ENRIQUE CARLOS BARON CRESPO, az Európa Parlament elnöke:
ENRIQUE CARLOS BARON CRESPO, az Európa Parlament elnöke:
ENRIQUE CARLOS BARON CRESPO, az Európa Parlament elnöke: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg azt, hogy köszönetet mondjak azért, hogy szólhatok Önökhöz itt ma.
Az elmúlt hónapokban néha úgy tűnt, mintha a valóság a képzeletünket legyőzné, és lehetővé válna mindaz, ami a közelmúltig csaknem elképzelhetetlen volt. A demokratikusan választott Európa Parlament elnöke számára az az alkalom, hogy itt beszédet mondhat a demokratikusan megválasztott magyar Parlament előtt, ezért sokféle értelemben történelmi lehetőségnek számít. Azt bizonyítja, azt erősíti, hogy Európa országai milyen hosszú utat tettek meg egymáshoz közelítve, és legyőzték az őket mesterségesen az elmúlt évtizedekben elválasztó akadályokat.
Először fordul elő az elmúlt 50 évben, hogy az Önök országa demokráciában él. Olyan kormányuk van, amelyet az Önök népe szabadon választott választások útján.
Biztos vagyok abban, hogy az Önök közelmúltban elért vívmányainak hatalmas volta minden európainak a számára emlékeztető lesz. Különösen azokban az országokban, ahol a demokráciát már bizonyos idővel ezelőtt megalkották. De emlékeztetni fogja mindazokat az embereket arra, hogy milyen drága is a demokrácia.
Tudom, hogy Önök még hatalmas gazdasági és társadalmi nehézségekkel állnak szemben, amelyek a korábbi történelmi korból származnak. Nincs azonban kétségem afelől, hogy a magyar nép ugyanolyan bátorságról és elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot ilyen körülmények közepette is, ugyanúgy, mint ahogy a hosszú és sötét múltbeli évtizedekben tette, amikor a demokrácia még egy távoli álomnak tűnt előtte.
Az Önök elnöke, az Önök miniszterelnöke és sokan mások, akik sokat szenvedtek azért, mert Önök és ők nem voltak hajlandók meghajolni az elnyomás előtt, kiérdemlik azt, hogy alázattal szóljak hozzájuk. Tudom, hogy milyen sokat szenvedtek a múltban, és tudom azt is, hogy jelen pillanatban még milyen sok kihívással kell szembenézniük. Ugyanakkor meg vagyunk győződve afelől, hogy a jóakarat és a demokrácia, illetve a jogállam elfogadása segíteni fogja Önöket abban, hogy az országot újraélesszék. Ez olyan dolog, amelyre már nagyon hosszú ideje vár minden európai. Meg kell hajolnunk az előtt a tény előtt, hogy a nagy átalakulást bármiféle véráldozat nélkül sikerült elérni. Ez minden magyar érdeme, arra való tekintet nélkül, hogy milyen politikai mozgalomból jött. Ez továbbá a jövő alapjának lerakását is jelenti.
Ezt az alkalmat arra is szeretném megragadni, hogy kifejezzem azt, hogy az Európa Parlament szilárdan elkötelezte magát arra, hogy abszolút értelemben elsőbbséget tulajdonít az európai közösség annak, hogy teljes értékű szerepet játsszon abban, hogy hozzájáruljon a gazdasági és politikai reformokhoz, amelyek az Önök országában lezajlanak. Ez egybeesik olyan fejleményekkel, eseményekkel, amelyek Közép- és Kelet-Európa más országaiban mennek végbe. Annak ellenére, hogy nagyon eltérő körülmények között zajlanak ezek az események az egyes országokban, ugyanazon a sorson osztozunk, és ezért együtt kell dolgoznunk a gazdasági és társadalmi előrehaladás biztosítása érdekében. Ez nem pusztán arról szól, hogy erkölcsi támogatást vagy bátorítást adunk. Az Európa Parlament arra is felhasználja jogkörét, hogy különböző programokat és gyakorlati segítségnyújtási formákat adjon az Önök országának. Ezek a tervek, amelyeket a bizottság az Önök kormányával együttesen összehangolt, az első, gyakorlatban is megjelenő eredményét, gyümölcseit jelentik annak, hogy mi valóban értékeljük, hogy mit jelent a szolidaritás, amely összeköti az embereket, a népeket.
A demokrácia létrehozása itt és a szomszédos országokban a béke és az európai együttműködés egy új korszakának eljövetelét is jelenti. A békét azonban kétségtelenül új veszélyek fenyegetik, ahogy a régiek elmúlnak. De megtanultuk legalább azt, hogyan lehet elhárítani a nukleáris égés veszélyét Európából, ami a korábbi időszakban, a háború után központi kérdés volt a földrészünkön.
