WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetve az ezzel módosítani kívánt honvédelmi törvény a FIDESZ számára rendkívüli fontosságú, hiszen egyrészt tagságunk és választóink tekintélyes része még a sorkatonai szolgálat előtt vagy alatt áll, másrészt már csak korunknál fogva ás nekünk vannak valószínűleg a legelevenebben élő emlékeink a letűnt rendszer hadseregéről.
Értesülvén arról, hogy a Kormány beterjeszti a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, különös gonddal olvastuk végig a szöveget. amelynek végeztével ismerős érzés kerített bennünket hatalmába. Ezen persze nem is csodálkozhatunk, hiszen az eredeti honvédelmi törvényt - mint tudjuk - 1976-ban fogadták el. Mégis eléggé riasztó napjainkban egy olyan törvényt e Házban tárgyalni, amelynek filozófiai kiindulópontja a totális állam totális hadserege volt, és amely kiindulópontokat a Kormány által beterjesztett módosító törvényjavaslat csak tüneti kezelésben részesíti.
Ebben a vitában a társadalmi és gazdasági élet minden szférájának az a feladata, hogy a mindenható állam akaratát kiszolgálja, alárendelve magát nem utolsósorban a hadsereg érdekeinek. Mondanom sem kell, hogy szívesebben tárgyalnánk most itt egy új szemléletű honvédelmi törvényt. Ez persze nem kritikai megjegyzés, hiszen megértjük, hogy a minisztérium rendelkezésére álló hét hónap alatt nem tudott új törvénytervezetet előkészíteni, hiszen olyan halaszthatatlan dolgokkal kellett vezetőinek kezdetben foglalkozniok, mint az irredenta emlékmű újjáépítése, az új egyenruha-koncepció kidolgozása és az új díszmenet bevezetése és így tovább. (Derültség.)
Törvénymódosítási javaslattal állunk tehát szemben, nem kívánunk ezért ennek keretein túlterjeszkedni. Alapvető, a törvény szerkezetét érintő kérdésekkel tehát nem foglalkoztunk, pedig megkockáztatom, hogy ez a 76-os törvény úgy rossz, ahogy van!
A Kormány koncepcióját tiszteletben tartva tehát két csoportba sorolhatók módosító javaslataim. Egy részük a 12 hónapos szolgálati idő bevezetésével kapcsolatos változásokhoz, valamint az alternatív szolgálati formák szabályozásához kötődik, más részük pedig a jogi és politikai rendszerben beállt változásokkal kívánja összhangba hozni a honvédelmi törvényt addig is, amíg a Kormány be nem terjeszti az újat.
Javaslatainkban természetesen igyekeztünk azt a felfogást érvényre juttatni, amelynek, véleményünk szerint, az új honvédelmi törvényt jellemeznie kell majd, és amely az eddigi gyakorlattal szöges ellentétben szabályozná egy - szerencsére - most már demokratikus állam és annak hadserege kapcsolatát.
Realitásként fogadjuk el azt, hogy a hadseregre szükség van, ha különösképpen nem is örülünk neki. Azt azonban sem eddig, sem ezután nem fogjuk elfogadni, hogy honvédelmi kiképzés és nevelés ürügyén fiatal emberek ezreit forgassák ki alapvető jogaiból, alázzák meg emberi méltóságában, mint ahogy azt az elmúlt években majd mindannyian megtapasztalhattuk.
Szilárd meggyőződésünk, hogy az alapvető emberi jogok oszthatatlanok, ezeknek a társadalmi élet minden szférájában, a társadalom és az állam minden intézményében érvényesülniök kell. Ezek a jogok tehát nem a kötelességek teljesítésének jutalmaként illetik meg egy demokratikus berendezkedésű állam polgárait. Ennek megfelelően ideje volna már, hogy a magyar honvédség is azt a helyet foglalja el a társadalomban, amely hasonló nagyságú, bejáratott demokratikus rendszerű országokban szokásos. Nem az állam gazdasági erőfeszítéseinek oka, ürügye és végső célja, nem ultima ratio a politikai küzdelmekben, hanem az ország szuverenitásának legfőbb biztosítéka! A leghatékonyabb védelem - szerintünk - egyébként is a jó külpolitika!
