FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a részletes vitára sor kerülne, a Kormány által benyújtott törvényjavaslat zárórendelkezésével kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni.
Arról a zárórendelkezésről van szó, amely a tervezett törvény szerint azokra a hadkötelesekre terjedne ki, akik a katonai szolgálatukat ez év augusztusában kezdték meg. E rendelkezés alapján – mármint a tervezett rendelkezés alapján – mindazok, akik korábban megkezdett katonai szolgálatukat teljesítik, tizennyolc hónapos katonai szolgálatra lennének kötelezettek.
A Kormány javaslatával szemben több képviselő úr olyan módosító indítványt nyújtott be, miszerint a törvény hatálya azonnal terjedjen ki minden hadkötelesre, vagyis mindazokat a katonákat szereljük le, akiknek letöltött szolgálati idejük a tizenkét hónapot már meghaladta.
E javaslatokat fontolóra véve az alábbiakra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét.
Ha a törvényjavaslat minden katonára kiterjedne, abban az esetben soron kívül 24 500 katonát kellene leszerelni a magyar honvédség és a határőrség állományából. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg 24 ezer fő az augusztusban bevonult újonc katonák száma, akiknek szakkiképzése még nem fejeződött be, akkor összesen 14700 kiképzett katonája maradna a seregnek és a határőrségnek. Ez a mostani összlétszámnak csupán 23 százaléka. Mindez azzal a következménnyel járna, hogy a szárazföldi csapatoknál gyakorlatilag minden második harci, technikai eszközt le kellene állítani, ami azt jelentené, hogy a csapatok alkalmatlanná válnának mindenfajta feladat végrehajtására. A légvédelmi csapatoknál pedig az állandó jellegű huszonnégy órás harckészültségi szolgálat fenntarthatatlan lenne, a lokátorok és a rakétakomplexumok jelentős részét nem lehetne alkalmazni. A lokátorok részleges működtetése ugyanakkor veszélyeztetné a repülés biztonságát is.
A határőrségnél mintegy 3700 kiképzett határőr tudná az államhatárok védelmét ellátni, így a határok jelentős része őrizetlenül maradna. A lecsökkentett létszám miatt jelentősen mérsékelni kellene a sorkatonák szabadságolását, eltávozását is.
Tisztelt Ház! Ebben a helyzetben a megoldás az lehetne csak, hogy a soron kívül leszerelt katonák helyett tartalékosokat hívjunk be négy-öt hónapos időtartamra, váltásos rendszerben. Ez háromszori turnusban több mint harmincezer tartalékost érintene. A tartalékosok a nehezedő terheken túlmenően maga a termeléskiesés, másfelől a tartalékosok számára nyújtott keresetkiegészítés a nemzetgazdaság számára több milliárd forintos veszteséget jelentene. A megoldást éppen ezért nem tartjuk célravezetőnek.
Ugyanakkor elismerjük, hogy a szolgálatukat tovább folytató katonák hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint azok, akikre a törvény hatálya kiterjed. Tudnunk kell persze, hogy a szolgálati idő mérséklése – bármikor is kerüljön arra sor – egyes korosztályokat mindig kedvezőtlenül érint. Ezt az áldozatot nekik az ország védelmi képessége érdekében miszerintünk meg kell, meg kellene hozni. Ám ugyanakkor méltányosnak tartjuk azt az igényt, hogy számukra – a lehetőség keretein belül – olyan előnyöket nyújtsunk, amelyek csökkentik terheiket és növelik számukra a juttatások mértékét. Olyan kompromisszumokat javasolunk tehát, amik az észszerűség és a méltányosság keretei között mozognak.
Erre való tekintettel a tizenkét hónaposnál hosszabb idejű katonai szolgálatot teljesítők számára a Magyar Honvédség parancsnokságával egyeztetett álláspontunk alapján a következő juttatásokat kívánjuk nyújtani.
1. Előterjesztést tennénk a Kormánynak a honvédelmi törvény végrehajtásáról szóló 6/1977. évi MT., minisztertanácsi rendelet kiegészítése érdekében. Ez a kiegészítés átmeneti szabályokat tartalmazna, amelynek lényege, hogy a tizenkét hónapnál hosszabb idejű katonai szolgálatot teljesítők számára a Kormány tegye lehetővé az egyébként csak a tartalékos szolgálatot teljesítőket megillető jövedelempótló segély folyósítását. Ennek következtében a hadseregtől kapott ezer forintos pénzilletmény havi 5540 forintra emelkedne. Ez szociális jellegű segély lenne, és teljes adómentességet élvezne. Az ezzel járó többletkiadást a honvédség a katonák esetében saját költségvetése terhére vállalná – hogy nyugodjon meg a pénzügyminiszter úr is.
2. Az érintett katonák számára – lehetőleg úgy, hogy ebből társaiknak hátrány ne származzék – havi egy nap pótszabadságot biztosítanánk. Kezdeményezném a honvédség parancsnokánál, hogy a harckészültségi követelmények figyelembevételével az átlagosnál nagyobb arányban részesülhessenek eltávozásban.
3. Tekintettel arra, hogy a törvény hatályba lépése után a hadkötelesek jelenlegi huszonnyolc hónap összkatonai szolgálati ideje huszonkét hónapra csökken, az érintett állomány tagjai ötven éves korukig legfeljebb már csak négyhónapos tartalékos katonai szolgálat teljesítésére lennének kötelezhetők.
Úgy terveznénk, hogy a leszerelést követő három éven belül tartalékos kiképzésre, átképzésre ne hívják be őket.
4. Ebből az állományból minden nélkülözhető katonát így első esetben még ez év novemberében – tehát most –, mintegy 3500 főt, 15 hónapos szolgálat után leszerelnénk. Az 1990. februárjában és májusában bevonultak pedig csak a nélkülözhetetlen beosztásokban teljesítenének 15 hónapos vagy annál kevesebb katonai szolgálatot.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a Honvédség működőképességének fenntartása, az emberi méltányosság és az ésszerűség érdekében szíveskedjenek ezt a kompromisszumos megoldást és javaslatot elfogadni, magukévá tenni. (Taps.)
