FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A javaslat két pontjához szeretnék hozzászólni nem jogi, és elsősorban nem is közgazdasági érveléssel.
A törvényjavaslat 8. szakasza szerint az üzletet egyéni vállalkozó terészetes személyek, és az ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság vásárolhatja meg. Szabó Iván képviselőtársam ezt a kört szövetkezetekkel, Eörsi Mátyás képviselőtársam pedig valamennyi gazdasági társasággal kívánná javaslatában kibővíteni, méghozzá úgy, hogy ne szerepeljen az a megkötöttség a gazdasági társaságoknál, hogy azok tagjai csak vállalkozónak minősülő természetes személyek lehetnek. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása mit jelentene? Ezt, azt hiszem, nem kell bőven fejtegetnem. Gyakorlati következménye az lenne, hogy ezek a módosító javaslatok lehetővé tennék, hogy éppen a legkurrensebb üzleteket a licitálást legjobban bíró, legnagyobb tőkeerővel rendelkező szövetkezetek, gazdasági társaságok, köztük részvénytársaságok szerezhessék meg.
A Kormány privatizációs programja szerint a Kormány a tulajdonosi szerkezet átépítésével párhuzamosan tömegesen kívánja az új kisvállalkozásokat támogatni. A kisvállalkozások támogatása nemcsak a Kormány privatizációs programjában szerepel. Szerepel ez kiemelt hangsúllyal a Kereszténydemokrata Néppárt programjában is, de azt hiszem, hogy a kormánypártokéban feltétlenül, de úgy tudom, hogy az ellenzéki pártok programjában is.
A választóik előtt valamennyien arra tettek ígéretet, hogy kisvállalkozók ezreit, sőt százezreit akarják útjukra indítani ennek jogi és közgazdasági feltételeinek és megfelelő gazdasági közegének megteremtésével. Ugyanakkor ebben a közegben az eddigi mamutvállalkozások nehézkessé vált, túlméretezett gazdasági egysége visszafejlődne. Úgy érzem, hogy ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával már a privatizációs folyamat első lépésénél egy kicsit becsapnánk a választóinkat, mert végeredményben a vendéglátó és kiskereskedelmi üzleteket olyan tőkeerős, nemegyszer nyilván külföldi részvétellel működő társaságok kezébe adnánk, amelyeknek sem az üzlet dolgozóihoz, sem az üzletben folyó munkához kötődésük, közvetlen kapcsolatuk nincs.
Az idézett javaslatokkal egybehangzóan azt vallom, hogy a kiskereskedelem és a kisvendéglátás a magyar kisvállalkozóké legyen. Ezért a törvényjavaslat eredeti szövegét támogatom. Bonyolultabb helyzet állt elő a javaslat 10. szakaszánál, ahol a módosító javaslatok hatására az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági bizottság, sőt úgy érzékeltem – ebben nem vagyok biztos – az előterjesztő Kormány képviselője is megingott.
Az alkotmányügyi bizottságban néhány képviselőtársammal együtt az itt felvetett kérdésben kisebbségben maradtam. Itt arról van szó, hogy egyező ajánlattétel esetén milyen sorrendben vásárolhassák meg az üzleteket az ajánlattevők. Számos módosító javaslat közül több is első helyre kívánta helyezni az üzlet volt tulajdonosát, aki az eredeti kormány-előterjesztésben a privilegizáltak között egyáltalán nem is szerepel. Az alkotmányügyi bizottság által támogatott javaslat végül is úgy terjeszti elő az alkotmányügyi bizottság véleményét, hogy első helyen a szerődéses üzletvezető, második helyen a volt tulajdonos, a 3. helyen pedig az üzlet dolgozói – ideértve az üzlet nem szerződéses korábbi vezetőjét – és az üzlet dolgozóiból alakult munkaközösség.
A volt tulajdonos előtérbe helyezését azért ellenzem, mert úgy érzem, hogy ez szellemében és szándékában ellenkeznék a Kormány privatizálási koncepciójával. A Kormány és vele egyetértésben a kormánypártok nem reprivatizálni, hanem privatizálni akarnak. Erre tettek ígéretet. Ez alól a kormánykoncepció csak két kivételt ismer. Az egyik a földkérdésben, a másik az egyházi vagyon bizonyos része tekintetében. Minden más esetben a volt tulajdonosokat csak a nemzet teherbírásához igazodó kártalanítás illetné meg. Ezen túlmenően azonban a privatizálás folyamatában semmiféle más előnyt nem élvezhetnek.
Van azonban egy ennél nyomósabb érv is, amelyre Katona Béla képviselőtársam már részletesebben kitért. A kormánypártok valamennyien megígérték választó tömegeiknek, hogy a privatizáció a dolgozók érdeksérelme nélkül fog lezajlani.
A Kereszténydemokrata Néppárt programjában külön kiemelte a szociális védőháló fontosságát, továbbá kiemelte a munka személyes jellegét, a munkának a tőkéhez való személyes jellegű kapcsolatát. Számos levelet kaptam – és úgy gondolom, hasonlóképpen képviselőtársaim is – az üzletek, kereskedelmi üzletek, vendéglátó üzletek dolgozóitól és az őket képviselő szakszervezeti és különböző érdekképviseleti szervektől. Azon talán lehet vitatkozni, hogy ezek közül a szervek közül melyik képviseli valóban ezeknek a dolgozóknak az érdekeit, azon azonban nem, hogy a hozzám intézett levelek egybehangzó kicsengése az, hogy a dolgozók kérik, sőt követelik az üzletek dolgozóinak preferálását a privatizációs folyamatban.
A magam részéről ezekkel a követelésekkel teljes mértékben egyetértek. Úgy gondolom, hogy 40 év alatt ezeknek a dolgozóknak a munkája is beépült az üzlet értékébe. Talán a felújítások, értéknövekedések formájában, talán a Tardos Márton által szépen kifejtett goodwill fenntartásának, sőt növelésének a formájában, de az ő 40 évi munkájuk is benne szerepel ezeknek az üzleteknek az értékében. Sőt egyetértenék azzal is, ami talán nem is a törvényhozás dolga, hanem más kormányintézkedés feladata lesz, hogy olyan kedvezményes hiteleket kell biztosítani elsősorban a boltok dolgozói részére, amelyekkel több eséllyel indulhatnak az üzlet megszerzéséért folytatott licitálási küzdelemben.
Röviden: az eredeti törvényjavaslatra szavazok, és ugyanezt javaslom a tisztelt képviselőtársaimnak is, arra a javaslatra, amely első helyen a boltok dolgozói részére biztosítaná az üzlet megszerzésének lehetőségét. Köszönöm szépen. (Taps.)