E kitérő után áttérek legfontosabb módosító javaslataim ismertetésére.
A 2-es számú javaslatom a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartamának 12 hónapra, tehát a fegyveres szolgálattal megegyező időtartamra való csökkenését célozza. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznám hogy most nem a polgári szolgálatról, hanem a fegyver nélküli szolgálatról beszélek.
A szolgálati idők arányának megállapításánál kétféle megfontolás vezette a törvény szerkesztőit. A jogi érv úgy szól, hogy egyik szolgálati formát választók se kerüljenek hátrányos helyzetbe a többiekkel szemben. Ez többek között azt jelenti a törvényalkotók logikája szerint, hogy a nehezebb, kedvezőtlenebb formára vállalkozóknál hosszabb időt szolgáljanak azok, akik könnyebb szolgálatot teljesítenek.
Véleményünk szerint e szolgálati formánál ez az érvelés semmiképpen nem állja meg a helyét. A fegyver nélküli szolgálat ugyanis semmivel nem könnyebb, mint a fegyveres. Ezek a katonák ugyanúgy laktanyában laknak, egyenruhát hordanak, ugyanolyan gyakran, illetve ritkán mennek haza, mint fegyveres társaik és így tovább. Azt gondolom, ebben az esetben a miniszter úrnak az az érvelése sem állja meg a helyét, amelyet a civil szolgálatnál a tartalékos jellegű szolgálat bevezetése ellen hozott fel, hiszen a fegyver nélküli katonai szolgálatnál már a jelenlegi törvényben is van tartalékos jellegű szolgálat.
A másik érv úgy szól - és ezt akceptálni kell -, hogy nem szabad veszélyeztetni a magyar honvédség harci erejét, hadra foghatóságát, a Magyar Köztársaság védelmi képességét. Gyakorlati érvre gyakorlati válasz: az a 700-800 fiatalember, aki erre vállalkozik - ezek szinte kizárólag a nazarénus egyház tagjai -, remélhetőleg nem rengeti meg alapjaiban a Magyar Köztársaság biztonságát.
A harmadik javaslatom a polgári szolgálat időtartamára tesz javaslatot. Az emellett szóló érveket majd Rockenbauer Zoltán frakciótársam fogja elmondani.
Nagyon fontos elvi kérdést érint a 8-as számú módosító javaslat. Az alternatív szolgálat engedélyezésénél hatáskörrel rendelkező hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoknak a kérelem elbírálásánál jelenleg egy bizottság nyújt segítséget. Ez a pedagógusokból, pszichológusokból, esetleg papokból és kivételesen sem gondolatolvasókból álló grémium hivatott arra, hogy az alternatív szolgálatra jelentkező fiatalember lelkiismeretét - úgymond - megvizsgálja.
A Honvédelmi Minisztérium általam igen nagyra becsült képviselője hangsúlyozza, hogy ez a bizottság nem a lelkiismeretet, hanem a lelkiismereti ok megalapozottságát vizsgálja. Megvallom őszintén, nem látok a két fogalom között különbséget. Nem is értem, hol máshol lehet keresni lelkiismereti okot, mint a lelkiismeretben, és hogyan lehet lelkiismereti okot vizsgálni a lelkiismeretben való vájkálás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen nehezen körülhatárolható és még nehezebben ellenőrizhető kritériuma van az alternatív szolgálatok engedélyezésének, akkor az ilyen szolgálatok teljesítése nem igazán a lelkiismeret, hanem egyszerűen az intelligencia kérdésévé válik, tudniillik az teljesíthet alternatív szolgálatot, aki elég intelligens ahhoz, hogy átverje a bizottságot. (Derültség.)
