FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az utcákon rend van, nyugalom van, a gyárakban, üzemekben békésen folyik a munka. Tegnap este a televízió jóvoltából az egész ország tanúja lehetett a társadalmi béke meghirdetésének. Örülnünk kellene annak, hogy ez így van. Mégis, a béke íze, a béke zamata egy kissé megkeseredik a szánkban, ha arra a háromnapos útra gondolunk, amely ehhez a békéhez elvezetett.
Az ügy egyetlen érdemi kérdését, a benzinárak emelésének indokoltságát vagy indokolatlanságát, úgy gondolom, hogy itt hiába is próbálnánk eldönteni. Ez a kérdés komplex és bonyolult közgazdasági kérdés, gazdaságpolitikai kérdés, amelynek taglalásához hozzá sem mernék kezdeni. Kizárólag arról szeretnék beszélni, hogy ehhez a kérdéshez – ehhez az alapkérdéshez – hogyan viszonyult az egyes, főszerepet játszó hatalmi, illetve társadalmi csoportosulások magatartása, és a három főszerepet játszó csoportnak a hibái és hiányosságai hogyan adódhattak össze úgy, hogy fiatal demokráciánk szinte egyik óráról a másikra válsághelyzetbe jutott.
Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja és intézőbizottsága a múlt hét végén politikai fejtágítás végett vidéki rejtekhelyre vonult vissza. Külföldi előadók, külföldi politikusok segítették a munkánkat. A távolság az események gyújtópontjától, a nyugodt környezet megteremtette a lehetőséget az események talán tárgyilagosabb értékelésére. A különböző célú útlezárások a nyugati világban sem ismeretlen fogalmak, ismeretlen módszerek. Külföldi vendégeink azonban csak igen nehezen tudták megérteni, sőt, valójában azt hiszem, még most sem értik teljesen, hogy ez az esemény hogy vezethetett az általános pánikhoz és az általános válsághangulathoz. Az eseményeket és azok okait nyilvánvalóan még nagyon soká és nagyon sokszor kell elemeznünk. Néhány, véleményem szerint alapvető okot azonban most szeretnék megjelölni.
Úgy gondolom, hogy pártunk – és általában egy keresztény nevet viselő párt – első dolga a lelkiismeret-vizsgálat, a kormánykoalíció és a Kormány magatartásának önkritikus értékelése. Bár én nem észleltem a Kormány széthullását és még komoly mértékű megingását sem, de mégis úgy gondolom, hogy örök tanulságnak kell lennie számunkra, hogy a tömegek életébe, a tömegek sorsába és – talán egy kissé durva fogalmazással – a tömegek zsebébe nem lehet úgy belenyúlni, hogy nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy megértessük velük az intézkedés szükségességét, és megkíséreljük megszerezni előzetes hozzájárulásukat.
A kereszténydemokraták etikai alapelve, hogy a cél nem szentesítheti az eszközt. Így bármilyen nagy fellélegzést is jelent számunkra és bármilyen eufóriás, bizakodó hangulatba ringat bennünket a béke, nem tudja velünk elfeledtetni azokat az eszközöket, amelyekkel a békességhez vezető utat vagy eredményeket kivívták. Sztrájkolni jogában áll minden magyar állampolgárnak. Jogában áll gyülekezni is, de a gyülekezési szabadságról szóló törvény szerint csak megfelelő formalitások betartásával és mindenképpen úgy, hogy mások jogait ne akadályozza, és főleg, hogy senkinek kárt ne okozzon. Utakat elzárni, a közlekedést megakadályozni, a közforgalmi üzemek működését nem passzív, hanem aktív módszerekkel megbénítani senkinek nincs joga.
Az erőszakkal elért békesség így senkinek nem okozhat, nem eredményezhet megfelelő megnyugvást.
Annak sem, aki ellen az erőszakot alkalmazták; de annak sem, aki az erőszakot alkalmazta. Az előbbiben megmarad az az érzés, hogy nem cselekedett akaratának megfelelően, és az a félelem, hogy a jogtalanul fellépők eredményessége újabb hasonló fellépésekre ösztönözhet. Nem tiszta az erőszakosan fellépő lelkiismerete sem. Fél a retorzióktól és fél attól, hogy a megállapodás a kényszerre való hivatkozással megkérdőjelezhető.
Végül a szereplők harmadik csoportjáról szeretnék egy mondatot szólni: azokról, akik megkísérelték az eseményeket a saját népszerűségük növelésére vagy különböző csoportérdekek céljára felhasználni. A magatartásról nem szükséges beszélnem. Úgy gondolom, ez a magatartás önmagát minősíti.
A Kereszténydemokrata Néppárt bízik abban, hogy mindhárom tábor maradéktalanul, hátsó gondolatok nélkül a megállapodás betartásán fog munkálkodni, és erre a Parlament a maga eszközeivel – úgy gondolom – igyekszik majd biztosítékot nyújtani. Bízunk abban is, hogy mindhárom tábor elvégzi a maga belső számadását, és elemzi a szomorú, de szerencsére tragikussá nem vált ügy tanulságait. Köszönöm szépen. (Taps.)
