FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Nem először hangzik el ebben a Házban, hogy a Kormány a rendszerváltás elengedhetetlen részének tekinti a honvédelmi politika gyökeres átalakítását, a nemzeti alapokon álló védelmi doktrína kidolgozását. A munkálatok ütemes előrehaladásának is köszönhető, hogy a tisztelt Ház elé terjeszthetem a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Azt a javaslatot, amely a sorköteles idő átalakítását szolgálja. A fegyveres erők létszámának csökkentése, a kiképzés korszerűsítése lehetővé, demokratikus világlátásunk és a változó európai körülmények pedig szükségessé teszik, hogy a sorkatonai szolgálat 18 hónapról 12 hónapra csökkenjen. Ezért a jelenlegi törvényjavaslat- egy-két technikai módosítás kivételével - kizárólag a katonai szolgálati idővel, illetve annak következményeivel foglalkozik.
A jelenlegi, mostanáig érvényes törvény szerint a sorkatonai szolgálat ideje általában 18, az egyetemet és főiskolát végzett hallgatóké 12 hónap. Minthogy a törvény garanciális okokból a katonai szolgálat teljes időtartamát meghatározza, a sorkatonai szolgálati idő közvetlenül befolyásolja a tartalékos szolgálat törvényben megállapított idejét is. Eszerint 18 hónapos sorkatonai szolgálati időt letöltött hadkötelesek hadköteles korban - vagyis 55 éves koráig - további 10 hónapot, a 12 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítettek pedig 16 hónapos tartalékos katonai szolgálatot voltak kötelesek teljesíteni.
Az itt előterjesztett törvényjavaslat az állománykategóriánként különböző sorkatonai és tartalékos katonai szolgálati időt most egységesen állapítja meg. Lehetőséget erre a katonai kiképzés, illetve a tartalékos tiszt- és tiszthelyettes képzés korszerűsítése ad. Eszerint a jövőben minden hadköteles 12 hónap sorkatonai és 10 hónap tartalékos katonai szolgálatot köteles teljesíteni, azaz a szolgálat együttes időtartama 6 hónappal rövidebb lesz, mint eddig volt.
Közismert, hogy a fegyveres katonai szolgálat törvényben megszabott időtartama meghatározza a fegyver nélküli és a polgári szolgálat időtartamát is. Ennek az a magyarázata, hogy a honvédelmi törvény a haza szolgálata iránti kötelezettség valamennyi formáját egyenértékűnek tekinti, és ahol lehetséges, azok teljesítésére azonos szabályokat állapít meg.
Az általános jogegyenlőségből származó elv teszi indokolttá azt is, hogy ha a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai illetőleg a polgári szolgálatot teljesítő személyek jogai és kötelezettségei, illetve a személyükre háruló fizikai és pszichés megterhelések jelentősen különböznek egymástól, akkor ezt a különbözőséget a szolgálat teljesítésének módjára vonatkozó szabályok is fejezzék ki. Ez a magyarázata annak is, hogy bár az egyes szolgálati formákban az össz-szolgálati idő azonos, a folyamatosan letöltött szolgálat ideje mégis különbözik. Így a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a 18 hónap általános szolgálati idővel szemben a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők 24 hónapig látták, illetve látják el a sorkatonai szolgálati kötelezettségüket. Ezzel szemben tartalékos katonai szolgálati kötelezettségük csak négy hónapot tesz ki. A polgári szolgálatot teljesítők pedig folyamatosan töltik le egész szolgálatukat.
Az említett konstrukciót a jelenlegi törvényjavaslat is fenntartja. Így tehát a fegyver nélküli katonai szolgálat időtartama 15 hónap, amelyhez 2 hónap tartalékos katonai szolgálati idő csatlakozik, a polgári szolgálat ideje pedig 22 hónap, amelyet az ilyen szolgálatot teljesítő személyek folyamatosan töltenek le.
A törvényjavaslat bizottsági vitája során az említett elgondolásokkal kapcsolatban igen nagy számú módosító javaslat érkezett. A módosító javaslatok döntő többsége arra irányul, hogy a polgári szolgálat terheit a jelenlegi törvényszabályokhoz képest csökkentsék. Az új honvédelmi vezetés, tisztelt Ház, nagyra értékeli azokat a humanitárius szempontokat, amelyek a módosító javaslatokat indokolják. Szükségesnek tartja azonban leszögezni, hogy az állampolgárok közötti egyenlőség a kötelezettségek egyenlőségét is jelenti. Emiatt nem kíván különbséget tenni a hadköteles állampolgárok között. Így tehát mindaddig, amíg a fegyveres katonai szolgálat teljesítésének körülményei, a szolgálatot teljesítőkre háruló terhek jelentősen nem változnak, nem tud egyetérteni a polgári, illetve a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők terheinek csökkentésével.
