HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt van előttünk egy törvénytervezet, amely a társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szól. Ha csak a száraz paragrafusokat nézzük akkor úgy tűnhet számunkra, hogy ez a törvényjavaslat a múlttal és a jelennel foglalkozik. De ha arra gondolunk, hogy e törvény hatályba lépése mit jelent a jövőre nézve, akkor látjuk csak igazán, hogy milyen fontos, nagy horderejű törvényjavaslatról van szó.
Bátran kijelenthetem, hogy a Kormányt az vezette, hogy fontos társadalmi érdek, hogy a különböző szervezetek működési feltételeiben ne legyen a társadalom igazságérzetét sértő különbség. Ezt a precíz meghatározást egyébként egy szocialista képviselői indítvány indoklásában olvastam.
Az előterjesztőket, véleményem szerint, egy másik nagyon méltányolandó gondolat is vezette. Nem a leszámolás, nem a megbélyegzés, hanem ezeknek a társadalmi szervezeteknek és azok tagságainak az érdekeit nézte a Kormány, mivel jól tudjuk, mennyi mendemonda, mennyi kósza hír, megalapozatlan elképzelés terjeng a városban, és ezek a megalapozatlan tévhitek zavarják az emberek gondolkodását. Mesés vagyonokról, székházakról, nyaralókról, értékpapírokról szól a fáma, és hogy okkal vagy ok nélkül fortyognak az emberek, azt majd éppen ennek a törvénytervezetnek a megvalósítása fogja megoldani.
Úgy gondolom, ez a törvénytervezet ezeknek a szervezeteknek a jövőjét szolgálja. Ha a törvény alapján teljes körűen beszámolnak vagyoni helyzetükről, és a szabad Parlament majd további intézkedéseket hoz, akkor úgy érzem, ez megnyugtatja a társadalmat. Addig marad a sok-sok tévhit, ami ezekhez a szervezetekhez kapcsolódik.
Tisztelt Ház! Természetesen a tervezet, nagyon helyesen, továbblép a puszta vagyonbevallásnál, erre utal a 7.§. Bár van, aki azt mondja, és hasonló nyilatkozatok megjelennek a sajtóban is, hogy a vagyonelszámoltatás nyilvánossága biztosítékot jelent ahhoz, hogy az érintett szervezetek a működésükhöz szükséges tárgyi feltételeket maguk is reálisan és mértéktartóan alakítják ki.
Én másképpen látom ezt, ezért adtam be módosító indítványokat, és ezeknek két fő mondanivalójuk van.
Egyrészt a teljes vagyonátvilágításhoz, a tévhitek eloszlatásához a pénzvagyonról is be kell számolniuk a szervezeteknek, másrészt a felmérés időtartamára meg kell gátolni a vagyonmozgásokat, az ingatlaneladásokat, megterheléseket.
Hogy mi adta az ötletet ezeknek a módosító javaslatoknak az elkészítésére, álljon itt egy példa a Parlamenten kívüli szervezetekről. Hangsúlyozni szeretném tehát, a Parlamenten kívüli szerveztekről fogok az elkövetkezendőkben szólni. Nézzük meg, mennyire reálisak és mértéktartóak. Mindezt úgy vizsgálom, hogy felszólalásomban az igazságérzetem és a társadalmi érdek védelme vezet, semmiféle politikai megbélyegzést nem kívánok tenni.
Módosító indítványom alapja, a példa XII. kerületi, ahol képviselő vagyok, és hosszú vizsgálódás után jutottam a napokban az ügy végére. De azért ez az ügy több, mint kerületi téma, úgy érzem, nagyságánál fogva társadalmi kérdés.
Hogy miről is van szó?
A volt csillebérci úttörőtáborról, ami több mint 50 hektáron terül el a Szabadság-hegyen. Menjünk vissza 1989 nyarára, közepére. Mint tudjuk, akkor a KISZ megszűnt, az úttörőszövetség pedig önállósodott, önálló társadalmi szervezetté alakult át. És most elérkezünk a problémához, a mértéktartáshoz és az igazságérzethez. A magyar állam tulajdonát képező ingatlant, a volt csillebérci úttörőtábort, a több mint 50 hektárt a DEMISZ ingyen ajándékozta a Magyar Úttörők Szövetségének, és a tulajdonváltozást a fővárosi kerületek földhivatala bejegyezte. Így az úttörők szövetsége tulajdonossá vált. Ismét hangsúlyozom: ingyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! El tudják Önök képzelni, hogy Budán, a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben 50 hektár terület mennyit ér?
