SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elég nehéz helyzetben vagyok, hiszen két nehéz ellenféllel állok szemben akkor, amikor a társadalombiztosítás pozícióit kívánom védeni, noha támogatom a Kis Gyula és a népjóléti bizottság által előterjesztett differenciált nyugdíjemelést, illetőleg nyugdíjkiegészítést.
Szeretnék visszautalni Csehák képviselőtársam tegnapi felszólalására, mely a TB-alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvénytervezethez nyújtott be módosító javaslatot, melynek lényege – mint hallottuk most Békesi úrtól – a TB bevételeit a munkabér-kiáramlás 27 százalékos növekedése miatt kétszeresére becsüli, az eredeti javaslathoz képest mintegy 17 milliárdra.
Ez, képviselőtársaim, nem lehet igaz, már csak azért sem, mert a bérkiáramlás növekedését a TB-járulék növekedése nem követte az ismert okok miatt:
l. A bértömeg-kiáramlás nem azonos a bérszínvonal-növeléssel.
2. A vállalatok a TB-járulék tartozásukat, a 18 vagy 19 milliárdot nem fizették be, és nyilván tovább növekszik ez az összeg, jóllehet a társadalombiztosítási főigazgató bejelentette korábban, hogy amennyiben ezek a vállalatok ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, nyilvánosságra hozza ezek névsorát.
Ezért a Csehák Judit által beterjesztett módosító javaslatot demagógiának tartom, amely alkalmas arra, hogy a nyugdíjas rétegekben további elégedetlenséget keltsen. Ha emlékezetem nem csal – ha igen, kérem figyelmeztessenek képviselőtársaim –, a Németh-kormány egészségügyi tárcáját Csehák képviselőtársam vezette, és módjában lett volna a nyugdíjak valorizálását jelentősen megkezdeni, hiszen az ő tudomásával és beleegyezésével zsebelte ki a volt pénzügyi kormányzat a társadalombiztosítást a lakásalap-kötvénnyel, mely 13,5 milliárd forint, a forráscsere kapcsán, a társadalombiztosítástól felvett kölcsönnel, mely 18 milliárd forint. Ezek visszafizetésének pontos ütemét és kamatterheit nem határozta meg.
Sajnos, igaza volt tegnap az általam igen tisztelt Horn Gyula képviselőtársamnak, tényleg be kellene fejeznünk a "Vasárnapi merengéseink a múltról" című műfajt, ha már nem éltünk eddig a tetemrehívás műfajával az elmúlt rezsim felelőtlen vezetőivel szemben.
Engedjék meg, hogy még kitérjek az általános vita keretében az egészségügyi működés forrásainak egyes kérdéseire. Az egészségügy működésére – az ismert forráscsere kapcsán – 1990-re a társadalombiztosítás biztosította – sajnos a korábbi gyakorlat szerinti felosztás alapján – a költségeket, 66 milliárd forintot. Ez a felosztás a korábbi gyakorlat, a hiány és a pazarlás elveire épült.
Sajnálatos módon az összeg időarányos része a III-IV. negyedévre nem maradt meg, éppúgy a költségvetésből származó fenntartási költségek időarányos része sem a kórházak kb. 70 százalékánál, a társadalombiztosítástól szerzett információk és a saját tapasztalataim szerint is. A kórházak igazgatói ez évben indokolatlan, fedezet nélküli nagy műszer-beszerzéseket, külföldi utazásokat valósítottak meg azzal a tudattal, hogy a társadalombiztosítás úgy is kiegészíti a kórházak költségvetését, és különben is addigra, a IV. negyedévre várhatóan már nem az ő gondjuk lesz a hiány kezelése. Ebből következően a felelőtlen kórházigazgatók rablógazdálkodása, garázdálkodása teszi szükségessé a fogyasztói áremelkedések mellett az 1,7 milliárdos – vagy ki tudja, mennyi –, költségkiegészítést, amely tovább rontja a társadalombiztosítás pénzügyi kondícióit.
Itt kérdezem meg a népjóléti miniszter urat, miután az 1,7 milliárdban benne foglaltatik egyfajta, az egészségügyi dolgozóknak szánt béremelés is, mikorra tervezi a miniszter úr az egészségügyi dolgozók béremelésének harmadik lépcsőjét megvalósítani, amely a kórházak műszaki ellátási dolgozóit érinti. A késlekedés a kórházak műszaki ellátásának zavarát tovább fokozhatja, s mely késedelem netán a polgári elégedetlenség megvalósításához is vezethet.
Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps jobbról.)
