TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örültem nagyon sok képviselőtársam hozzászólásának, különösen a Demokrata Fórum részéről, akik tulajdonképpen ugyanúgy aggódnak a törvény sikeréért, mint ahogy azt a szabad demokraták is teszik.
Személy szerint a törvényjavaslat 12. §-ához tettem módosító javaslatot. Egy harmadik bekezdéssel kívántam ezt kiegészíteni. A törvényjavaslat (2) bekezdése előírta, hogy a nem állami tulajdonban lévő ingatlan vagy üzlet esetén a privatizációhoz a tulajdonos hozzájárulása legyen szükséges. Azt előre szeretném bocsátani, hogy teljes mértékben egyetértettem Eörsi Mátyásnak azzal a javaslatával, hogy egyáltalán a törvényjavaslat másik helyére kerüljön be az, hogy a nem állami tulajdonban lévő ingatlan egyáltalán ne legyen privatizálható. És teljes egészében egyetértettem Szigethy István képviselőtársamnak is az ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Ha már elutasítja a tisztelt Ház Eörsi Mátyás javaslatát, akkor maradjon az eredeti szöveg, és ne az, amit az alkotmányügyi bizottság terjesztett elő.
Úgy gondoltam, hogy amennyiben a nem állami tulajdonban lévő ingatlanban a tulajdonos nem járul hozzá a privatizációhoz, akkor a hozzájárulás megtagadása esetén illesse meg a felmondási jog a nem állami tulajdonban lévő ingatlannak a tulajdonosát. Tudni kell azt, hogy a nem lakás céljára hasznosított helyiségek bérletéről szóló jogszabály csak bizonyos korlátokkal teszi lehetővé a tulajdonos felmondási jogát; cserehelyiséget kell felajánlania a jelenlegi szabályozás szerint, vagy pedig abban az esetben van felmondási joga, ha saját maga akarja használni, vagy pedig az üzletet lakás céljára kívánja átalakítani.
Én úgy gondolom, hogy ha már privatizációról beszélünk, legalább a magántulajdon szabaduljon meg ezektől a terhes üzletektől, ezektől a vállalatoktól, pláne, hogyha már ezeket a vállalatokat s ezeknek az üzleteit fel kívánják számolni. Én azt hiszem, hogy ennek a rendezése mindenképpen indokolt lenne.
Ami a törvényjavaslat egyéb részletkérdéseit illeti, azért szeretnék még néhány észrevételt tenni, mert az elmúlt hetekben ezekben a kérdésekben elég sok gond volt. A törvényjavaslat, amit a kormány előterjesztett, 16 paragrafusból áll és 33 bekezdésből. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert gondoljanak az önkormányzati törvényre, ahol 110 paragrafusról volt szó, és mintegy 100 módosító javaslat érkezett. Ehhez a törvényjavaslathoz, a 16 paragrafushoz: 88. Összesen két bekezdést nem érintenek a módosítások, de hat új bekezdést is javasoltak a módosítók. Tulajdonképpen egy vadonatúj jogszabály van itt előttünk, egy vadonatúj jogszabályról kell szavazni, és nem arról, amit a kormány előterjesztett, hiszen a Kormány a legtöbb módosító javaslatot a 16 paragrafus tekintetében magáévá tette, illetve koncepcionálisan megváltoztatta egy csomó álláspontját; tehát egy egész új jogszabályról van most szó.
Ez eredményezte azt, hogy ebben a zűrzavarban a bizottságok nem is tárgyalták meg az összes módosító javaslatot, így a gazdasági bizottság hét darab módosító javaslatot egyáltalán nem tárgyalt – közte az alkotmányügyi bizottságnak nagyon lényeges, kulcskérdésekben előterjesztett javaslatát –, a költségvetési bizottság kilenc darab javaslatot nem tárgyalt meg egyáltalán, az alkotmányügyi bizottság – ezt szerényen mondom – egyet nem, Tellér Gyulának a javaslatát, amely a 10. §-sal foglalkozik, ami arról szól, hogy kit milyen előnyök illetnek meg az üzlet privatizációja esetén; amiről itt már nagyon sok képviselőtársam szólt, hogy az üzletnek a volt tulajdonosát, a szerződéses üzlet vezetőjét és így tovább.
Egyébként talán ez az egyetlen olyan kérdés, amelyben nem közeledtek az álláspontok egymáshoz, és ellentétes a véleménye a Kormánynak, ellentétes a gazdasági bizottságnak, az alkotmányügyi bizottságnak, a költségvetési bizottságnak; és az összes módosító javaslat között egyetlenegy olyan javaslat sincs, amelyik átfedné a másikat, illetve valamiféle konszenzus lenne. Itt annyit jegyeznék meg – amiről már beszéltünk –, hogy a tulajdonos előnyének a beépítése a jogba, gesztus értékű a 10. §-ban. Ez tényleg csak gesztus értékű, illetve politikai értékű. De gondolják meg azt, hogy az a tulajdonos legalább harmincéves volt 1945-ben, és most negyvenöt év eltelt, tehát hetvenöt éves lesz. Ez hogy fog odaállni privatizálni, és hogy fog odaállni licitálni?
