SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Elég nehéz helyzetbe kerültem, mivel a kérdés még az új Házszabály előtt került benyújtásra, s a válasz egy kicsit tanulmány jellegű, aminek fölolvasására így már nincs lehetőség.
Minthogy itt egy nagy egyetértés is meghúzódik, amint ezt az illetékes bizottságra való utalás is mutatta, azt gondolom, hogy én is ebből az alapból szeretnék kiindulni, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tisztelt bizottság július 13.-i ülésén hozott határozatában nem mérte fel reálisan a feladat nagyságát a szeptember 15.-i határidővel, és természetesen - hadd tegyem hozzá önkritikusan - nem mérte föl a kormányzat képességét sem helyesen. Ugyanakkor itt többször előkerült már, képviselőtársam tudja, hogy én a miniszteri meghallgatás során egy sokkal későbbi időpontban képzeltem el a társadalombiztosítás kívánatos önkormányzatának fölállítását. A jelzett időszakaszban azonban koncepciót kellett váltani, s én a fölsorolással ellentétben talán a legelső feladatnak tartom az önkormányzatot. Nem magának a Kormánynak kell már kidolgoznia a társadalombiztosításra való egész koncepciót, hanem abban az önkormányzatnak is jelentős szerepet kell vállalnia.
A képviselő úr szeptember 18-án benyújtott interpellációja maga is gyorsítólag hatott a folyamatokra, és a társadalombiztosítás jelenlegi apparátusára, ahol a fő előkészítő munka folyik. Megszületett egy bizonyos anyag, amit eljuttattak hozzám, és ez jelenleg a mi szakértőink földolgozása alatt van, és elkerül a tisztelt bizottsághoz is.
Azt szeretném még mondani - hogy az időből ki ne fussak -, hogy a konkrét kérdéseket szeretném előrevenni, amely az utolsó két kérdéscsoportot jelenti. A korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. rendelet 1. §-ában a nyugdíjazás egyik előfeltétele, hogy a munkáltató vállalja a korengedményes nyugdíj összegének félévente előre történő befizetését. Ugyanezen rendelet 2. §-a szerint a gazdálkodó szervezet - amennyiben előző évi mérleg szerinti eredménye nulla vagy negatív volt, és jelentős létszámleépítést, 25%-ot valósít meg - kérheti a nyugdíjösszeg 50%-ának a foglalkozási alap terhére történő átvállalását. Felszámolás vagy jogutód nélküli megszűnés esetén a teljes összeg átvállalására kerülhet sor. A kérelmet a munkáltatónak a munkaügyi szakigazgatási szervhez kell benyújtani, aki az átvállalásra vonatkozó döntés és a területi munkaerőhelyzet alapján engedélyezheti a dolgozó korengedményes nyugdíjazását. A fenti rendszerben a probléma akkor keletkezik, ha a társadalombiztosítás részére a munkáltató a jóhiszeműen vállalt kötelezettségnek az idő közben bekövetkezett fizetésképtelenség vagy felszámolás miatt nem tud eleget tenni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a probléma csak a társadalombiztosítást érinti, a dolgozó megkapja a nyugdíját. Így alakulhatott ki, hogy a munkáltatók egy része dolgozói ellátásának terhét kötelezettségvállalása ellenére a társadalombiztosításra hárítja. A TB-alap kezelője a gyakorlatban jelentkező első ilyen fedezet nélkül maradt korengedményes nyugdíj esetében azonnal megkezdte mozgásterén belül a szükséges kezdeményezést. A finanszírozási gondokról tájékoztatást és részletes javaslatokat juttatott el a munkaügyi és pénzügyi tárca vezetőihez, annak érdekében jogszabályi garanciát kezdeményezve, hogy a TB-alap ne legyen kiszolgáltatva a gazdálkodó szervezetek fizetési lehetőségeinek és készségének. A munkaügyi minisztérium a kezdeményezés elől nem zárkózott el, ígéretet tett arra, hogy az egyelőre még szűk körben jelentkező feszültségek megoldást nyernek. A foglalkozási és a társadalombiztosítási alap összefüggéseinek átfogó vizsgálatára kerüljön sor.
Az 5. kérdéssel kapcsolatban: valóban történtek itt lépések, de nem a sajtóban megjelölt formában, a Kormány ilyenfajta rendelkezést egyáltalán nem hozott, a TB saját gazdasági meggondolásaiból járt el. Az idő lejárt.
