BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tardos Márton és Boros László képviselőtársak egybehangzóan vetették fel, hogy a bizottsági üléseken – álláspontjuk szerint – azon múlt egy-egy módosító indítvány sorsa, hogy melyik oldalon ültek a képviselők. Ezzel szemben Szigethy István képviselőtársunk arra mutatott rá, hogy a bizottságokban igenis érdemi munka folyt. Meg kell, hogy mondjam, hogy ebben a felállásban Szigethy István mondott igazat.
A következőre kívánok utalni. A 16 kormánypárti indítványból csak 8-at fogadtak el a bizottságok, további 8-at alaptalannak tekintettek. Ismétlem: a kormánypártiak közül. Ezzel szemben 9 ellenzékit támogattak. Ez a szám önmagában azt igazolja, hogy az az alaphelyzet, amelyet Tardos Márton, illetve Boros László felvázolt, nem egészen helytálló.
Ami a leszavazott ellenzéki javaslatokat illeti, a következőre szeretném felhívni a figyelmet. A legnagyobb számú javaslatot Eörsi Mátyás képviselőtársunk terjesztette elő. Eörsi Mátyás javaslatai közül tízzel a saját pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége sem értett egyet – ez kevéssé publikus. Elegendő megnézni a gazdasági bizottság jelentését, ahol bizony tíz Eörsi-féle javaslatot 14:0-ra, 20:0-ra szavazott le a bizottság. Ami pedig azt jelenti, hogy a saját pártjától sem kapott támogatást. Azt ne róják fel a kormánypártok képviselőinek, hogy ha az SZDSZ nem támogatja a saját jelöltjét, mi sem támogatjuk.
Hadd hívjam fel még ugyanebben a körben egy sajátosságra a figyelmet. Egyetértek azzal, hogy a törvény 10. szakaszában a különböző variációk közötti latolgatásnak túl sok érdemi értelme nincs. Mégis meglepő volt, hogy éppen a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Eörsi Mátyás volt az, aki itt a reprivatizációt felvetette. Kérem, akármennyire hihetetlen, az ő indítványa kapcsán, a 399-es sorszámú indítványának a 17. pontja kapcsán valamennyi bizottság megvizsgálta azt, hogy nem kellene-e mégis talán legelőször a volt tulajdonost és annak örökösét preferálni a boltok magánkézbe adása során. Más kérdés, hogy azt is nullra szavazta le a gazdasági bizottság.
Az alkotmányügyi bizottságban több mint egyórás vita volt arról, amikorra kiderült, hogy a pénzügyi bizottságban végül visszavonta Eörsi Mátyás ezt a javaslatát.
Nos, ilyen előzmények után talán különösképpen nem kell hangsúlyoznom, hogy nem helytálló egy olyan megfogalmazás, hogy itt a Parlament valamelyik oldalán üléstől függött egy-egy törvénymódosítás sorsa a bizottságokban. Egész másról van itt szó.
Az elmúlt években a magyar Parlament úgy működött, hogy a képviselők egyéni munkáját tételezte fel. Ezt a helyzetet örököltük, 386 képviselő egymástól függetlenül, 386 felé szakítva a Parlamentet, ötletbörzét tarthat egy-egy módosító indítvány fölött. Ezzel szemben egy többpárti Parlament frakciókra bontva működik. Ha mi is így működnénk, akkor hat frakció szűrné meg a javaslatokat, és a megszűrteket terjesztené be szakszerűen, és nem fordulnának elő ilyen anomáliák, amilyenekre az előbb éppen Eörsi Mátyás javaslatai kapcsán igyekeztem rámutatni.
Nagyon sajátos a helyzet akkor, amikor egyes felszólalók kiemelték, hogy a 88 vagy más számítás szerint 90 darab módosító indítvány kapcsán immár nem lehet felismerni, hogy milyen eredménnyel jár egy-egy indítvány elfogadása vagy elvetése. Kérem, ez igaz. Teljesen így van. Ne felejtsük azonban el, hogy egy törvényhozásnak nem ez a normális módja, amit mi csinálunk. A törvényhozás normális módja az, hogy a Kormány törvényjavaslatot terjeszt be úgy, hogy előtte úgynevezett tárcaközi egyeztetésen megy keresztül. Abban a pillanatban, amikor ez a törvényjavaslat bekerül a Parlamentbe, és képviselői ötletbörzére bocsátjuk, abban a pillanatban ez a tárcaközi egyeztetés elesik. Így aztán az lenne a meglepő, hogy ha a 386 képviselő azonos gondolati körben és azonos koncepciót feltételezve terjesztene elő indítványokat. Ez is egy nagy tanulság számunkra: amikor az új Házszabályt készítjük, ezekre a kérdésekre is figyelemmel kell lennünk.
Nem javítja a helyzetet a sürgős tárgyalási rend sem. Ilyenkor nemcsak a megfontoláshoz szükséges idő hiányzik, hanem sajnálatos módon gyakran az elolvasáshoz szükséges idő is.
Tisztelt Országgyűlés! Mint bizottsági előadónak feltehetően a későbbiek folyamán még módom lesz nyilatkozni a bizottság nevében, ezért csak a most felmerült két kérdésre kívánok egy-egy mondattal reagálni. A Horváth Béla-féle javaslattal kapcsolatban ugyan kifejtettem, hogy bizottságunk ezt megtárgyalta, és nem támogatja. Időközben a képviselőtársak ezt a részt külön kiegészítésként írásban kézhez vették.
A másik, a Tellér-féle javaslattal kapcsolatban pedig a következőre szeretnék rámutatni. Azt hiszem, egyetlen képviselőtársunk sem kapott írásbeli, Tellér Gyula-féle javaslatot. Ilyen lajstromozott javaslat ugyanis nincs. Az viszont tény, hogy Tellér Gyula a gazdasági bizottság ülésén szóban előterjesztette azt a felvetést, hogy a volt tulajdonos – és ismételten ez a kérdés –, a volt tulajdonos vagy gyermeke részesüljön előnyben azonos feltételek esetén a privatizáció körében; ha úgy tetszik SZDSZ-körből ismét a privatizáció.
Tisztelt Országgyűlés! Matematikusok kiszámolták, és ez valószínűleg így helyes, hogy ha hét tételt különböző sorrendbe kívánunk állítani, összesen 5040-féle variáció képzelhető el. Nyilván képtelenség az, hogy 5040 szavazást bonyolítsunk le egyetlenegy kérdésről. Az alkotmányügyi bizottságban ezért úgy tettük fel a kérdést: egyet elfogadásra ajánlottunk, és egyidejűleg az összes, azzal ellentétes tartalmút elvetettük. Ilyen értelemben tehát Tellér Gyula javaslatát is elvetettük. Gondolom, egy írásba külön nem foglalt indítványnak a bizottsági értékelésről ennyi elégséges. Köszönöm szépen. (Taps.)