Ezt azért említem, mert Tellér Gyulának az volt a javaslata, hogy a gyerek is jusson hozzá, ha már arról beszélünk, hogy gesztust kívánunk gyakorolni. Megjegyezném, hogy mind az ellenzék, mind a kormánypárt részéről nagyon konstruktívak voltak a bizottsági ülések. Annyira konstruktívak voltak, hogy a költségvetési bizottság – örülök, nem iróniaként mondom – olyan javaslatokat is előterjesztett, hogy egy vesszőt módosítsunk, egy "a" betűt tegyünk bele. Ugyanakkor nagyon elszomorított az, hogy például az alkotmányügyi bizottság jelentésének 60. pontjában a 11. § (3) bekezdése így szól – ezt valószínűleg meg fogja szavazni a Ház –: "A kereskedő a szerződés megkötésével egyidejűleg – most figyeljenek – készpénzben köteles megfizetni, és a Vagyonügynökség az üzletvezetőnek 8 napon belül köteles készpénzben megfizetni." Lőrincze Lajos nem hiszem, hogy ennek örülne. A 8. § (2) bekezdésében ugyancsak az egyes és többes szám használata nem megfelelő.
Úgy gondolom, hogy ilyen fésületlen, stilárisan hibás szöveget ne fogadjunk el, mert minősíteni fogja a Parlamentet.
Néhány tartalmi kérdéssel is szeretnék foglalkozni. Belső ellentmondásokra szeretném felhívni a figyelmet. Bizonyos kulcskérdésekben szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét a Kormány nyilatkozataira. A Kormány magabiztosan előterjeszt egy törvényjavaslatot, majd ezekben a kulcskérdésekben a gazdasági bizottság ülésén elfogadja a módosításokat, magáévá teszi őket, majd ugyanez a Kormány az alkotmányügyi bizottság ülésén homlokegyenest ellentétes álláspontra helyezkedik, s azzal ért egyet. Sokszor már úgy voltam vele, hogy talán más személyek jártak ott a Kormányból, nem egyeztettek, elírás történt, vagy esetleg két kormány is lehetséges.
Mondanék 3–4 példát, mert ezek a kulcskérdések, és megítélésem szerint ezek nagyon fontosak. Az alkotmányügyi bizottság 16–17. pontja foglalkozik a 3. § megfogalmazásával, mely arról szól, hogy az élelmiszert árusító üzletek, könyvesboltok csak az önkormányzat hozzájárulásával annak értékesíthető, aki x ideig vállalja, hogy az üzletkörét nem változtatja meg. Ez azt jelenti, hogy ha nem járul hozzá az önkormányzat, akkor mindegy, hogy a kereskedő mit vállal, nem privatizálható az üzlet. Ezt támogatta a Kormány. A gazdasági bizottságnál az önkormányzat csak javaslatot tesz, hogy melyek azok az élelmiszert árusító boltok, könyvesboltok, amelyek üzletköre csak a Vagyonügynökség hozzájárulásával változtatható meg, de meghatározott időn belül. Ez legalább privatizálható, nem úgy, mint a másik, mert ott az önkormányzat fogja eldönteni, hogy egyáltalán privatizálható-e az üzlet.
Úgy gondolom, hogy a gazdasági bizottság javaslatát kellene elfogadni. Nyilván a Kormány majd nyilatkozni fog arról, hogy melyiket tartja végül is elfogadhatónak.
A másik ilyen dolog a 11. §. Már erről is volt szó. Néhány technikai kérdésről most nem akarok beszélni, remélem a szavazásnál áthidalható. Gondolok itt arra, hogy a különböző bekezdések különböző módon jelentkeznek. Erre nagyon kell figyelni. Ez a paragrafus foglalkozik érdemben azzal az esettel, hogy ha az ingatlan értékesítésre kerül, akkor a kereskedőt elővásárlási jog illeti meg az üzletére. Az alkotmányügyi bizottság jelentésének 54. pontja alatt úgy fogalmaz, hogy az elővásárlási jog arra a helyiségre illeti meg a kereskedőt, ahol az üzlete működik. Meg szeretném jegyezni, hogy helyiségre csak akkor, ha önálló ingatlanként van nyilvántartva, eszmei hányadra nem lehet ilyen értelemben elővásárlási jogot adni, mert nem abban a helyiségben testesedik meg az eszmei hányad, mert az eszmei hányad minden téglának a fele, negyede, az egész ingatlan valamelyik részére vonatkozik. Ilyen értelemben ez a kérdés jogilag nem helyes.
