BORZ MIKLÓS (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a felszólalásom elején megpróbáljam a fejéről a talpára állítani a dolgokat.
Itt kérem arról beszéltünk eddig zömmel, tisztelet a kivételnek - a kivétel onnan jött (valakire rámutat) - hogy hogyan lehet egy hadsereget szétverni. Kérem, szeretném a figyelmüket felhívni a következőkre. A Varsói Szerződés rövidesen megszűnik. Tömbökön kívüli országgá fogunk válni. Ebből kifolyólag a védelmünket, a biztonságos védelmünket saját magunknak kell majd ellátnunk. Itt senkire, semmire nem támaszkodhatunk.
Szeretnék két szóval Király Béla képviselőtársamnak a gondolatára reflektálni, és felhívni a szíves figyelmét arra, hogy azzal szemben, amit 8 felfestett, hogy majd a Nyugat segít minket, ha megtámadnak; 1956-ban, amikor megtámadtak minket, a Nyugat nem segített. Ennek pont Király vezérezredes úr a legfontosabb tanúja. Tehát, kérem szépen, olyan hadseregre van szükségünk, amelyik az ország védelmét el tudja látni.
Itt beszéltek bizonyos alapvető emberi jogokról olyan célból, hogy a fegyver nélküli szolgálat, a polgári szolgálat alapvető emberi jog. Én szeretnék Önök előtt egy másik alapvető emberi jogot megvilágítani. Mégpedig azt, hogy Magyarország összes állampolgárának alapvető emberi joga, hogy biztonságos határok között éljen. Ezeket a biztonságos határokat pedig csak megfelelő erejű hadsereggel tudjuk biztosítani.
Kérem tisztelettel, szíveskedjenek körülnézni, hogy mi van a szűk környezetünkben. Adva van egy szomszédunk, amelyik vitatja az általunk elismert és a helsinki okmányban is rögzített határoknak az igazságosságát. Hadd ne nevezzem meg ezt a szomszédot, bizonyára tudják, hogy kire gondolok. Kérem, ezért szükség van erős hadseregre. Ebben a Parlamentben az évszázad első negyedében volt egy miniszter, aki olyan kijelentést tett, hogy: "Nem akarok katonát látni!" Meg is volt az eredménye Trianonban.
Viszont szeretném idézni korunknak egy igen tisztelt, nagyon nagy politikusát, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki azt mondta: attól még sohasem volt háború, hogyha egy ország fel volt készülve a háborúra, de attól már volt, hogy egy ország készületlen volt, és ez ingerelte az agresszort. Szeretném itt felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, ami most az elmúlt hónapokban történt. Volt egy ország a Közel-Keleten, amelyik hadsereg nélkül nem volt felkészülve a háborúra, és ez a nem felkészülés ingerelte az agresszort, és az agresszor letörölte ezt az országot a térképről; és az agresszor azt vallja, hogy ez az ő tulajdona. Tehát kérem, amikor a honvédelemről szavazunk, és a nemzet biztonságáról szavazunk, arra kérem a képviselőtársakat, hogy szíveskedjenek ezeket a gondolatokat is figyelembe venni.
Kérem szépen, egy másik dolog. Itt az igen tisztelt ellenzéki képviselők részéről, sokaknak a szájából elhangzottak olyan dolgok, hogy egyenlő jogokat kell biztosítani a fegyver nélküli és a polgári szolgálatnak a sorkatonákkal szemben. Hát kérem, ezzel egyetértek, egyelő jogokat kell biztosítani, természetesen. De kérdem én azt, mennyire van egyenlő joga annak a sorkatonának, aki egész nap a gyakorlótéren gyakorol, utána szolgálatba küldik, őrségbe küldik, azután amikor az őrségből visszatér a körletbe és lefeküdt pihenni, akkor gyakorlat szempontjából éjszakai riadót rendel el a laktanyaparancsnok. Ezzel szemben kérem a polgári szolgálatos ledolgozza a napi nyolc óráját, utána elmegy haza, átöltözik, elmegy diszkóba (derültség) vagy ha véletlenül nős, akkor elmegy családot alapítani. (Mozgás.) Mert ez is elhangzott.
Tehát kérem szépen, az a katona, az a polgári szolgálatos csak napi nyolc órát teljesít szolgálatot, szemben a napi huszonnégy órás szolgálatot teljesítő sorkatonával. Na, most ha az emberi jogokat nézzük, milyen érzés támad abban az ötvenkétezer sorkatonában, alá kérem becsülettel teljesíti a kiképzés által rárótt gyakorlatokat, éjjel-nappal harckészültségben van, míg a polgári szolgálatos urak, azok, kérem szépen, leteszik a munkát úgy, mint bármely munkásember, és utána élik a saját privát, külön bejáratú magánéletüket. Ebbe még beleértendő a szabad szombat és a szabad vasárnap és még egyebek is.
Itt tehát, kérem szépen, ha egyenlő mértékkel mérünk, a mértéket így kell megnézni!
Ezek után én azt kérem a tisztelt képviselőtársaktól, hogy azokat a gondolatokat, amiket elmondtam, tegyék magukévá, és ezt a törvényt szavazzák meg, mert ez a törvény igazságos, becsületes és jó törvény.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
