ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kétperces hozzászólásra kértem lehetőséget. A Csurka István képviselőtársunk által elmondottakkal kapcsolatosan hosszabb ellenérveinket majd mások fogják kifejteni, én csak most itt melegében szeretnék néhány megjegyzést tenni, hogy ne lebeghessenek itt csak úgy fölöttünk azok a kijelentések, amik elhangzottak, hanem kapcsolódhassanak össze másokkal is.
Először is azt szeretném leszögezni, hogy azért kértem csak két percet, mert úgy gondolom, hogy ez a vita, ami ma itt folyik, az a honvédelmi törvény módosításáról szól, nem pedig a majd később megalkotandó katonai doktrínáról, ami különböző kérdés attól, amiről most itt szó van. Mégis szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egyfelől örülünk annak, hogy nemcsak egyfajta elgondolás létezik Magyarországon a később kialakítandó doktrína természetét illetően, mert ha jól értem, Csurka István egyértelműen a Thatcher-féle doktrínának a híve, amely azt mondja, hogy csak akkor lehet ó külpolitikát csinálni, hogyha kellő erő áll mögötte, lehetőleg katonai erő. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagy ország esetében természetesen egy fölvállalható álláspont. Nem hiszem, hogy a mi álláspontunk egyeznék ezzel, mert a mi frakciónknak az álláspontja, mi úgy gondoljuk, hogy ilyen doktrínára nem épülhet Magyarország védelme. Magyarország soha nem lesz képes sajnálatos módon magát megvédeni. Másfajta alapelvet kell találnunk a doktrínának, a károkozás mértéke és a támadással szerezhető előny közötti különbség, tehát általunk, a védekező erő által okozható kár és a támadó által szerezhető előny aránytalanságára kell építeni az elgondolásunkat. Ez nem azért van így, mert a FIDESZ szereti ezt a doktrínát, hanem azért, mert a helyzetünkből ez következik, és ezzel meg kell békélnünk, nem tehetünk mást. Ehhez képest kell kialakítani a mi hadseregünket, nem pedig a vágyainknak megfelelően.
Másfelől, rokonszenves az, amit Svájcról mondott Csurka István képviselőtársam, bár mi inkább az osztrák dolgot, az osztrák elgondolást szeretjük, mert Svájcban, ahogy mi szoktunk magunk között fogalmazni, sokat macerálják a fegyvert otthon tartókat. Ausztriában a regula olyan, hogy ritkábban kerül erre sor, és ez inkább a mi ízlésünk szerint való, de alapvetően nem zárkózunk el ennek a megfontolásból sem.
Ugyanakkor határozottan ellent kell mondjak Csurka István képviselőtársamnak a tekintetben, miszerint Magyarországon az állampolgárok a haza szempontjából olyanfajta megkülönböztetés alá esnek, miszerint aki fegyveres szolgálatot vállal, az értékesebb, aki nem vállal, az értéktelenebb. Csurka Istvánnak volt egy olyan mondata, amelynek első fele úgy hangzott, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is az az értékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy valaki vállal-e fegyveres katonai szolgálatot vagy nem. Nagyon sok más elemből tevődik ez össze, tehát ezzel nem értünk egyet.
A FIDESZ parlamenti frakciójának számára azok az emberek, akik nem hajlandóak fegyvert fogni, ugyanolyan értékes polgárok, mint azok, akik mi vagyunk, akár én személy szerint vagy bárki a frakciónkból, aki fogott fegyvert és leszolgálta a maga 18 hónapját, van, aki a 2 évét is.
A nevelés kérdéséről nem szeretnék itt szólni, erről majd egy másik képviselőtársam fog újból beszélni. A mi elgondolásaink szerint a nevelésnek nincsen helye a hadseregben, bármilyen természetű lenne is az. A szocializációt kell lehetőleg olyan körülmények között lehetővé tenni vagy lebonyolítani, folyását engedni ennek a hadseregben, ami kedvező személyiségjegyek kialakulását segíti elő egyfelől, másfelől nem zárkózunk el annak megfontolásától, hogy oktatni szükséges-e az oda bekerült fiatalokat. Úgy gondoljuk, hogy szükséges. Sajnáljuk, hogy Magyarországon még nem vagyunk abban az állapotban, mint Norvégia, ahol a bevonult katonákat angol nyelvre okítják. Nálunk másfajta szakképzettség és írni-olvasni tudás az, ami elsősorban elsajátításra szorul. Ezt a fajta oktatást támogatjuk, de a nevelésnek, bármilyenfajta nevelésnek helyét nem találjuk, nem látjuk a hadseregen belül.
Köszönöm szépen. (Taps.)