Összefoglalva: ellenőrzik a bizottság létét elsősorban elvi alapon, mert a lelkiismeret mindenkinek a legbensőbb magánügye, ezért e kérdésben számítok minden, a lelkiismereti szabadságot komolyan vevő képviselőtársam szavazatára. Remélem, a corpus megszavazása után a tisztelt Országgyűlés nem esik még egyszer abba a hibába, hogy gyakorlatiasnak tűnő szempontok előtérbe helyezése miatt vet el nagyon fontos, alapvető emberi jogokat védő elveket, és engedjék meg, hogy itt idézzem a miniszter úrnak a bizottsági meghallgatáson az emberi jogokról elmondott gondolatait: "Tudom, hogy ez a szabad demokratáknak és a FIDESZ-nek különösen fontos programpontja, és már a választások előtt is és amióta egyáltalán politikai pártként működnek, napirenden tartják ezt a kérdést teljesen jogosan." Véleményem szerint ki kell dolgozni sürgősen azokat a vonatkozó jogszabályokat, amelyek egyszerűen akár katonai utasítások részeként is már tehetnek ebbe az irányba lépéseket.
Jogosak, rendezni kell őket, röviden ennyit, az összes emberi jogra vonatkozó kérdést a hadseregen belül is. Ellenezzük továbbá a bizottság létét gyakorlati okokból is, mert itt visszaélésekre ad okot, nem ellenőrizhető és a rossz emlékű abortusz bizottságok gyakorlatára emlékeztet. Továbbá, mert megszüntetésük nem veszélyezteti a honvédelmet, hiszen ha elfogadják az eltérő szolgálati időket - és legnagyobb sajnálatunkra úgy tűnik, hogy így lesz -, az önmagában éppen elég erős szűrő. Mert Európa számos országában nincsen ilyen bizottság és mégis megmaradt a hadsereg. Hogy csak pár példát mondjak, itt van például Belgium, Dánia, Finnország, Portugália vagy a nagyobbak közül Franciaország és Németország. És végül azért, mert szemben áll az Európa Parlament Mécs Imre által már idézett határozatával.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a fegyveres erők feladatai közül kivegyük az ifjúság nevelését. Ezt több érvvel szeretném alátámasztani. Először is, nem tudom értelmezni, hogy mit jelent az a szó, hogy ifjúság. A köznyelv jelentését természetesen értem, de nem tudom, mit jelent ez a fogalom a jogban. Meddig ifjú valaki? 18 éves koráig, tehát a nagykorúság eléréséig vagy 23 éves korig, a sorköteles kor végéig, vagy 28 éves korig, ameddig az egyetemet végzetteket lehetett behívni? Netán 35 éves korig, a FIDESZ-tagság felső határáig?
Kiket nevelhetnek tehát a fegyveres erők? A 18 év alattiakat szerintem semmiképpen nem, mert az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 2 fő. cikkelye, amelyet tudtommal Magyarország is elfogad, egyértelműen kimondja, hogy a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában. Tehát a szülő döntheti el, milyen szellemben kívánja nevelni gyermekét. Ó választhatja meg azt az iskolát, amely a neki megfelelő szellemben egészíti ki azt. A hadseregnél ez a lehetőség nem áll fenn, szerencsése nem lehet válogatni, hogy melyik hadseregben kívánunk szolgálni.
És kiket akarnak nevelni az ifjúnak tekintett nagykorú állampolgárok közül? A sorkatonákat, netán továbbképzés címén a tartalékosokat is be lehet hívni e törvénycikk alapján gyorstalpaló hazafias nevelésű kurzusra? Úgy véljük, hogy a fegyveres erőknek nevelési funkciókkal való felruházása azon korszak jogalkotói logikáját tükrözi, amelyet a Házban remélhetőleg mindenki szeretne meghaladni.
Egészen pontosan, annak a paternalista diktatúrának a gondolati maradványa, amely az állampolgárt kiskorúnak, életfogytig az állam gyámsága alá tartozónak tekinti, aki felett az államnak és szerveinek, intézményeinek hierarchikus fensőbbsége minden körülmények között és a világ rendjéből fakadóan eleve fennáll. Természetesen nem tagadható az, hogy a hadsereg, amely egy igen fogékony életszakaszban gyakorol alapvető befolyást a férfiakra, fontos része a szocializációs folyamatnak. Éppen ezért nem szabad tűrni azt, hogy ez a - most már - egy év negatív hatást gyakoroljon a fiatalokra. Ezt azonban nem gondolatformálással kell elérni, illetve megkísérelni elérni, hanem arra kell törekedni, hogy olyan élmények érjék a fiatalokat ez idő alatt, amelyek pozitív módon befolyásolják személyiségüket.
