KIRÁLY BÉLA (független)
KIRÁLY BÉLA (független)
KIRÁLY BÉLA (független) Nem azok részéről. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam nevében beszélek, nem hatalmazott fel a függetlenek csoportja, hogy beszéljek.
Én azt szeretném, ha az egész vita egy dologra koncentrálódna, a szolgálati idő megállapítására, és tovább kellene menni, nem szabadna elmerülni apróságokban. De ha egyszer a honvédelem és a biztonság alapkérdéseit fölvetettük, beszéljünk egy pár percig erről.
A biztonság és a védelem alapja nem a tankok száma, hanem szilárd társadalom, szilárd gazdaság, szilárd és köztiszteletnek örvendő kormány. Ebből adódik a hadsereg öntudata is. Jogból ered a kötelezettség. Csak ezek után, ha ezen a három téren szilárdságot élvez a társadalmunk, csak akkor következik a honvédség, a hadsereg kérdése. Ha ezen a három téren, a társadalmunk, a gazdaságunk és a kormányzatunk szilárdsága terén Európa bizalmát és tiszteletét érezzük, akkor, ha valaki agressziót követ el ellenünk, Európa mellettünk áll. De még inkább azt mondhatnám: ha Európa ezt a három tényezőt tiszteli, senki sem meri venni magának a bátorságot, hogy agressziót kövessen el ellenünk. Ha pedig mégis agresszió történne, akkor egy kis, öntudatos, a lehető legnagyobb hazafias szellemmel eltöltött modern hadseregre van szükségünk.
Ha a honvédségről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a remélhetően mindig jobban békéssé változó Duna-medencéből ki kell tekintenünk. Arra kell a honvédségnek fölkészülni, hogy minél többször álljon őrt a szabad világ más katonáival békefenntartóként ott, ahol a békét veszélyeztetik. Ebbe tartozik Irak kérdése is. Örömmel vettem, hogy holnap a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság közösen tart ülést, amelyen ezt a kérdést megbeszéljük.
Ismétlem: a honvédségnél elsősorban a szellem számít, és egy magas, harcias szellem csakis arra alapítható, hogy ha a társadalom, a gazdaság és a kormányzat szilárd. Ezen belül tehát arról van szó, hogy a honvéd csak egyenruhába öltözött polgár, tehát a honvédségi szolgálaton belül ugyanazok a jogok és tisztelet illeti meg, mint a polgárt, a társadalom más területét.
Mi a helyzet ma? Megmondom őszintén, kritikákkal élhet az Országgyűlés a honvédség mai állapotával kapcsolatban. Minél többet tartok kapcsolatot honvédségi alakulatokkal, annál inkább az az érzésem, hogy a honvédség ma egy fejre állított piramis. Rengeteg törzstiszt és tábornok van, és csak egy körzetben, ahol megválasztottak, hét olyan századot találtam, amelyiket hosszú időn keresztül őrmester parancsnokolt. Olyan alakulatban, ahol a tisztikar és a honvéd együtt, mint család él, ott nincsenek fiatal tisztek. Ezrével menekülnek a fiatal tisztek a honvédségből, mintha süllyedő hajóról menekülnének.
Meg kell mondanom, azt sajnálatosnak tartom, hogy ezekkel kapcsolatban olyan intézkedések történnek, amelyekben a kormányzat és az Országgyűlés között nincs kellő dialógus, megbeszélés. Hadd mondjak valamit, ami ugyan nem a legdöntőbb kérdés: meg voltam döbbenve, amikor miniszteri rendelettel eltörölték a legszebb szót, amit a magyar nyelv kitermelt, a "bajtárs"-at. Ezt a szót le sem lehet fordítani semmilyen más nyelvre, ez egy tipikus terméke a magyar szabadságharcoknak. Most "úr"-nak kell szólítani a tiszteket, csak a honvédet lehet "bajtárs"-nak szólítani.
Azután egy másik, nagyon kis jelenség, de megint a konzultáció teljes hiányát mutatja. Hadd mondjam be itt előre, hogy én egyáltalán nem szégyellem, hanem büszkén mondom, hogy hivatásos tisztként szolgáltam a honvédségben a két háború között. De hogy ennek a jelvényeit, rangjelzéseket és így tovább, visszahozzuk-e vagy sem - mint ahogy suba alatt egy alakulatnál, valami őralakulatnál ezeket a jelvényeket látjuk -, ez olyan kérdés, amitől a kormányzatnak konzultálni kell az Országgyűléssel.
Mi a teendő?
Azt javaslom, hogy minél hamarabb menjünk ezen a törvényen keresztül, szállítsuk le a szolgálati időt, és bízzunk a Honvédelmi Minisztériumban, hogy megint velünk való konzultáció alapján előkészít egy szabad társadatomnak, egy szabad Kormánynak való új honvédelmi törvényt.
Vagy hiba lenne az, ahogy most ez a törvényjavaslat áll, hogy az érvénybe lépéstől csak azokra érvényes, akik augusztus óta vonultak be. Azok a honvédek, akik most idenéznek erre az Országgyűlésre, akik már nem tudom, tizenhányadik hónapja szolgálnak, meg vannak róla győződve, hogy leszerelhetnek. Azt mondják nekem, igen, ezzel a honvédségnek a szakképzettsége csökkenni fog. A honvédség szakképzettségénél ezerszer magasabb a honvédek szelleme.
Az a javaslatom tehát most, az utolsó pillanatban, hogy a törvény legyen érvényes a kihirdetése napjától azokra is, akik már leszolgálták a 12 hónapot, tehát azokat szereljük le. (Taps a bal oldalon. )
A honvédelmi bizottság, és biztos vagyok abban, az Országgyűlés minden tagja örömmel és nyíltan áll a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére. És mégis suba alatt készítik elő az úgynevezett új doktrínát, majd amikor készen van, akkor kapjuk az asztalra. Miért nem vonja be a Honvédelmi Minisztérium a honvédelmi bizottságot és az Országgyűlés többi tagjait, miért nem bocsátja társadalmi vitára, hogy mi legyen velünk, hogyan legyen a honvédség igazán a nemzet hadserege egy totalitárius hadseregből? Társadalmi vitára van szükség a honvédség minden kérdéséről, jelvényétől a hivatásáig. (Kis taps a bal oldalon.)
Előlegezzen az Országgyűlés bizalmat a tábornokoknak és az ezredeseknek, és a tisztikarnak általában. Nagy nyugtalanság van a tisztikarban, hogy bé-lista, vagy ez, az következik. Az Országgyűlés foglaljon állást, hogy igenis bízik a tábornokoknak és a tiszteknek a hazafiságában, tisztességében, kötelezettségteljesítésében. De várjuk el tőlük azt is, hogy minden nap, minden héten, minden hónapban érdemeljék ki ezt a bizalmat. S mivel lehet legjobban kiérdemelni? Eltekintve a szakképzettségtől, tökéletes és fegyelmezett szolgálattól, eggyel: tanítsák a honvédeket hazaszeretetre. Tanítsák a honvédeket nemzeti öntudatra, műveljék őket. Vegyék figyelembe, hogy a honvéd fegyveres állampolgár, és ha ezt a tisztikar is és a honvédség is megérti, akkor mindenféle új doktrínán és mindenféle hirtelen kiadott rendelkezésen túl a honvédség fokozatosan a nemzetnek olyan hadserege lesz, amire büszkék lehetünk. Köszönöm. (Taps.)
