KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyszerűsödik a helyzet. Ugyanis a Kormány, mint a népjóléti miniszter bejelentette, támogatólag fogadja el a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság módosítását. Ennek következtében, meg azért, mert Frajna Imre képviselőtársunk számszaki és jogi módosítását visszavonta, a Ház előtt két indítvány fekszik. Az egyik Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársaink beterjesztése, a másik pedig a Kormány által és az egészségügyi bizottság által és a költségvetési bizottság által gyakorlatilag egyhangúlag támogatott, a jogi bizottság által nem kifogásolt beterjesztés.
Hogy ezek után mégis szólni kívánok, mert úgy tűnik, hogy ez a javaslat ugye, a támogatók többségét tudhatja maga mögött, az két okból történik.
Az egyik az, hogy való igaz, hogy várhatóan magasabb lesz, hogyha szerencsénk van, a Társadalombiztosítási Alap ez évi bevétele. Ez azért szerencse, mert ez azt jelenti, hogy az állampolgárok jövedelme is magasabb. De 1989. január 1-je óta, amikor létrehozták ezt a Társadalombiztosítási Alapot önállóan, kötelezően előírott, hogy likviditási tartalékkal rendelkezzék. Ez azóta nem történt meg. Tehát hónapról hónapra hitelekből kénytelen kifizetéseit teljesíteni. A hitelek 17 százalékos kamata azokat terheli, akik ezt az igen magas – relatíve igen magas – járulékot befizetik, és azoktól vonja el a pénzt, akik számára befizetik, a nyugdíjasoktól, az egészségügytől. Tehát ennek a tarthatatlan helyzetnek a felszámolása mindenképpen azt indokolja, hogy ne a teljes tervezett vagy becsülhető bevételi többletet fordítsuk most egyszeri juttatásként egy látványos gesztussal tizenharmadik havi nyugdíjként mindenkinek kiosztásra, mert ebben bizony azok a rétegek is szerepelnek, amelyek, mégha elfogadjuk a nyugdíj módosítását is, jelenleg is igen magas, mondhatni a társadalom igazságérzetét borzolóan magas nyugdíjakkal rendelkeznek. Nem tartom véletlennek, és korántsem jut eszembe demagógiával vádolni néhány képviselőtársamat, de nem tartom véletlennek, hogy pont a 13 800 forint havi nyugdíj fölötti réteg számára kívánnak tizenharmadik havi nyugdíjat biztosítani. Ezt most el kell itt mondani! (Jobb oldalon taps. Csehák Judit jelentkezik.) Lesz lehetősége reagálásra Csehák Judit képviselőtársunknak. El kell mondani továbbá, hogy kétségtelen pénzügyi brillírozással elhangzott mind az előterjesztő képviselőasszony, mind az őt támogató volt pénzügyminiszterünk szájából, hogy 10 milliárd forint likviditási tartalékkal indult az idei Társadalombiztosítási Alap költségvetése. Erre nagyon részletesen most nem kívánok kitérni, mód lesz rá akkor, amikor az 1989. évi költségvetést tárgyaljuk. Eddig sem tértünk ki rá, eddig is arra törekedtünk, hogy ebben a kérdésben társadalmi konszenzus jöjjön létre. Konszenzus jöjjön létre a bizottságban és a teljes Házban, de ezzel a türelemmel visszaélni, erre a konszenzuskészségre alapozva kijelenteni, hogy 10 milliárdos likviditási tartalékkal kezdtünk januárban, és ha ez nincs meg és hitelekből gazdálkodik a társadalombiztosítás, ezért mi vagyunk a felelősek, mi, tisztelt Ház, akik felelünk ezért az Alapért, és nemcsak a Kormány, mert ez parlamenti feladat. Mondom: erre majd visszatérek. A tartalékkal kapcsolatban engedjék meg, hogy a két érintett fél leveléből – melyet 1989. november 21-én kelteztek –, egyetlenegy mondatot most felolvassak. A levelet Békesi László pénzügyminiszter intézte dr. Csehák Judit szociális egészségügyi miniszterhez és a következőket tartalmazza:
"A Társadalombiztosítási Alap feltehetően nem rendelkezik majd december hó folyamán a szükséges likvid forrásokkal, igaz, ezzel a Társadalombiztosítási Alapot 1990-ben 13 havi ellátmány terheli." Ezek után itt mind a ketten egybehangzóan kijelentik, hogy 10 milliárd likviditási tartalékkal indultunk, azt kell mondanom, hogy quousque tandem abutere Catilina patientia nostra – meddig éltek vissza a türelmünkkel? Köszönöm. (Jobb oldalon taps.)
(Szabad György átveszi az elnöki tisztet.)
