HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állam irányítása, a kormányzás bonyolult feladat, ezért felszólalásomat az a gondolat vezérli, hogy a nemzet sorsát befolyásoló kérdésekben a jövőben ne tévedjünk. Ilyen fontos kérdés megítélésem szerint a most tárgyalásra kerülő, a honvédelemről szóló 1976. évi törvény módosítása. A honvédelem a magyar nemzet életében, több mint ezer éves múltjában mindig sorsdöntő kérdés volt. Amikor elhanyagolták vagy rossz irányba terelték, akkor mindig nemzeti katasztrófákhoz vezetett, olyan nemzeti bukásokhoz, amelyek évtizedekre, sokszor évszázadokra visszavetették az ország fejlődését. Ezért a törvényjavaslat módosításakor ne csak az a gondolat vezessen mindig, hogy a békeidőben eltöltendő sorkatonai szolgálatot 18 hónapról 12 hónapra akarjuk leszállítani, ne csak az a gondolat legyen, hogy milyen időtartamú legyen a fegyvermentes szolgálat, jóllehet ezek nagyon népszerű, az országban nagyon sok családot érintő intézkedések lesznek - egyet is értek velük, és támogatom a törvényjavaslatot összességében. Úgy ítélem meg, hogy ezek a kérdések a honvédelmi törvénynek csak egy epizódja. A honvédelmi törvény eredeti, 1976. évi változata katonai szakértőink szerint több mint 25 ezer szóból álló dokumentum. Ebből a 25 ezer szóból az, hogy a fegyveres sorkatonai szolgálat békeidőben mennyi lesz, kb. 10 szóban szerepel. A többi 24 990 szó is nagyon fontos, a nemzet életét, a nemzet biztonságát, a nemzet polgárainak hétköznapjait alapvetően befolyásoló szavakról szól. Kiemelnék néhány példát: nagyon komoly korlátozásokat tartalmaz a 15. fejezet, amely az állampolgárok anyagi szolgáltatásaira vonatkozik, melynek értelmében az állam a honvédelem céljaira kisajátíthat bármilyen ingatlan vagy ingó magán- és köztulajdonokat. Beszélhetünk a 18. fejezetről is, amely azokat a rendkívüli intézkedéseket tartalmazza, amely a rendkívüli állapot idején lényegében azonos az alkotmányos jogok felfüggesztésével, a rendeleti úton történő kormányzással. Mindezeket csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem a honvédelmi törvény súlyát, jelentőségét, összetettségét.
Nézzük tovább a problémát! Az 1976. évi honvédelmi törvény - mint ma már hallottuk -1989-ben kétszer, 1990-ben pedig egyszer már módosításra került. Ezek a módosítások az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Magyar Honvédség parancsnoka, a honvédelmi miniszter jogkörével, kötelmeivel foglalkozik. Továbbá az ez idáig végrehajtott módosítása kiterjedhet az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeiben a honvédelmi oktatással kapcsolatos részek törlésére, valamint a hadkötelesek békeidőben történő szolgálatán belül a polgári szolgálat bevezetésére is. Ezek a módosítások alapvetően helyesek voltak, de nincsenek összhangba hozva a törvény további részével.
Ma a honvédelmi törvényünk olyan - és ma már számtalan hasonlatot hallottunk, hadd mondjak egyet én is -, mint egy rosszul begombolt, foltos mellény. Most még a Deák Ferenc-i mondás sem igaz, miszerint a rosszul begombolt mellényt teljesen ki kell gombolni és újra begombolni. Most új mellényt kell csinálnunk. Ezért a továbbiakban inkább a gondolataimat a készülődő új törvényhez szeretném elmondani.
Tisztelt Képviselőtársaim! A teljes átgondolás, illetve az új törvény megalkotására vonatkozó koncepció kialakítására javaslatom a kővetkező: a törvénynek nyelvezetében, terminológiájában egységesnek kell lennie. A törvény jelenlegi állapotában terjengős, nem elég konkrét. Ilyen bíráló, jogos megjegyzéseket ma már hallottunk itt. Javaslom: egyértelműen meg kell fogalmazni a törvényben a Magyar Honvédség, a fegyveres erők és testületek, a honvédelem egész rendszerének irányítási struktúráját. Ezen belül világos módon tisztázni kell az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a honvédség parancsnoka és a honvédség vezérkari főnökének jogait, kötelességeit, a honvédelem irányítási rendszerében, mégpedig külön-külön: békében, szükség-, illetve rendkívüli állapotban, hadiállapotban. Meg kell határozni a rendkívüli állapot és a hadiállapot elrendelésének pontos feltételeit, összhangba hozva a Magyar Honvédség különböző fokozatú harckészültségi állapotainak bevezetésére vonatkozó, jelenleg még érvényben lévő előírásokkal.
Ezért javaslom: létre kell hozni egy szerkesztő bizottságot, amely záros határidőig terjessze elő a teljesen újrafogalmazott honvédelmi törvénytervezetet, és a szerkesztő bizottságban a honvédelmi és belügyminisztériumi kijelölt szakembereken kívül szerepeljenek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia megfelelő szakemberei is.
Tisztelt Ház! A honvédelem fontosságára, egy jó honvédelmi törvény szükségességére még egy szempontból szeretnék rávilágítani. Ma már egyértelmű, hogy nem azért van szükség hatékony honvédelemre, ütőképes haderőre, mert támadó szándékaink lennének, nem állunk szemben az úgynevezett burzsoá imperializmus falra festett fenyegető fantomjával sem, viszont biztosítani kell minden olyan közelebbről megnyilvánulható kalandor agresszióval szemben az országot, mint amilyen a közelmúltban Kuvaitot érte. Ne adj' isten, ha ilyen előfordulna, akkor katonailag senki sem védene meg minket. Következésképpen: azon lehet vitatkozni, hogy békében milyen időtartamúak lehetnek a katonai szolgálat különböző formái. Egy azonban biztos. Békében is olyan méretű és modernül felszerelt haderővel kell rendelkezni, ami az ország védelmét, határainak sérthetetlenségét annyi ideig tudja biztosítani, amíg adott esetben a különböző nemzetközi garanciákat nem érvényesíti.
Ezért a békeidőben meglévő haderőn kívül új honvédelmi törvény kell. Ezért javaslom az új törvény kidolgozása mellett, hogy Magyarország állítson fel hivatásos haderőt. Ez a magyar politikai gondolkodásmódtól nem áll távol, hiszen már 1715-ben a VIII. törvénycikkben az ország rendjei kimondták, hogy "állandó sereget kell felállítani". Tisztelt Ház! Ha már akkor szükségesnek tartották az őseink, mennyivel szükségesebb ez a jelenben, midőn a hadvezetés újabb módja és a hadtudományok fejlődése nagy erők összpontosítását és egységes működését igényli, de a régi modorú rendszert egyáltalán lehetetlenné teszi. Hajdan, ha két hatalmasság hadat üzent egymásnak, hónapok múltak el, míg seregeiket a harctérre vezették. Akkor még országgyűléseket is lehetett tartani a háború megüzenése és megkezdése között. "Most is harcképes seregnek kell mindig készen állni, mert még időnk sem volna a háború fölött tanácskozni." Ezeket a mondatokat a magyar Országgyűlésen 1867-ben Deák Ferenc mondta el. Ezért most én is az állandó, hivatásos hadsereg felállítását javaslom a haza érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
