ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György): Köszönöm. Mielőtt Jakab Róbertnénak megadom a szót, engedjék meg, hogy ennek a témakörnek mostani lezárásaként személyesen röviden reflektáljak a Maczó Ágnes által elmondottakra.
Hadd idézzem fel az adott helyzetet. Szeptember 24-én jelent meg ez a bizonyos vádemelés. Én szeptember 25-én reggeltől egymás után kaptam a felszólításokat arra, hogy indítsak vizsgálatot az ügyben. Belföldi, majd külföldi felszólításokat is. Egyetlen szalag állt rendelkezésre. Annak a megvizsgálására és a helyzet feltárására küldtem ki egy hivatali vizsgáló együttest és annak a jegyzőkönyvben foglalt álláspontját ismertettem a sajtókonferencián.
Ez a sajtókonferencia szeptember 28-án volt. Magam a jegyzőkönyvet ismertettem, koromnál fogva nem éreztem érzékszerveimet olyan élesnek, hogy a magam empirikus tapasztalataira támaszkodhattam volna. Támaszkodtam a jegyzőkönyvre; a jegyzőkönyv nem állította egyértelműen, hogy csak képviselő részéről hangozhatott el, a jegyzőkönyvben nagyon óvatosan még annak a lehetősége is felmerült, hogy akár az üléstermet övező páholyokból hangzott volna el a felkiáltás. Amikor ez a vizsgálati igény felmerült, a sajtókonferencia idején, és még egy ideig azután, senki nem állt elő azzal, hogy van más hiteles vagy hitelesebb szalag. Talán az lett volna a helyes, hogy a 24-ei vádemelés után semmi nem hangzik el? Mert a legközelebbi megszólalás október 2-án volt olyanok részéről, akik szalaggal bírtak. Talán az lett volna az Országgyűlés becsületének a védelmezése, ha hallgatunk?
Adódott, hogy van a sajtóosztályon őrzött szalag. Ésszerű volt ennek a szalagnak a meghallgattatása, a meghallgattatás eredményének jegyzőkönyvbe foglaltatása és szigorúan a jegyzőkönyv ismertetése. Ami kommentár volt, ez kifejezetten pontosan azt szolgálta, hogy egyetlen, jegyzőkönyvben foglaltak szerint elhangzott hang alapján ne lehessen a magyar Országgyűlés egészét pellengérre állítani! Mert ami elhangzott – ha elhangzott –, az egy "magányos merénylő"-nek volt a megfogalmazása – az se biztos teljesen, hogy magából az ülésteremből.
Miért nem szólaltak meg azok, akiknek szalag volt a kezükben – huszonnegyedikétől másodikáig? Akkor támaszt nyújtottak volna az elnöknek, hogy ezzel a szalaggal szembeállítsanak másikat. Az elnök és a tisztségviselők, tőlük telhetően, azon a sajtókonferencián védték a magyar Országgyűlés becsületét. Tetszett volna korábban jelentkezni ellendokumentumokkal, nem pedig hír-telenül hagyni az országot esetleg 8 napig, vagy ki tudja – egy sajtókonferencián elhangzottak nélkül – meddig, csak rágalomnak alávetve!
A magam részéről ennyit kívántam az elhangzottakhoz hozzáfűzni. (Taps.) Személyesen minden lépésemért vállalom a felelősséget, és egyetlen lépést sem tettem, hogy bárkinek az esetleges felelősségét eltussoljam. Az Országgyűlés tisztségviselőinek jegyzőkönyvi megnyilatkozását akkor én nem éreztem semmilyen értelemben gyanút keltőnek, a főügyészi nyilatkozatnak a félrehallás lehetőségéről szóló szavai – úgy gondolom – visszamenőlegesen sem teszik olyan leegyszerűsíthetővé a dolgot, mint ahogy a mostani megfogalmazásban a képviselőnő ezt tette.
Ami a szalag letörlésének ügyét illeti, e téren első perctől kezdve jeleztem az illető által sajnálatosnak és maga által is kárhoztatottnak mondott ténnyel kapcsolatos fenntartásaimat.
Ez ügyben állok tehát személy szerint minden vizsgálatnak elébe. Az ügy egésze kapcsán pedig fenntartom azt, amit bevezetőmben elmondottam. További nyilatkozatot a magam részéről csak hatósági felszólításra vagyok hajlandó megtenni.
Köszönöm a figyelmüket ebben a kérdésben. (Taps.) És most Jakab Róbertnénak adom meg a szót.
Napirend előtti felszólaló: Jakab Róbertné (MSZP)