Ahogy Balás István Demokrata Fórumos képviselőtársam nagyon helyesen megjegyezte az Alkotmányügyi Bizottság vitáján, nem szabad összekeverni a nevelést és a nevelődést. Arról a kérdésről talán nem is érdemes beszélni, hogy amikor végre felszámolták a nevelőtiszti intézményt, az intézményi háttere sincs meg a nevelésnek, enélkül ez az egész nehezen értelmezhető, pontosabban egyáltalán nem értelmezhető.
Még egy dolgot említenék még ezzel kapcsolatban. Az Alkotmányügyi Bizottság, mint Salamon László említette, szavazott erről a kérdésről és valóban elutasította ezt a módosító javaslatot, de az arányok nagyon tanulságosak. Hatan ellenezték, heten támogatták és ketten tartózkodtak. Így, bár a bizottság többsége támogatta, de nem fogadták el, mert nem volt meg az abszolút többség.
Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék szólni a 10-es számú módosító indítványomról. Az eredetileg beadott javaslatom a honvédelmi törvény teljes 6. fejezetének elhagyását javasolja. Ez a 6. fejezet a társadalmi szervezetek honvédelemmel kapcsolatos feladatait szabályozza. Ez megint egy olyan kérdés, amelyben alapvető változások történtek az elmúlt két évben - szerencsére -, ezért az eredeti törvényszöveg teljesen elavult. Egy jogállamban ugyanis egy valódi, alulról szerveződő társadalmi szervezet, amelynek tagjai önként lépnek be ebbe a szervezetbe, nem áll olyan viszonyban tagjaival, hogy bármire akaratuk ellenére utasíthatná őket. Így tehát hiába is szabna ki az állam honvédelmi feladatokat a társadalmi szervezetekre, azok nem tudnák szavatolni teljesítésüket. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi szervezetek létrejöttének egyik legfontosabb oka és eredménye az állam központosító törekvéseivel szemben való ellensúly képzése. Ennek megfelelően a társadalmi szervezetekre nem értelmezhetőek a honvédelmi kötelezettségek, mert egészen más dimenzióban léteznek, mint az azokat kiszabó állam.
Annyit tennék még hozzá, hogy gondoljuk végig, hogy a törvény szerint társadalmi szervezetnek számít például az Alba-kör, a szolgálatmegtagadó szervezet is és elég furcsa, hogy a törvény erre is kiterjed. A bizottsági vita során ez a javaslat kompromisszum áldozatául esett, ezért visszavontam, az (I) bekezdés törlését azonban a bizottság elfogadta, és bizottsági javaslatként beterjesztette.
Záró gondolatként szólnom kell az új szabályozás bevezetésének egy nagyon kínos következményéről. Azok a fiatalok, akik ez év februárjában a törvény megszavazása előtt vonultak be, terv szerint 1991 májusában, másfél év elteltével szerelnek le; főleg a határőrségnél vannak ilyenek. Akik viszont ez év augusztusában kapták meg behívójukat, az új szabályozás szerint egy év eltelte után, 1991 augusztusában leszerelnek. Később vonulnak be tehát, de hamarabb szerelnek le.
Azt hiszem, ez rendkívül igazságtalan, ráadásul szerintem az általános fegyelmi helyzetre is katasztrofális hatással lesz. Meggondolandónak tartom tehát ennek a gondolatnak az újragondolását.
Ugyanitt mondanám el azt is, hogy mi továbbra is a 6 hónapos katonai idő bevezetését szorgalmazzuk. A 12 hónapos szolgálati időt csak mint ez irányban tett fontos lépést tudjuk támogatni. Remélhetőleg a minél előbb beterjesztett új szellemű honvédelmi törvény vitájában alkalmunk lesz előadni a 6 hónapos szolgálati idő bevezetését célzó indítványunkat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
