KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jakab Róbertné képviselőtársam! A Külügyminisztériumot is érintette az a napirend előtti felszólalás, amit Jakab Róbertné egyébként tökéletesen kitűnő európai szellemben elmondott a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok kérdéséről.
Legyen szabad ezzel kapcsolatban elmondanom azt, hogy én két ízben kértem találkozót a Matysa Slovenska vezetőitől. Mindkét ízben én ezeken a találkozókon – Losoncon és Pozsonyban – ott voltam. Nem rajtunk múlt, hogy ez a találkozás nem jött létre. Mi igenis tudjuk azt, hogy a nemzetiségi kérdés nem reciprocitás kérdése. Hogy igaztalan, embertelen és nem európai az a szabály, hogy én nem verem a te gyerekedet, ha te nem bántod az én gyermekemet. Nem ez az a politika, amit mi folytatni kívánunk.
Igenis meg óhajtjuk őrizni a magyarországi nemzetiségeket. Tudjuk azt, hogy ezek színt, ízt és értéket képviselnek, hogy ezek teszik olyanná Magyarországot, mint amilyen, és vétek volna, bűnös könnyelműség volna megengedni, hogy elveszítsék identitásukat. Ezért óhajtottuk kérni éppen a Matysa Slovenskát, hogy küldjenek ebbe az országba annyi könyvet, amennyit csak akarnak, annyi tanárt, amennyit csak akarnak; megfizetjük őket. Hogy mindent megtegyünk a magyarországi szlovákok identitásának a megvédéséért. Mert ez kutya kötelességünk, és ez egyszerűen az európai jó modor kérdése is.
Meg óhajtjuk teremteni – természetesen megintcsak nem a reciprocitás kedvéért – a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének a lehetőségét. Úgyhogy konskripció nélkül, nemzetiségbe való feliratkozás nélkül lehessen nemzetiségi listára szavazni minden ezután következő parlamenti választáson. Mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak véletlenül, hanem szervezetten is itt legyenek a nemzetiségeink a Parlamentben. Nem valamiféle kooptálás útján, mert az az idő elmúlt, amikor kincstárilag volt minden nemzetiségnek egy szervezete, és abból lehetett volna kooptálni. Hanem a szavazatok útján. És erre a lehetőséget a kormányzat meg kívánja és meg fogja teremteni.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ebben az országban és Európa minden országában a kisebbségek jogait védeni lehessen, mert ez Európába, ebbe az egységesülő Európába, ebbe a huszadik század végi Európába egyszerűen az egyik belépőjegy, az egyik belépti díj, hogy ezt meg kell adni. Mert ahogy megköveteli Európa, hogy elfogadja bármelyik országot, és mi igenis támogatói leszünk annak, hogy minden ország megtalálja a helyét ebben a korszerű Európában, hogy ne legyenek a határaink mellett sehol elszigetelt, magukba zárkózó, megkeseredett és lehetetlen országok, hanem csupa demokratikus ország vegyen minket körül; igenis ezt kívánjuk. Ehhez azonban az kell, hogy ahogy a parlamenti többpártrendszerű választást, ugyanúgy az önkormányzati szellemet, az emberi jogokat, és minden rendű és rangú kisebbség egyéni és kollektív jogait valamennyi ország biztosítsa. Mert ez az előfeltétele a modern Európába való bekerülésnek.
Ismételten hangoztatom: a Magyar Köztársaság Kormánya nem pusztán a nemzetiségi kisebbségek jogainak a biztosítását tartja elengedhetetlenül szükségesnek. Igenis azt akarjuk, hogy Európa valamennyi országában, így Magyarországon is a parlamenti és a politikai kisebbségnek a jövőben is minden joga meglegyen a véleményének a szabad kinyilvánítására. Azt kívánjuk, hogy a vallási kisebbségek is élhessenek jogaikkal, az etnikai kisebbségek is, és természetesen a nemzeti kisebbségek is. És ugyanezt kérjük, nem a reciprocitás kedvéért, hanem Európa kedvéért a szomszédos államoktól is. Tehát bennünk, a Magyar Köztársaság Kormányában minden szomszédunk kivétel nélkül készséges partnert fog találni, hogy mindezeket a tökéletesen természetes jogokat megadjuk. (Taps.)
