeken át rögződött versenykorlátozó gyakorlata nem változott. Egyes területeken hiánygazdálkodás, más népgazdasági ágazatokban a piac felosztása és a piaci hatásokat korlátozó, kizáró, összehangolt gazdálkodói magatartás gátolja a piaci termékforgalom és az árrendszer működésének a kibontakozását.
A közelmúltban kapcsolatba kerültem egy olyan szövetséggel – hadd ne mondjam most a nevét, mert végül is nem az az érdekes, hogy minek hívják, hanem az, hogy sajnos, jellemző ez a magyar gazdaságra –, ahol tömörít egy bizonyos fajta szövetségbe tömörülő társaságot ez a szövetség, és amikor rákérdeztem, hogy kiket tömörít, akkor közölték, hogy egy bizonyos fajta terméket feldolgozó 16 vállalatot. Hozzáteszem, hogy ezt a terméket csak feldolgozott állapotban szabad elsősorban például kivinni az országból, de egyetlen termelőt nem tömörít ez a szövetség. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelő tehet, amit akar, be van zárva, csak azon a "krétakörön" belül mozoghat, amit ezek a feldolgozók meghatároznak neki, mert a továbbiakban, ha nem nekik adja el a termékét, akkor gyakorlatilag nincsen piaca.
Az előzőekben említett problémák, és a jelenleg még államilag befolyásolt hatósági árrendszer még középtávon sem teszik lehetővé a beavatkozásokat nélkülöző piaci és ármechanizmusok funkcionálását. Helytelen gazdálkodói magatartások, monopolisztikus törekvések, piaci zavarok országos és regionális szinten is jelentkeznek, többek között például az építőanyagipari termékgyártás és -forgalmazás, a Broyler-csirke- és vágósertés-termelés és -forgalmazás, étkezési tojás forgalmazás, átmenő turizmus által frekventált helyen a zöldség-, gyümölcsforgalmazás területein stb., stb.
Ezen röviden vázolt és a gazdaságot teljes mértékben átszőtt, összetett neuralgikus pontok oldására, az ár- és versenytörvény betartásának, a tisztességes gazdasági verseny beindításának elősegítésére, a törvénybe ütköző gazdasági magatartások feltárására létrejövő olyan szervezetek adhatnak keretet, amelyek megítélésem szerint a területen is működnek. Ugyanis a törvénytervezet szerint Budapestre centralizált hivatal ezt a feladatot az egész ország területén látná el valamennyi gazdasági egységre kiterjedően, és a piacgazdaságot még sokáig nélkülöző gazdasági helyzetben továbbra is az önkormányzatok szélesedő hatás-, feladat- és jogkör-bővülésének az időszakában elképzelhetetlenül és célszerűtlenül, méghozzá az alábbi okok miatt.
A feladatok ellátására centralizálandó államigazgatási szerv korlátozza, esetleg kizárja az önkormányzati törvénytervezetben megfogalmazott hatás-, feladat- és jogkörök széles körű gyakorlását. Továbbá: a piaci zavarok, monopol- és kartelltörekvések kezdeti stádiumban megalapozott és gyakorlatban szerzett információk hiányában preventív jelleggel nem kezelhetők. A központi szerv, tehát adott esetben a Gazdasági Versenyhivatal hiába rendelkezik megfelelő infrastruktúrával ahhoz, hogy az elemző feladatait megoldja, fáziskésedelme miatt, esetleg irrealitása miatt is alkalmatlan erre a feladatra, és már csak a kialakult helyzetet tudja regisztrálni.
Országosan esetleg jelentéktelennek tűnő, de egyes regionális területeken érdemben jelentkező, sok esetben területi sajátosságokat is tükröző piaci zavarok és a kartell-törekvések ezen a módon nem oldhatók meg, tehát a helyi szervezetek megléte nélkül.
Azon kívül a központi és területi szervek észszerű létszám- és feladatmegosztásban – gazdasági folyamat közelében eleve – reálisabban és hatékonyabban, alacsonyabb egységköltséggel működtethetők, mint egy centralizált államigazgatási szerv.
Új intézménye a törvénynek: a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Ezek kivizsgálása is megítélésem szerint hathatósabb lenne, ha rendelkezne a Hivatal megfelelő területi szervekkel. Ugyanerre gondolok a másik új jogintézménynél, a másik vállalkozó feletti befolyás megszerzése ugyancsak könnyebben nyomon követhető lenne.
Végül – bár bizonyos értelemben Eörsi Mátyás már kiénekelte számból a sajtot, de – hadd beszéljek még én is arról, hogy végeredményben miből is alakul a Versenyhivatal. Hadd idézzek az említett Vörös Imre professzornak egy cikkéből egy gondolatot. Azt mondja: aggodalomra ad okot az a kormányzati koncepció is, amely szerint az Árhivatal egyszerűen átalakul kartell-hivatallá. A tervgazdálkodás eme tipikus, a kézi vezérlést a Tervhivatal mellett legpregnánsabban fémjelző intézménye egy az egyben aligha alkalmas egy kifejezetten piackonform állami beavatkozás intézményesítésére.
Ezek után csak remélni merem azt, hogy nem arról van szó, hogy egyszerűen csak a cégtáblát átfestjük, hanem valóban egy olyan hivatal jön létre, amely alkalmas feladata ellátására. Köszönöm szépen. (Taps.)
