BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Bár nem örülök annak, hogy ilyen szűk családi körben kell elmondani mondandómat, de rövidre fogva néhány gondolatot szeretnék mégis megosztani Önökkel.
A törvényjavaslat eredeti szövegében kifogásolható annak diktátumjellege és a humánus megközelítés teljes hiánya. Sajnos, a kifogásolt motivációk oldására tett módosító javaslatok elutasítása logikus folytatása az eddigi gyakorlatnak, miszerint nem az a fontos, mi a módosító javaslat lényege, mi a várható gyakorlati haszna, hanem kizárólag az, hogy a tisztelt Ház mely szegletében foglal helyet a javaslattevő.
E téren örvendetes Horváth József képviselőtársam ebédszünet előtt felvezetett áthidaló megoldása, de azt hiszem, nem ez a végleges megoldás.
Így van ez a 10. § javasolt módosításával is. Azt még csak el tudom fogadni, hogy egyező ajánlat esetén az üzletvezető – korábbi beruházásait méltánylandó – előnyben részesül az üzlet dolgozóival szemben, de a volt tulajdonos előbbresorolását már semmiképpen! Ha a tisztelt Ház a jelentés 48. pontját fogadja el, akkor az ágazatokban dolgozókat teljesen kiszolgáltatottá teszi, sorsukra hagyva mindazokat, akik munkaerejükön, méghozzá kereskedelmi szakképzettséggel bíró munkaerejükön kívül semmiféle tőkével nem rendelkeznek. Ugyanakkor senki nem beszél arról, hogy a különböző vállalatok bérfejlesztésből elvont, a dolgozók hozzájárulásával az üzletekbe beruházott összegeket ki fizeti meg az ügy kárvallottjainak. Ebben véleményünk, nagy örömömre, egyezik dr. Füzessy Tibor és a Kereszténydemokrata Néppárt véleményével.
Tisztelt Ház! Furcsa fintora az alkotmányügyi bizottság igazságérzetének, hogy míg egyfelől a Vagyonügynökségen keresztül minden jogot – pénzt, paripát, fegyvert – az állam alá gyömöszöl, addig másfelől elutasítja a mindazon jogkövetkezményeknek teljesítésére irányuló módosító javaslatokat, melyeknél azok bekövetkezésekor a vállalatnak kell jótállnia. Így történne a kényszerűen elbocsátott munkaerő felmondási költségeit illetően; azt pedig végképp gyalázatos megoldásnak tartanám, ha nem történne intézményes, államilag garantált megoldás a várhatóan azonos időben felszabaduló és azonos képzettséggel rendelkező nagy számú munkavállaló átképzési és elhelyezkedési lehetőségeinek megoldására.
Éppen ezért kérem Önöket, jól gondolják meg döntésük súlyát, amikor Katona Béla képviselőtársam új 16. paragrafust beiktató módosító javaslatáról szavaznak! E döntés nem néhány ember, hanem esetleg néhány tízezer kereskedelmi dolgozó jövőbeli sorsát dönti el!
Úgy gondolom, Horváth József képviselőtársam félreértette Katona Béla képviselő javaslatát, mert nem a vállalati vízfejekért aggódik ő sem!
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül néhány olyan égető problémára szeretném felhívni a figyelmet, melyről nem szól sem a törvényjavaslat, sem a módosítás. Nevezetesen: mi történik a jelenleg gyesen, gyeden lévő, illetve katonai szolgálatukat teljesítő kereskedelmi dolgozókkal? Hogyan értelmezendőek a munka törvénykönyve ide vonatkozó passzusai?
Tízezres nagyságrendű azoknak a szakmunkástanulóknak a száma, akik az érintett vállalatok által létrehozott oktatási kabinetek bázisán sajátítják el a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató szféra több tucat szakmájának alapelemeit. Velük törődik-e valaki ebben a privatizálásban? A munkaügyi miniszter úr joviális mosollyal arcán üli végig a plenáris üléseket. (Derültség.) Feltételezem, a mosoly egy tőről fakad a konkrét tervekkel, intézkedésekkel. Kérem, nyugtasson meg, hogy aggodalmam alaptalan. Azt hiszem, e tervek ismertetése – ha léteznek ilyenek – megkönnyítené döntéshozatali munkánkat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
