KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaim által felvetett kérdések gyakorlatilag a teljes veszélyes hulladék kérdéskört felölelik, itt azonban nincs idő és mód arra, hogy egy részletes hulladékgazdálkodási koncepciót kifejtsek, ezért igyekszem csak a kérdés lényegére szorítkozni.
Az interpelláció első része, a konkrét esetleírás mintegy illusztrálja a jelenlegi gyakorlatot és a hatóság nehézségeit. Még az előző kormányzat kezdte kidolgozni és megvalósítani azt a veszélyes hulladékot ártalmatlanító országos hálózatot, amelynek részei a lerakók, égetők és átmeneti tárolók lettek volna. Így Szolnok megyében Kétpó határában egy komplex kezelőtelep létesült volna. A hatóságok ennek tudatában fogadták el a Rockwell-tartályos megoldást a Hűtőgépgyár esetében, tekintve, hogy a hivatkozott aszódi lerakótelep akkor valóban csak Pest megyéből fogadott hulladékot.
A Hűtőgépgyár ezen a kétpói telepen tartályostól rakhatta volna le a hulladékát. Időközben nem utolsósorban a politikai változások hatására kiderült, hogy ez az egyébként jó szándékú országos hálózatkoncepció legtöbb problémája, a civil társadalommal történő érdekegyeztetés hiánya akadályozta ennek megvalósítását. Így Kétpó esetében, ahol a lakosság egyetértését a döntés után kívánták megnyerni, ez a beruházás meghiúsult.
A jelenlegi helyzetben tehát a gyár mentesül a saját átmeneti tároló megépítésétől, de nem mondhat le a jelenlegi tárolóterületnek a rekultiválásáról. Erre már megkezdődtek az előkészületek, a tárolt hulladékok pedig 1990 végéig a jelzett módon legálisan Aszódra kerülhetnek. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ügy elhúzódásában a gyár halogató taktikája és magatartása is nagymértékben közrejátszott. Nem akarom elmesélni a 10 évig tartó huzavona részleteit, ha a képviselő urat érdekli, szívesen átadjuk az iratcsomót betekintésre. A tulajdonképpeni kérdésre válaszolva: a képviselő úr bizonyára az illegális hulladéklerakásra, illetve a régi, akkor jogszabályok hiányában legális lerakók felszámolására gondolt a kérdésben. Valóban ezeknek a nagy része mai szakismereteink alapján, környezetvédelmi szempontból megengedhetetlen módon és formában került elásásra. Hasznosításuk, szétválogatásuk ma már reménytelen, legfeljebb átalakításukkal foglalkozhatunk. Az egész vázolt problémakört áttekintve, az alábbiakat tűztük magunk elé.
Szándékaink szerint 1991 végéig szeretnénk feltérképezni az ilyen jellegű veszélyforrásokat, amelyeknek a száma 3 és 10 ezer között változik az országban. Ennek során megállapítjuk a veszélyeztetettség mértékét, és ennek alapján a felszámolási prioritás sorrendjét. Eközben meghatározzuk a műszaki beavatkozás módszerét és végrehajtását. Ezt az egész komoly intézkedési tervet a társminisztériumokkal egyeztetve november végéig fogja a minisztérium előterjeszteni. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a veszélyek elhárítása - leginkább azért, mert a felelős ma már megállapíthatatlan jelentős költségvetési teherviseléssel oldható csak meg.
Egy-egy komolyabb elszennyeződés felszámolása több tízmillió forintos költséggel jár. Ezért már most kérem képviselőtársaimat, hogy a költségvetési vitában majd ezekre a kiadásokra is gondoljanak.
Egyetértek képviselőtársam azon javaslatával, hogy ösztönözni kell ezen hulladékok semlegesítését és újrahasznosítását. Azonban - az elhangzottak alapján - a problémát nem oldja meg csak az új lerakóhelyek létesítése, hiszen a hasznosításukig is egy átmeneti tárolást igényelnek.
Az utolsó kérdésre válaszolva végül, a bírságokkal kapcsolatban szólnék. Évente átlagosan 600 millió forint folyik be a környezetvédelmi alapba bírságokból, amit kizárólag környezetvédelmi célokra használunk, egész röviden felsorolva: pályázatok útján történő támogatásokra 350 millió forint, környezetvédelemre 60 millió, környezetvédelmi kutatásokra 60 millió, mérőhálózat-fejlesztésre körülbelül 120 millió forint került az idén előirányzatra.
Az elmúlt évek gyakorlata alapján a veszélyes hulladékokra történt felhasználás évi 100 millió forint nagyságrend körül mozgott. Ez általában meghaladja az e témában befolyt bírságok összegét.
Köszönöm a figyelmet, és kérem képviselőtársamat a válasz elfogadására.