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt háborogni kezdenénk a társadalmi érdek sérelmén, tudni kell, hogy 1989. június 22-én jelent meg a Magyar Közlönyben az a törvény, amely az ilyen jellegű elajándékozásokat, tulajdonos-átírásokat megtiltotta.
Ezek után a KISZ, a DEMISZ és az Úttörő Szövetség lázas munkába kezdett, hisz a törvény életbelépéséig volt egy hetük. Június 27-én, kedden meg is kötötték az elajándékozási szerződést, és a Fővárosi Földhivatal példás gyorsasággal három nap alatt, pénteken bejegyezte a tulajdonos-változást, majd szombaton életbe lépett a tiltó törvény. Mikor rákérdeztem a Földhivatal vezetőjénél, hogy ugyan már, hogyan lehetséges az, hogy amikor tízezer és tízezer elintézetlen akta várja az elintézést, ők három nap alatt ezt az ajándékozást bejegyezték, azt a választ kaptam, hogy a KISZ, DEMISZ, Úttörő Szövetség sürgősségi eljárást kért, és mivel a Földhivatal vezetőjének erre joga van, az engedélyt meg is adta.
Kérdezem ezek után, hogy mit mond az itt ülők igazságérzete? Az említett szervezetek vezetői augusztus közepén sajtótájékoztatót tartottak, mondván: felelősséget csak az elmúlt másfél év tevékenységéért hajlandók vállalni. Mint megtudtam az ügyészi szervektől, jogi felelősségre vonásra nincsen lehetőség, de úgy gondolom, hogy az erkölcsi elmarasztaláshoz nincs szükség ügyészségre.
Tisztelt Országgyűlés! Önök is, én is a közelmúltban kaptunk egy levelet a DEMISZ-től. Csak egy mondatot szeretnék belőle idézni: "A DEMISZ az első pillanattól kezdve a jogállamiság és a szociális piacgazdaság megteremtéséért szállt síkra.' Eddig az idézet. Úgy vélem, az itt ülők másképpen képzelik el a jogállamiságot és a szocialista piacgazdaságot!
És hogy a tavaly nyári, most elmondott lépéssorozat ne ismétlődhessék meg, vagyis egy szűk csoport érdeke ne emelkedhessen a társadalmi érdek fölé, ezért módosító indítványokat adtam be, mert az említett példán kívül több országos esetről is hallottunk már, és bizony ez az embert bizalmatlanná teszi. Módosító javaslatom 2. pontjának megfogalmazására, miszerint zárolni kell a vagyonbevallás időtartamára ezeknek a szervezeteknek a meglévő vagyonukat, például ingatlanokat, a következő hír ihletett: a hajdan, a magyar gyerekek üdülésére, pihenésére létrehozott csillebérci táborból a napokban az Úttörőszövetség 8 hektár területet eladott egy kétszemélyes kft.-nek, amit azonnal megterheltek jelzáloggal, – biztos, ami biztos! Igen, 8 hektár a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben! Nem kívánok üzleti titkot elárulni, de gondolhatják, hogy a vételár nem egy, nem tíz, nem százmillió forint, hanem jóval több! És akkor mi, a költségvetési bizottságban hetek óta arról vitázunk, hogy 22 millió forintot hogyan osszunk szét a 30-40 jelentkező társadalmi szervezet között. Úgy gondolom, ez a befolyt vételár igencsak jól jönne a XII. kerületi önkormányzatnak is.
Ezek után joggal kérdezhetik mindnyájan: mit várunk ettől a törvénytervezettől. Erre azt tudom mondani kicsit tréfásan, hogy a válaszom itt lapul a zsebemben. Hadd mutassam meg Önöknek az 1965-ben kiállított úttörőkönyvemet, és a benne lévő 12 pontból a hatodikat felolvasnám, miszerint: "Az úttörő mindig igazat mond, és igazságosan cselekszik!' Bízom benne, hogy a törvényjavaslatban felsorolt többi szervezet is hasonlóan fog cselekedni. Köszönöm figyelmüket. (Derültség. Nagy taps.)
