GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hallottuk az előterjesztésben a többségi véleményt, hallottuk a kisebbségi véleményt, de úgy gondolom, hogy a felelősségteljes és szakszerű döntésünkhöz még jó pár gondolat van, amelynek végiggondolása hozzásegít ahhoz, hogy döntésünk tényleg megfeleljen az elvárásoknak. Azt tudni kell és látnunk kell, hogy évszázadokra visszamenve is a honvédség és a civil társadalom viszonya rendkívül meghatározó volt mindig a honvédség állapotára és a honvédség szerepére.
Mire is gondolok? Gondolok arra, hogy az elmúlt évtizedek, de inkább évszázad antidemokratikus, mai szemmel antihumánus és legkevésbé sem liberális társadalma egy olyan hadsereget kívánt meg magának és olyat is termelt ki magának, annak olyan működésével, ami abba szervesen illeszkedett. Szerencsére az események fölgyorsultak, olyan történelmi változások történtek Európában, de világszerte, leomlott a két katonai tömb közötti fal gyakorlatilag, Kelet-Európa demokratikusan átrendeződik. Mindenképpen egy teljesen más társadalmi, civil társadalmi környezetet ad és ez a más társadalmi civil környezet természetesen teljesen más szemléletű honvédséget kíván és teljesen más megítélését kívánja a civil társadalom részéről. És ez az, amiről szeretnék beszélni, különös tekintettel Wachsler Tamás előbbi hozzászólására.
Igen, amennyi negatívum rakódott évtizedek, évszázadok alatt a honvédségre teljes joggal, ahogy kialakultak annak a másodlagos negatív sallangjai gondoljunk arra a porosz szellemre, ami jellemezte a hadsereget, ami nem véletlenül volt -, azért volt, mert olyan volt a civil társadalom is. Ugyanakkor, valóban, egy liberalizált, demokratikus, mai kornak megfelelő naprakész hadsereg szellemének tükröznie kell ugyanúgy, jó értelemben, a mai kor követelményeit. De egy dolgot tudnunk és látnunk kell. Jelenleg - és akkor nem is szavaznánk honvédelmi törvényről - hadseregre szükség van. Ha hadseregre szükség van, akkor már csak azon vitatkozhatunk és azt taglalhatjuk, hogy milyenre van szükség és ez a mai modern társadalomba, demokratikus társadalomba hogyan illeszkedjék be és milyen legyen most akkor naprakészen a civil társadalom és a hadsereg viszonya. Hát mindenképpen olyannak kell lenni, hogy sokkal simulékonyabban beilleszkedjen a civil társadalomba, se negatív megkülönböztetés ne legyen, se pozitív. Tudjuk azt, hogy a hadsereg speciális liberalizált helyzetben volt a két világháború között, de a Szovjetunióban is az elmúlt évtizedekben privilegizált helyzetben volt, ami mindenképpen negatív megítélés alá esik. De ugyanígy negatív megítélés alá kell, hogy essen a liberalizálódás és a demokratizálódás kapcsán a hadseregnek egy bizonyos értelmű negatív megítélése.
Azt szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy amíg hadseregre szükség van - és ezt nem mi döntjük el most, még a mai, felgyorsult világban sem tudjuk megjósolni, hogy meddig -, addig a hivatásos állománynak a megbecsülése és társadalomban elfoglalt helye, úgyszintén a hadseregnek a megítélése és a társadalomban elfoglalt helye mindenképpen pozitív irányultságú kell legyen, természetesen megszabadulva mindazoktól a sallangoktól és az előbb említett porosz szellemtől és társadalomban betöltött szerepétől, ami a megelőző időszakokban mindenképpen negatív tendenciájú volt.
Mit értek ez alatt'? Ne csak azt sugallja ez a honvédelmi törvény, hogy rövidebb lesz a szolgálati idő; ne csak azt sugallja, hogy európaiságunkat jelképezve alternatív szolgálati lehetőségek vannak; de sugallja ezek mellett azt is ez a törvény, hogy igenis továbbra is, amíg van hadsereg, tisztelete és becsülete legyen a fegyveres szolgálatnak is - mert ez társadalmi követelmény és társadalmi elvárás -, sugallja azt, hogy a hivatásos szolgálatnak becsülete és tisztelete legyen a társadalomban. És ha ezt mind tükrözi ez a törvény, akkor úgy érzem, hogy meg fog felelni a kívánalmaknak.
Még egy gondolatot szeretnék hozzáfűzni, és azt hiszem, hogy ezt is figyelembe kell vennünk. Az elmúlt időszak politikai, és legfőképpen politikai megnyilvánulásai a világ felé, és még sokkal jobban a szomszédok felé, a környező országok felé nagyon sok félreértésre adtak alkalmat, és nagyon sok deklaráció félreértetődött. Nem azt eredményezte, amit a deklaráló szándékozott, sőt, mondhatjuk, számtalanszor talán szándékos félreértetődés is volt.
Legyen ez a honvédelmi törvény - amit most mi megszavazunk - szellemében egy sokkal igazabb üzenet és egy sokkal igazabb deklaráció a világ, de legfőképp szomszédaink felé. Hogy ezzel a honvédelmi törvénnyel Magyarországon egy olyan hadsereg fog működni, amely tiszteletben tartja a környék realitásait, soha többet nem nyúl fegyverhez igényeinek érvényesítésére, tiszteletben tartja az elfogadott határokat, tiszteletben tartja a katonai és politikai térképet környékünkön; és annak ellenére, hogy hadsereg van, minden körülmények között a legbékülékenyebben belesimul abba a liberális és demokratikus környezetbe, amely mindannyiunknak óhaja.
Úgyhogy legyünk akkor egy kicsit büszkék is arra, hogy ilyen törvényt tudunk hozni, és tényleg ezt az üzenetet messzebbmenően és jobban hallják a szomszédokban, mint az elmúlt egy-két évben oly sokszor félrehallott üzenetet. Köszönöm szépen. (Taps.)
