SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP)
SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP)
SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Jeszenszky Géza Úr! Tisztelt Országgyűlés! Interpellációm tárgya a következő. Mit kíván tenni a Kormány a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink új alapokra helyezéséért, és mit tesz konkrétan a mostani átmeneti időszak során a kétoldalú viszonyunkban keletkezett zavarok és félreértések megszüntetéséért?
Hozzáfogott-e a Külügyminisztérium egy erre vonatkozó koncepció és cselekvési program kidolgozásához? Ha igen, miben foglalható össze ennek lényege?
Interpellációm indoklása a következő. A választókerületemben szerzett közvetlen tapasztalataim, valamint nemzetközi és hazai értesüléseim azt jelzik, hogy a külpolitika alapvető irányainak, törekvéseinek támogatása az új kormányzat hivatalba lépését követően is fennmaradt. Úgy látom, egyetértéssel fogadja a közvélemény, hogy a gyors ütemben változó nemzetközi viszonyok között az ország felelős politikai tényezői keresik a nemzeti érdekek hatékony érvényesítésének útját-módját, beleértve az emberi jogok, a nemzeti, etnikai és más kisebbségek egyéni és kollektív jogainak védelmét. Rokonszenv és talán illúzióktól sem mentes várakozás kíséri a korábbinál is erőteljesebb Nyugat felé fordulást, az Európához való felzárkózás programját. Sokakban változatlanul él a fejlett országok gazdasági segítségnyújtásához fűzött remény is, és nem kevesen hitték azt, hogy a rendszerváltás önmagában is elegendő biztosítékot jelent majd a tőke nagyarányú magyarországi beáramlásához.
Úgy tűnik, egyelőre mindez várat magára, az áttörés még nem következett be. A véleményekben a támogató hozzáállás mellett ezért növekvő türelmetlenség is érzékelhető a diplomáciai munka hatékonyságával kapcsolatban. Nagyon sok a különféle tárgyalás, külföldi utazás, de nem érzékelhető, hogy mekkora ezeknek a tényleges gazdasági, politikai hozadéka. Az alapvető kérdés pedig az, hogy az ezekből származó előnyök elegendőek-e ahhoz, hogy ellensúlyozzák a KGST összeomlásából származó gondokat.
A probléma nagyságrendjét érzékelteti, hogy ez a viszonylat eddig közvetlenül és közvetve egymillió ember számára biztosított munkaalkalmat. Az aggodalmak döntően ebből és az új keletű zavarokból fakadnak. Napjainkra ugyanis mindenki számára világossá válhatott, hogy – különösen a kőolajszállítás egyoldalú szovjet csökkentését követően –milyen kiszolgáltatottsággal jár az egy piactól való túlzott függőség, legyen szó akár beszerzésről, akár értékesítésről. A Szovjetunióval való együttműködésünkben pedig az elmúlt évtizedek során ilyen mértékű egyoldalú ráutaltság jött létre Ezt mindenképpen csökkenteni kell, ezen változtatni kell, ami azonban nem megy egyik napról a másikra. A folyamat ugyanis a gyakorlatban nem csupán politikai elhatározás kérdése, bár kétségtelen, hogy a politikai klíma, a környezet is befolyásolja. Éppen erről a politikai légkörről szeretnék most külön is szólni.
Az utóbbi időben különböző jelenségek, nem teljesen egyértelmű, olykor kifejezetten félreérthető, netán sértő megnyilatkozások, belpolitikai indíttatású, ugyanakkor nemzetközi hatásaiban talán nem kellően mérlegelt kijelentések folytán a magyar-szovjet kapcsolatokban zavarok keletkeztek, és felerősödtek a bizalmatlanság jelei. Úgy vélem, ez senkinek nem használ.
Ebből adódhat az a furcsa helyzet, hogy ma egy Parlamenten kívüli kis párt próbál a magyar–szovjet kapcsolatok egyedüli szószólójaként fellépni, s ebben alig akad – jó értelemben vett – vetélytársa. Ez arra utal, hogy itt egyfajta vákuum keletkezett, amelyenek kitöltésére elsősorban a Kormánynak kell vállalkoznia. Érzékelhető persze, hogy szinte minden szomszédos országhoz fűződő viszonyunkban vannak új problémák, új keletű zavarok.
Meggyőződésem, hogy az átakuló magyar külpolitikai és gazdasági viszonyrendszerben a Szovjetuniónak a jövőben is fontos szerepe lesz, ha újra nem egyoldalú, hanem kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatot akarunk. Elgondolkoztató, hogy a nagy nyugati cégek milyen igyekezettel próbálnak bejutni a szovjet piacra, még ha valóban bonyolult is ott a mostani gazdasági helyzet. Miért kellene akkor nekünk feladni ottani pozíciónkat, vagy legalábbis kockáztatni partnereink bizalmát? Együttműködésünket az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elveire építve, lehetséges a gyümölcsöző jószomszédi viszony megteremtése. Számos tanulságot szolgáltat erre, egy kis ország és egy nagyhatalom kapcsolatépítésére a finn–szovjet együttműködés.
Végül pedig a rendszerváltás bűvöletében sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy történjék bármi is a Szovjetunióval vagy a Szovjetunióban, mi mindig szomszédok leszünk az ukránokkal, az oroszokkal, s Oroszország önmagában véve is nagyhatalom marad, de Ukrajna is természeti kincsekben és lehetőségekben gazdag nagy ország.
Tisztelt Jeszenszky Géza Úr!
Nem szükséges különösebb politikai éléslátás annak megállapításához, hogy a korábbi együttműködési elvek és gyakorlat mára megszűnt létezni, az új viszonyrendszer kialakulása pedig hosszabb időt vesz igénybe.
Szeretném ezért ismételten megkérdezni, milyen koncepciója és konkrét programja van a Kormánynak arra, hogy a magyar–szovjet kapcsolatokat új alapokra helyezze, és az addig tartó átmeneti időszakban a kétoldalú együttműködésünk problémáit megoldja, kezelje. Köszönöm. (Taps.)