A gazdasági bizottság sem fogalmaz ebben túl szerencsésen: "A vállalkozót elővásárlási jog illeti meg arra az ingatlanra vagy ingatlanrészre, ami az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként van bejegyezve." Itt már beépül az önálló ingatlan, csak az a baj, hogy ez azt jelenti, hogy a vállalkozó az egész házat megveheti, hiszen ha 10 lakással együtt van, az egész ingatlanra vonatkozik az elővásárlási jog, s nem az üzletre. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha az üzletre vonatkozna, ami az ingatlan-nyilvántartásban önállóan van nyilvántartva. Megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy ezt egy szövegpontosítással rendezzük, mert ez jogilag nem helytálló és végrehajthatatlan.
A másik ilyen kérdés még a 12. § (1) bekezdése. Itt arról van szó, hogy ha az ingatlanra nem volt jelentkező a meghirdetett pályázat alapján, akkor újabb pályázat kiírása nélkül kinek értékesíthető az üzlet. Itt is az alkotmányügyi és a gazdasági bizottság között van a vita. Nem mindegy, hogy a tisztelt Ház mit fog megszavazni. Az alkotmányügyi bizottság szóhasználata szerint újabb pályázat kiírása nélkül értékesíthető az üzlet. Ez azt jelenti, hogy miután érvényes lesz a törvényjavaslat 8. §-a, amelyik meghatározza, hogy kinek értékesíthető, eszerint ez azt jelenti, hogy a belföldi egyéni vállalkozó, természetes személyek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság és kft. vásárolhat csak, vagyis azok, akiknek eddig sem sikerült értékesíteni, mert eddig is csak ők pályázhattak, ők sem jelentkeztek. Most legfeljebb nincs szükség újból pályázatra, de ez már korábban is eldőlhetett volna. Ha egyetlen pályázó lett volna ebből a vállalkozói körből, akkor már régen elkelt volna az üzlet legalább kikiáltási áron. A gazdasági bizottság viszont lehetővé teszi a gazdasági társaságok és szövetkezetek részére is – hogy ebben az esetben, amikor már ismételt pályázat sem vezetett eredményre a hasznosításig – az értékesítés lehetőségét. Egy új kört von be abba az üzletbe, amit eddig nem sikerült privatizálni. Természetesen az előző esetnél és most is a Kormánynak kettős az álláspontja, mert egyetértett a gazdasági bizottságéval is és az alkotmányügyi bizottságéval is. Megjegyzem, hogy egyik javaslatot sem tárgyalta a költségvetési bizottság.
A legcsiklandósabb kérdés az üzlet forgalomképességének a kérdése, a 13. § (4) bekezdése. Ebben különböző skálán jelentkeztek a módosító indítványok. A Kormány előterjesztette legelőször a két éve, utána 3-4-5 éves javaslatok voltak, majd a Vagyonügynökség hozzájárulását javasolta. A gazdasági bizottság kimondta azt, hogy legyen ez az üzlet forgalomképes.
Katona Kálmán már érintette ezt a kört, s említette a vám-gépkocsi ügyet. Ezzel egyetértek. Megjegyezném, hogy a szabad piaci viszonyokban ez az üzlethelyiség is árucikk. A Kormány és a törvényjavaslat is azt mondja, hogy forgalmi értéket kívánunk megállapítani ezekre. A bank azért ad pénzt, hogy haszna legyen rajta, a kereskedő azért vásárol árut, hogy azt haszonnal továbbadja. Nem tudom, miért érdemes beépíteni ilyen fékeket, amikor ezek a fékek nem tarthatók. Nemcsak a vámos gépkocsik elidegenítésére utalnék vissza, hanem egy kezdő ügyvéd is tudja azt, hogy ha megnyeri valaki ezt az üzlethelyiséget, abban a pillanatban bérbeadom, albérletbe adom, opciót adok két évre. Rengeteg olyan kiskapu van, amit egy pillanat alatt ki lehet játszani. Erre nincs szükségünk, ha igazi piaci viszonyokat akarunk, hogy ennek rögtön megteremtsük a jogszabályi hézagait, és ilyen jogszabályt alkossunk.
Ezek a jelenségek olyanok, hogy veszélyeztetik ennek a törvénynek az igazi életképességét. Azt javasolom, hogy a Kormány vizsgálja meg ismét a törvényjavaslatot, úgy terjessze elő, rendberakva az egész koncepciót, s így jöjjön a Ház elé. Egyébként erről a költségvetési bizottságban már elhangzott az SZDSZ részéről egy javaslat, hogy legalább foglalják össze, hogy mi a Kormány álláspontja, mert itt a szavazás előtt a miniszter úr nyilván el fogja mondani, nyilván improvizálva vagy valamilyen módon, ha ma kerül rá sor, ha nem ma, akkor átgondolva, hogy melyek azok a módosító javaslatok – a kettős nyilatkozatok függvényében – amiket fenntart. Sok módosító javaslat és ellentétes bizottsági állásfoglalások vannak, és nagyon furcsa helyzetet teremthetnek szavazáskor és utána is. Ennél ennek a törvényjavaslatnak a sikere – azt hiszem, mindannyiunk részére – sokkal fontosabb. Köszönöm szépen. (Taps.)