Külön említést érdemel az a módosítási javaslat, amely a polgári szolgálat teljesítésének módját a katonai szolgálat teljesítéséhez hasonlóan javasolja megállapítani. Eszerint a polgári szolgálatnak is lenne olyan része, amelyet folyamatosan a sorkatonai szolgálatnak megfelelően kellene letölteni, és lenne olyan része is, amelyet a hadköteles egy későbbi időben, már előrehaladottabb életkorban egy vagy több részletben teljesítene.
E javaslat elfogadását sem jogi, sem garanciális szempontok alapján, sem pedig a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével nem lehet támogatni. A javaslat ellen szól - bármennyire meglepő is - a jogegyenlőség elve. Mint már említettem, a törvény egyik alapgondolata, hogy a hadköteles állampolgárokat, bármely szolgálati formában tesznek eleget katonai kötelezettségüknek, azonos mértékkel kell megítélni. A lelkiismereti meggyőződés szabadságának emberi jogként való elismerése nem jelentheti azt, hogy a hadköteles felmentést kaphat a haza szolgálata iránti kötelezettségek teljesítése alól. Másként szólva: akik teljesítik a haza fegyveres védelme Iránti kötelezettségüket, nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint azok, akiknek meggyőződése tiltja a fegyverfogást. Külön bizonyításra nem szorul, hogy aki fegyveres katonai szolgálatot teljesít, annak életkörülményeiben, emberpróbáló fizikai megterhelésekben és a katonai szolgálattal szükségképpen együtt járó lelki megterhelésekben többet kell elviselnie, mint aki családi körében maradva eredeti lakóhelyétől, baráti környezetétől el nem szakadva korábbi életformáját, szokásait megtartva teljesíti a polgári szolgálatot. Ennek a lényegi különbségnek megítélésünk szerint - továbbra is kifejezésre kell jutnia abban, hogy a polgári szolgálatot folyamatosan kell letölteni, teljesíteni. Ám a javaslat elfogadása ellen látszik szólni az ésszerűség is. A katonai szolgálat sajátosságaival szükségképpen együtt jár, hogy a szolgálatot megosztva kell teljesíteni, hiszen a hadköteles állampolgárnak a hadköteles kor végéig készen kell állnia arra, hogy szükség esetén fegyverrel védje meg a hazát.
A 20-23 éves korban megszerzett katonai szaktudás azonban az idő múltával szükségképpen elavul. Ezért elengedhetetlen, hogy életpályájuk későbbi időszakában családjuktól és munkahelyüktől távol, tartalékos katonai szolgálatot teljesítsenek. Ez korántsem olyan előnyös, mint ahogyan az első látásra tűnne. A polgári szolgálat megosztott teljesítését viszont ilyen szempontok nem indokolják. Nincs racionális indoka annak, hogy a polgári szolgálatot felnőtt fejjel, a család anyagi terheit növelve, a hivatásszerűen végzett munkát félbehagyva, előrehaladottabb életkorban teljesítse az, akinek lelkiismereti meggyőződésével nem fér össze a fegyveres szolgálat. Véleményem szerint ilyen kötelezettségek előírása legalább annyira hátrányos lehet a polgári szolgálatot teljesítőknél, mint amennyire az előnyösnek tűnhetne.
Végül fontos érv, hogy a polgári szolgálat megosztott teljesítését egyetlen európai vagy Európán kívüli demokratikus állam jogrendje sem ismeri. Nem ismeri éppen azért, mert ezekben az országokban is az előbb vázolt szempontokat mérlegelték.
Mindezekre tekintettel, tisztelt Ház, a Kormány és az új honvédelmi vezetés úgy véli, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban foglaltak elfogadását nyugodt szívvel ajánlhatja az Országgyűlésnek. Ezért a törvényjavaslatot - a bizottsági vita során elfogadott és általunk is támogatott módosítások figyelembevételével - egészében és részleteiben egyaránt elfogadásra ajánlom. Az ajánlás mellé hadd illesszek oda egy szerény kívánságot is: azt, hogy a tisztelt Háznak a magyar honvédelem ügyében soha rosszabb törvényjavaslattal ne kelljen foglalkoznia. (Taps.)
