SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Csak üdvözölni lehet, hogy a Kormány egy méltán népszerű, rendeletileg már 1989-ben bevezetett gyakorlat törvényre emelésére nyújtott be javaslatot, amely a katonai szolgálati idő csökkentését irányozza elő.
A javaslat jól illeszkedik egy olyan gyökeres haderőreformhoz is, amely megfelelne a hazai és az európai változásoknak. A kibontakozó európai egyesülési folyamat, valamint a Varsói Szerződés szétesése lehetővé teszi egy valóban nemzeti érdekeket szolgáló hadsereg kialakítását, figyelembe véve az ország földrajzi helyzetét és nem utolsó sorban gazdasági lehetőségeit.
Meggyőződésem, hogy hazánk függetlenségét és biztonságát okos, megfontolt kül- és honvédelmi politikával tudjuk csak biztosítani. Ezért kell kifejeznem aggályaimat az olyan félreérthető nyilatkozatokkal kapcsolatban, amelyek a szomszédos országokban fenyegetettségi érzést válthatnak ki. Hazánk biztonságpolitikájának az utóbbi években kialakultak bizonyos alapjai és bizonyos eredményei. Úgy gondolom, ezen a területen a Kormánynak nem kell hivatkoznia arra, hogy nehéz örökséget vett át.
A honvédelmi törvény módosításával kapcsolatban - annak céljával egyetértve - szeretném megjegyezni, csatlakozva azokhoz, akik ugyanezt már más törvények vitájában is felvetették, hogy a törvényhozásnak ez a módja lényegében sérti a tisztelt Házat. Ha az Országgyűlés csupán egy-egy kiragadott részletkérdés szabályozására fordítja figyelmét, akkor nem tesz egyebet, mint asszisztál az illetékes minisztériumnak, amely így a régi típusú rendeletalkotást emeli törvénykezési szintre. Ha ugyanis végigtekintünk a hatályos szövegen, akkor láthatjuk, hogy az tele van összefüggéseit, célját, értelmét vesztett rendelkezésekkel, illetve ellentmondásokkal, s ezen csak némiképp javíthatnak Wachsler Tamás képviselőtársam javaslatai.
Ami a saját módosító javaslataimat illeti, azok az alkotmány 70/A §-a szellemében születtek, amely alapján nem lehet megkülönböztető törvényeket alkotni. A törvényeknek mindenkor az állampolgári jogegyenlőségen kell alapulniuk. Épp ezért nem tartom elfogadhatónak, hogy akár a fegyver nélküli vagy akár a polgári szolgálatot választó fiatalokra a törvény hátrányos rendelkezéseket alkalmazzon. Meggyőződésem, hogy a haditechnika fejlődése egyre inkább szükségessé tesz olyan szakszolgálatokat, amelyeknél csak közvetlen önvédelemből válhat szükségessé a fegyverhasználat, s ezért nem indokolt a fegyveres kiképzés. Tekintettel arra, hogy, a fegyver nélküli szolgálatra - a fegyveres kiképzés, illetve az ezzel járó kötelezettségek kivételével - ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a fegyveres szolgálatra, jogsértő lenne ezért hosszabbra szabni a szolgálati időt.
A tapasztalat az, hogy két éve, mióta erre törvényes lehetőség van, a bevonulóknak csak igen kis hányada választja ezt a szolgálati formát. Ezért indokolatlan a honvédelmi tárca azon aggálya, hogy tömegesen választanák a katonai szolgálatnak ezt a módját, veszélyeztetve ezzel a haderő ütőképességét.
Ugyanez vonatkozik a polgári szolgálatra is. Ezért a polgári szolgálatot is olyan módon kell szabályozni, hogy annak semmilyen diszkriminatív jellege ne legyen, és világosan kitűnjön belőle a polgári szolgálat egyenértékűsége a katonai szolgálattal. Ez állna összhangban az Európa Tanács ajánlásával is, amiről Mécs Imre és Wachsler Tamás képviselőtársaim is beszéltek.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a korábbi rendszerben mindazokat, akik megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot, polgári per útján elítélték, amely viszont nem mentesítette őket a kötelezettség alól.
A demokratikus átalakulás folyamatában először 1989-ben nyílt arra lehetőség, hogy azok a fiatalok, akik lelkiismereti okokból tagadják meg a fegyveres szolgálatot, polgári szolgálatot teljesíthetnek. Ez a szám 1989-ben 219 fő volt. Véleményem szerint az egyes szolgálati formák jellegének és nehézségének közelítése a kormányzat és a katonai vezetés feladata, nem pedig a törvényhozásé.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a szociális hálózat jelenlegi színvonalának puszta megőrzéséhez is sok ezer ember további munkájára lenne szükség. Nincs pénz, nincs ember, a helyzet egyre rosszabb. A polgári szolgálatosok enyhíthetnének a szociális gondokon, a betegek, az ellátatlanok, az öregek szolgálatán. A fegyver nélküli és polgári szolgálat kiterjesztése az általános nemzetközi tendenciának is megfelel. A hadseregben ugyanis folyamatosan növekszik, lassan a 70 százalékot is meghaladja az olyan szolgálat, ahol nem szükséges fegyver. Ilyen a katonai infrastruktúra, mint például a közlekedés, hírközlés, a számítástechnika, a meteorológia, hadtápszolgálat, az egészségügy stb. Ezeken a területeken a polgári szolgálatra behívottak természetesen honvédelmi tartalmú felkészültséget is szerezhetnek.
Végül szeretném megindokolni javaslatom azon részét, amely a 6 hónapos tartalékos szolgálati időre vonatkozik. A 18 hónapos össz-szolgálati idő összhangban állna az ország szűkös anyagi helyzetével és ésszerű mértékű tartalékos behívást tenne lehetővé. Kiküszöbölné az eddig tapasztalható üresjáratokat, a gyakorta panaszolt látszattevékenységet, emelné a tartalékos kiképzés rangját, mert arra szorítaná a katonai vezetést, hogy csak olyan mértékben foglalkoztassa a tartalékos állományt, amelyet a haditechnika fejlődése megkíván, vagy olyan esetekben, amikor ezt az ország érdeke szükségessé teszi. Mindezekre maximálisan a hat hónap elegendő lenne. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék javaslataimnak gazdasági és társadalmi vonzatát.
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném bejelenteni, hogy az alkotmányügyi bizottság 574-es szám alatt benyújtott módosító javaslatát elfogadom, így a saját 550-es számon benyújtott módosító javaslatomat visszavonom. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