Most azonban a nemzetközi feszültség egy újabb eseményének fényében találkozunk. Kuvait megszállása arra emlékeztet bennünket, hogy szükséges a nemzeti határok, illetve a nemzetközi jog tiszteletben tartása. Ez az a lecke, amelyet végül is Európa megtanul. Történelmünk megtanított arra, hogy a problémák nem oldhatók meg invázió vagy más erőszakos kísérletek révén, amelyek arra irányulnak, hogy szomszédos országok felett uralmat szerezzünk. Ez az oka annak, hogy az előttünk álló években az együttműködésnek új formáit kell kialakítanunk, beleértve egy új, közös biztonsági rendszert is, amely modellként fog szolgálni a világ más földrészei előtt.
Az Európa Parlament ezért támogatásáról biztosította azokat a terveket, amelyek arra irányulnak, hogy a helsinki folyamatra építsünk, és különösen üdvözölte a jelenlegi együttműködést a NATO és a Varsói Szerződés tagjai között. A háborút követő időszak mindkét katonai szövetségét át kell alakítani. Ez kell, hogy legyen az a lépés, amely az új biztonsági rendszerek felépítéséhez elvezet. Tudjuk azt, hogy Magyarországnak szándékában áll a Varsói Szerződés katonai szervezetét elhagyni, de még ez a döntés nem lépett hatályba. Az időközben eltelő időben Önök, magyarok és mi mindannyian, európaiak, azon kell munkálkodjunk, hogy egy, a békét szolgáló új struktúrát dolgozzunk ki, anélkül tegyük ezt azonban, hogy elveszítsük azokat az eszközöket, melyek birtokában az európai vagy bárhol máshol kialakuló békét fenyegető veszéllyel szemben felléphetünk. Amikor ezt tesszük, akkor azt a közös biztonság alapelvére alapozva kell tennünk. Ez a koncepció természetesen az Európa Parlament nézeteit is tartalmazza az európai közösség biztonságpolitikájának alapján. Ez lényeges elemét képezi majd az Európai Uniónak, amelyet most építünk.
Az Európai Politikai Unió kifejlesztése már önmagában véve egy forradalmi folyamat, amelynek révén az országok szabadon választják azt, hogy szuverenitásukat összekapcsolják adott esetben az egyes országok mindegyike vagy egy s más ország érdekében. Az a folyamat, amelynek keretében ezt az új politikai identitást alakítjuk ki, nem egyszerű. Minden egyes lépés, amelyet megteszünk az úton, azt igényli, hogy nagyon alapos tárgyalásokat folytassunk, illetve ésszerű kompromisszumot talán sikerüljön kötni a különböző érdekek között. Olyan intézkedések, lépések megtételét is biztosítanunk kell, amelyek révén bővíthető a kereskedelem, és amelyeket megfelelő, a regionális fejlődést szolgáló intézkedések követnek, illetve olyanok, amelyek a társadalmi védelmet, illetve a környezet védelmét szolgálják. Ugyanakkor azt az Uniót építve, arról is gondoskodnunk kell, hogy Európa nyitott maradjon; az az Európa, amelyet mi építünk, és amely együttműködhet a legközelebbi szomszédaival, legyenek azok Közép-Európában, Kelet-Európában vagy pedig a Szabad Kereskedelmi Társulásban, azaz az EFTÁ-ban. Minden egyes ország saját dolga az, hogy eldöntse, készen áll-e arra, hogy csatlakozik a Politikai Unió építését szolgáló folyamathoz, vagy pedig másfajta, számára megfelelő kapcsolatrendszereket keres.
Legyen az bármiféle szerkezet, amely végül is kialakul a XXI. század Európájában, az teljesen világos, hogy hátat fordítottunk annak, amit az elmúlt négy évtizedben tapasztalhattunk, s amelyről úgy beszéltünk, hogy Kelet-Európa és Nyugat-Európa, mint hogyha ezek az ideológiai szembenállás állandó koncepciói lennének, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják nemcsak azt, amit a földrajzi helyzet diktál, hanem azt is, amit a közös történelem, a közös kultúra és valóban meglévő közös érdekeink.
Szeretnénk, ha Önök jól megértenék, hogy nemcsak Európa az a saját változatos, gazdag kultúrájával, hanem Magyarország is az, amely mindig részét képezte ennek a kontinensnek. Tulajdonképpen az Önök országának az áll most szándékában, hogy nemzetük újjáéledését azzal kapcsolja össze, hogy nagyon mélységesen elkötelezi magát az európai egység és együttműködés mellett, és ezt mi különösen üdvözöljük.
Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Ebben a Házban Önök egy parlamenti demokráciát építenek most fel, amely az emberi jogok és a jogállam tiszteletén alapul. Amikor ezt teszik, akkor rá fognak majd jönni arra, hogy a demokratikus politika mennyire versenytermészetű, és mennyire szükséges az is, hogy a különböző demokratikus erők együtt dolgozzanak a nemzet érdekeinek szolgálatában.
Én különösen azt üdvözlöm és azt hangsúlyoznám, hogy nagyon tetszik, ahogy Önök a különböző nemzeti kisebbségeket megjelentették itt ebben a Házban, megfelelő képviselet formájában.
Budapesti látogatásom egybeesik annak a látogatásnak a kezdetével, amelyet az Európa Parlament teljes küldöttsége tesz itt Magyarországon, az a delegáció, amely a Magyarországgal ápolt kapcsolatokért felelős. Nem kétséges előttem, hogy ezt a küldöttséget jól fogadják majd, és mindenféle lehetőséget, alkalmat megkapnak arra, hogy megismerkedjenek az itteni fejleményekkel, illetve ők is betekintést nyújtanak majd részletesen abba, hogy az európai közösségben mi megy végbe, különös tekintettel arra, hogy milyen javaslatokkal állt elő a bizottság a közép- és kelet-európai országokkal való kapcsolattartást illetően.
Az elmúlt hónapokban az már világossá vált, hogy azt a hősies küzdelmet követően, amely a demokrácia létrehozásáért tartott, az Önök országa most egy lassúbb és bizonyos értelemben fájdalmasabb folyamaton megy keresztül, amelyet a gazdasági újjáépítés jellemez. A nemzeti fejlődésnek ebben a szakaszában nem lesz könnyű a helyzetük. Az európai közösség sok tagállama szintén hasonló események sorozatát élte át, és megtanulta azt, hogy szükség van türelemre, képzelőerőre és nemzeti egységre. Én magam ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy az új nemzetközi helyzetben, különös tekintettel arra az együttműködésre, amely az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az európai közösség között alakult ki, sok lehetőség nyílik arra, hogy együttműködjünk, együtt dolgozzunk a gazdasági előrehaladás érdekében. Én hiszek abban, hogy mindannyiunknak érdekében áll az, hogy a másik sikert érjen el. Ha mi az európai közösségben valóra válthatjuk törekvéseinket, mely szerint szeretnénk bővíteni gazdaságainkat azáltal, hogy a kereskedelem határait, korlátait ledöntjük, akkor elérjük azt, hogy gazdasági célunk és a monetáris unió megvalósul, és ami még ennél is fontosabb, egy politikai uniót tudunk felépíteni, amelynek révén hatékonyan hozzájárulhatunk a gazdasági fejlődéshez és a politikai stabilitáshoz egész Európában. Ha ez így alakul, akkor hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy Magyarország számára is jól menjenek a dolgok.
Ehhez hasonlóan, ha a magyar demokrácia elérhetővé válik, akkor Önök sokkal hatékonyabban tudnak hozzájárulni egy új és békés Európa felépítéséhez. Ez még annál is szükségesebb, mert más országok is vannak Közép- és Kelet-Európában – és megemlíteném még a Szovjetuniót is –, amelyek szintén alapvető gazdasági és politikai reform folyamatán mennek keresztül.
Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Ahogy a jövőbe tekintünk, és ahogy elkötelezzük magunkat az együttes munka mellett, amelyet mi Európa érdekében folytatunk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az éhség, a szegénység ellen, a békéért és a szabadságért folytatott harc a világnak még sok területén folyik. Az az Európa, amelyet most építünk fel, nem lehet önelégült és befelé tekintő emberek klubja, hanem egy hatékonyan működő partneri kapcsolatot kell az jelentsen, amely megerősít bennünket mindabban az erőfeszítésünkben, hogy hozzájárulhassunk a világ békés fejlődéséhez.
Az európai eszme eredetei és céljai mindig békések voltak. Ez az eszme mindig túlment, túltekintett az európai közösség határain. Az új körülmények közepette most lehetőségünk van arra, hogy az előttünk lebegő jövőbeni képet valósággá alakítsuk. A hidegháborúnak vége van. A kelet és nyugat közötti feszültség most már a múlté. Az Önök országa és mások, akik olyan sok fájdalmas tapasztalatra tehettek szert az elmúlt történelmi időszakban, most egy olyan Európa felé tekintenek, amelyre a béke és a biztonság jellemző; egy olyan Európa felé néznek, amely tulajdonképpen az Atlanti-óceántól az Uralig terjed. Ez kell a jövőbeni törekvésünk legyen, és ez kell az a cél legyen, amely érdekében mindannyian együttműködünk.
Köszönöm. (Hosszan tartó taps; az Országgyűlés elnöke kezet fog Crespo úrral.)
